Noha vasárnap reggel tökéletesen lefutottnak látszott az EP-választás, végül régen látott meglepetések sorát hozta úgy, hogy alighanem ellenzéki pártok sorát temette örökre maga alá. A Fidesszel az történt, amit vártunk, a részvétel a beharangozottnak megfelelően magas volt, az ellenzék azonban radikális átalakuláson ment át.
Fidesz: bejött a papírforma
Hogy magas lesz a részvétel, arra számítani lehetett, miután Orbán Viktor minden idők legfontosabb EP-választásaként harangozta be a voksolást. A mozgósítás ennek megfelelően zajlott, így a 2016-os bevándorlásügyi népszavazáshoz hasonló mennyiségben ikszeltek a választópolgárok: vasárnap 43,36 százaléknyian, majdnem három éve, a referendum alkalmával 41,32 százaléknyian mentek el.
A Fidesz eredménye megfelel a várakozásoknak, a párt a szavazatok több mint ötven százalékának megszerzésével nagy győzelmet aratott. Ugyanakkor a miniszterelnök hatvanas célt tűzött ki maga elé, napközben valószínűbbnek is tűnt az 55 százalékos eredmény és a 14 mandátum, mint a végén – 52 százalékkal elnyert – 13 képviselői hely. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mandátumoknak nem szerezték meg a kétharmadát. Ráadásul az adatok mutatnak veszélyeket a Fidesznek: a fővárosban nincs olyan városrész, ahol 45-46 százaléknál messzebb jutottak volna. Vidéken más a helyzet, ott brutális erődemonstrációkat is tartottak, mint például a 61 százalékot hozó Vasban vagy a 60 százalékos Szabolcsban. A megyeszékhelyek jó részében ugyanakkor nagy meccs volt a Fidesz támogatói és az ellenzéki szavazók között.
Ezeknek a legfeljebb iránymutatásnak jó adatoknak a tükrében az önkormányzati választás tehát még a Fidesznek is kihívást jelent majd, de Orbán aligha remeg a feladat miatt. Újra vitathatatlan és nagy sikert ért el. Ráadásul harmadik alkalommal sikerült a bevándorlás köré szervezett kampánnyal magabiztos győzelmet aratnia. Az már a győzelmi beszédéből kiderült, hogy a téma marad politikája középpontjában, amely biztosan a korábbi formában is folytatható, hiszen semmilyen korrekciós kényszer nem következik az eredményekből.
Az pedig a következő hetek európai helyezkedései, alkui és koalíciói nyomán derül ki, a külpolitikai következmények valamilyen változtatásra kényszerítik-e Orbánt, azaz a néppárti maradás-e a számára a legjobb opció, és ha igen, ezért milyen kompromisszumokat és hangnemet vállal be.
DK, Momentum: a politikai munka diadala
Az ellenzéki oldalon a Demokratikus Koalíció és a Momentum váratlan és erőteljes áttörésének alighanem annál is nagyobb a súlya, mint az elsőre látszik. Merthogy ezzel párhuzamosan a megszűnés szélére sodorták az MSZP, Jobbik, LMP hármast.
A DK 16,26 százaléka Gyurcsány Ferenc óriási győzelme a szocialisták felett. Pártja úgy duplázta meg majdnem a szavazói számát a múlt évi országgyűlési választáshoz képest, hogy a részvétel messze elmaradt a tavalyitól. A volt miniszterelnök elhagyta korábbi pártját, hogy aztán a semmiből létrehozzon egy politikai szervezetet, amely tegnap lényegileg megsemmisítette az MSZP-t. Nyilvánvaló, hogy a DK nagy számban állította maga mögé a szocialista párt egykori szavazóit, így lett a legnagyobb ellenzéki párt, amely általános meglepetésre négy képviselőt küldhet Brüsszelbe. Ráadásul a volt kormányfő politikai karakterének ismeretében arra teszünk, megérezte a vérszagot, így a következő hónapokban fel is falhatják az MSZP maradék bázisát.
Immár nem Gyurcsány egyedüli vezetésével, hanem feleségével, Dobrev Klárával tandemben. A listavezető személye egyértelműen működött, ahogyan a párt nyilvánvalóan helyes stratégiai döntése is: mertek politizálni, azaz bevállalni az Európai Egyesült Államok gondolatának képviseletét. A DK beletette a politikai munkát a kampányba, az ellenzéki térfélen erősnek számító jelöltet választott, és volt erős mondása. A politika meg olyan sportág, ahol politizálással lehet sikert elérni.
Ebben pedig a Momentumnak még vannak is tartalékai. A közéletbe az olimpiai népszavazási kezdeményezéssel berobbanó párt minden várakozást felülmúlóan teljesített. Elképesztő települési és szavazóköri adatok mutatják, hogy korábban elképzelhetetlen helyekre törtek be (I. kerület 21%, V. kerület 21,2 %, Pécs 13,4%, Nyíregyháza 3. hely és 10,43%), rárúgták az ajtót az ellenzékre, főként vidéki eredményeik mutatják a terepmunka hasznosságát. A politikai munkát látványosan, kevés erőforrásból, nagy lelkesedéssel végezték el, ennek pedig váratlanul nagy eredménye lett, hiszen Cseh Katalin mellett Donáth Anna is bejutott az EP-be. Tették ezt úgy, hogy a korrupció kontra közjó gondolatra húzták fel a kampányt, azaz olyan karakteres témát nem is választottak, mint a DK egyesültállamokozása vagy az LMP klímaváltozása.
LMP, Jobbik, MSZP: úton a semmibe
Ennek a hármasnak az összeomlása minden előzetes várakozást felülmúlt. Az LMP-nél mandátumra már reálisan nem lehetett számítani, ám az elnökség azonnali lemondását elhozó 2 százalékos összeomlás még így is váratlan volt. Nem is látszik, miből következne más, mint a 2010-ben a Momentum mostani sikeréhez hasonlóan áttörő zöld párt történetének alkonya. Ugyanehhez a kimenethez került közel a Jobbik is, amelynek eredménye még rémisztőbb. Ha megyei szinten nézzük az adatokat, sok helyen láthatatlanná vált, máshol szétesett a tavaly még 20 százalékon végző párt (Budapest 3,18 százalék, Győr-Sopron 5,8%, Pest megye 5,3%).
Majdnem ugyanekkorát buktak a szocialisták is. Az MSZP egymandátumos kispárt, amelynek tagjai még ezen a képviselői helyen is összevesznek majd, hiszen a listavezető Tóth Bertalan elnök helyetti kiutazási lehetőségért máris választmányi harcot kívánnak rendezni, ami méltó aktuális állapotukhoz és eredményükhöz.
Egy régi baloldali, egy XXI. századi párt
Az eredmények egyúttal azt is jelentik, hogy a vereségek sorozatába lassan belefásuló ellenzéki választópolgárok elkezdték letisztítani az ellenzéki térfelet. A választást megelőző kutatások a NER-nek tökéletes képletet mutattak: három nagyjából ugyanolyan erős, 10 százalék körüli pártot (DK, Jobbik, MSZP), továbbá két öt százalék körülit (LMP, Momentum) vetítettek előre. Ehhez képest eldőltek az erőviszonyok.
A régi baloldal, a többször is kormányzó egykori néppárt, a nagy MSZP korábbi táborára építő két szereplő közül a DK egyértelműen kerekedett felül. Ahogyan a három XXI. századinak nevezett erő között is világos a szereposztás: a Momentum felfelé tört, építkezése beért, Budapesten kívül is komoly hídfőállásokat épített ki, míg a Jobbik és az LMP menthetetlenül siet a semmi felé.
Ez a képlet sokkal inkább megfelel a realitásoknak, mint az a korábbi vízió, hogy a XXI. századi pártok egysége győzi le a régieket, hiszen világos, hogy a régi baloldal körül legalább 20 százaléknyi szavazó van, ahogyan legalább ennyi gyülekezik a másik hármasnál is. Így a NER-ellenzéket támogatók első kihívása e két tábor vezető erejének kiválasztása volt, ami most úgy néz ki, visszavonhatatlanul megtörtént.
Kinyílnak az önkormányzati akták
Az eredmények ismeretében kizártnak látszik, hogy a budapesti önkormányzati akták ne nyíljanak újra. Azt írtam vasárnap a választás előtt, hogy az egyetlen olyan választás jelenleg, amelyen – a kormánypárt és az ellenzék támogatóinak eltérő területi eloszlásának köszönhetően – megbonthatják Orbán ellenfelei a NER-t. Ha ugyanis megyeszékhelyek sorát veszik át, és Budapesten érdemi meccset játszanak, kerületeket szereznek meg, akkor története során először roppan meg, ha kis mértékben is, a NER építménye.
Nem elsősorban ezeknek a részsikereknek azonnali politikai hatása miatt, hanem másodlagos következményei miatt. Magyarország egyes területein fideszes kiskirályságok megszűnhetnek, a helyi propagandát felszámolhatják, a közpénz – ha tiszta kezekbe kerül – fideszes érdek helyett közérdeket szolgálhat, sok helyen helyi korrupciós ügyek sokasága kerülhet nyilvánosságra. Mindemellett a helyi ellenzék sikerélményhez jut, területi szervezeteinek újraépítése felgyorsulhat.
Ennél is fontosabb azonban, hogy megkérdőjeleződik a fideszes örökkévalóság gondolata. Azaz sok ember fejében megszülethet a felismerés, hogy ez nem tart örökké, s esetleg az is, nem lehet minden erkölcstelenséget, gaztettet megúszni. Egyszerűen az történik, hogy kinyílik a politika tere.
Hogy kinyílhat, azt a mostani számok is alátámasztják. A területi eredmények alapján Budapesten, és számos más városban is egyszerűen többen vannak az ellenzéki szavazók, sőt vannak olyan helyek, ahol a Demokratikus Koalíció és a Momentum kettőse is fölényben van.
Csakhogy például a fővárosban korábban kijelölték már, ki, mit szeretne. Ugyanakkor a DK és a Momentum erejének tükrében komoly meglepetés lenne, ha a szocialisták megtarthatnák a kialkudott pozíciókat. Az olyan regnáló polgármesterek, mint Tóth József és Gajda Péter nyilván fix jelöltek, ám a nyerhető városrészeknél alighanem új gondolkodás kezdődik, hiszen hogy Zuglót miért kapná Horváth Csaba, akinek pártja 9 százalékot szerzett Budapesten, arra nem sok magyarázat kínálkozik. Ellenben a Momentum elképesztő erősödése nyomán a legerősebb ellenzéki párt az I., a II., az V., a VI., a VII., a VIII., a IX., a XI., a XII., a XVIII. kerületben is, a többiben a DK birtokolja e helyet, azaz a szocialisták sehol nincsenek a közelükben, az LMP és a Jobbik is küszöb alattiak.
Ennek fényében nyílnak az akták, amelyek azonban hamarosan be is záródnak, ha az ellenzék az ősszel sikeres akar lenni, mert a Fidesz brutális sikere árnyékában most relatív sikereket elérők már tudják, csak a politikai munka hozhat győzelmet, s a NER megbontását jelentő helyi sikereket, az önkormányzati helyeken való végtelen marakodás ellenben kudarcokat termel.
A NER óvatos őszi megbillentésére persze ma amúgy sem sokan tennének tétet, igaz, arra sem sokan tettek vasárnap reggel, hogy a DK lesz estére a legnagyobb ellenzéki párt, a Momentum meg a második legnagyobb ellenzéki erő.
Persze arra sem, hogy Orbán Viktor hatalmas fölénnyel nyer. Erre azért nem, mert úriember biztosra nem fogad.
Kiemelt kép: Marjai János és Mohos Márton /24.hu
