Kezdjük a kötekedéssel: meglesz a két mandátum?

Dolgozunk rajta.

Bíznak is benne vagy csak dolgoznak rajta?

Persze, hogy bízunk benne, különben nem dolgoznánk rajta.

Nem tűnik annyira magabiztosnak, mint korábban, amikor azt mondta, hogy „jövünk föl, mint a talajvíz”.

Pedig ez így van, az összes közvélemény-kutatás a növekedésünket méri. Kétségtelen, hogy a tíz százalék még messze van, de az LMP híres a kampányhajrájáról.

Akkor azt mondta, az erősödést az okozza, hogy az emberek tíz százalékának a klímaváltozás a legfontosabb ügye. Okkal feltételezzük, hogy ez a diplomás fiatalokra különösen igaz. Akkor mégis mi az oka annak, hogy közöttük nagyot gyengült az LMP? 2011-ben majdnem 20 százalékuk volt, most kevesebb mint fele annyi.

Ami ebben a kutatásban igazán szörnyű, az nem az egyes pártok támogatottsága, hanem az alacsony szavazási hajlandóság.

Van ezen az ötszázmilliós kontinensen körülbelül hétszáz olyan ember, akinek megdöbbentően nagy szava van abban, hogy félmilliárd ember hogyan él. Belpolitikai szempontból gyakran alulértékelik az EP-képviselők szerepét, miközben egyenként nagyobb hatalmuk van az Európai Parlamentben, mint a legtöbb tagállami parlament képviselőinek odahaza. Mit tudna ön csinálni ebben az EP-ben, amivel befolyásolná ötszázmillió ember életét?

Egyetértek, és pont a klímaváltozás ellen egész Európában az EP tudna a leghatékonyabban fellépni. Nálunk, a zöldeknél van egy világos cél és feladat, ezért nagyon szoros csapatmunka van, ez a legösszetartóbb politikai közösség, ez adja az erőnket. Az, hogy én személyesen mit tudok elérni, attól függ, nekem hol van a helyem a csapatban, csapatjátékos vagyok kosárlabdázóként is, és amire szükség van, azt a pozíciót játszom. A klímaváltozás elleni harcnak nem csak környezetvédelmi aspektusai vannak. Nem arról szól, hogy rakjunk minden gyár kéményére légszűrőt, ennél összetettebb a probléma és a megoldás is. Országgyűlési képviselőként is a költségvetési bizottságban voltam, és nagyon fontos, hogy legyen egy zöld költségvetés. Fontos, hogy az EU ne adjon olyan befektetésekre pénzt, amelyek a klímaváltozást erősítik.

Milyen konkrét fejlesztésekre ad most pénzt, amelyek erősítik a klímaváltozást?

Nézzük meg a magyar helyzetet: számos olyan ipari fejlesztés van, amelyek végülis hozzájárulnak a klímaváltozáshoz.

Melyek ezek?

Bármelyik autóipari beruházás duplán ilyen, hiszen maga a gyártás és az előállított termék is hozzájárul. Ha felesleges dolgokat fejlesztünk, annak hatalmas klímaköltsége van. Egy másik példa: amikor ellopják a pénzt, mert cikkcakkos hidat építenek Hatvanban, akkor nemcsak a lopás felháborító, hanem az is, hogy feleslegesen öntötték ki oda a betont. Vagy az, hogy silány minőségű bicikliutat építenek, amit feltör a gaz, ennek is erős klímaköltsége van. Az EU-s források rossz felhasználásának is van klímaköltsége, és az Európai Fejlesztési Bank beruházásainak 60 százaléka is szennyező iparágakba megy.

Az Európai Unió jelenlegi vezetése és a Fidesz is a szennyező nagyvállalatok érdekeit képviseli, nem meglepő, hogy a források többségét is nekik osztják ki.

És mi a megoldás? Az Európai Parlamentben rendkívül nüanszos szabályozásokat lehet hozni, például olyanokat, hogy mire ne adjon pénzt az EU.

Itt nem is csak a fejlesztésekről van szó, hanem a versenyjogi aspektusokról is, hogy a nagyvállalatok a lobbierejükön keresztül irányítják ezt a rendszert, és el kell érni, hogy kiszoruljanak. Az is fontos, hogy a kutatásfejlesztési pályázatoknál milyen irányba akarjuk fejleszteni a gazdaságot.

Korábban mondott olyat, hogy Kecskemétről vonattal járna Brüsszelbe.

Igen. Ezzel kapcsolatban a zöldeknek van egy erős követelése: legyen végre megadóztatva a kerozin, és ne támogassák inverz módon a repülés iparágát az EU-ban. A fejlesztéseket ehelyett a gyorsvasutak felé kellene terelni.

Az LMP programjában is benne van, hogy különösen a fapados légitársaságokat adóztatnák meg.

A kerozin adójával. A múlt héten elutaztam Berlinbe Bécsen keresztül vonattal, 33 ezer forintba került. A repülőjegy nyolcezer forint.

És vagy 5-6 órával rövidebb az út.

Igen, mert hiányoznak a fejlesztések. Alternatívát kell felmutatni arról, hogyan tudunk olcsó, elérhető, jól működő tömegközlekedést teremteni.

Az előbb azt mondta, hogy jó lenne, ha az EU nem támogatná az Európa gazdaságát leuraló nagyvállalatokat. Vasúti beruházásokat nem kis cégek szoktak csinálni.

Mi nem megszüntetni akarjuk ezeket a nagyvállalatokat, csak elérni azt, hogy az unió ne ezek érdekeit képviselje, ne az ő szavuk alapján hozzon döntéseket, hanem az uniós állampolgárok érdekei alapján. Ráadásul nem mindegy, mekkora konglomerátumok csinálják, és milyen az alvállalkozói lánc, amely kiszolgálja őket. Magyarországon sokszor láttuk, hogy az alvállalkozókat nem fizetik ki. Mészáros Lőrinc megnyeri a tendert, ők pedig nem kapnak a pénzből.

Tehát Magyarországon továbbra is megnyerhetne minden közbeszerzést Mészáros Lőrinc, ha az alvállalkozói kis magyar cégek?

Éppen az a lényeg, hogy ezeket a projekteket nem a tagállamokra kellene bízni, ha transznacionális gyorsvasutakat szeretnénk fejleszteni. Megcsinálják a Budapest-Belgrád vasútvonalat, ami a semmi közepén megy, és bocsánatot kérek a tasiaktól, a soltvadkertiektől meg a kelebiaiaktól, mert nekik lehet, hogy fontos, de tudjuk, hogy nem ez a fő vasútvonal az országban…

És azt is tudjuk, hogy soha nem fog megtérülni.

Igen, de Magyarországon olyan vasúti fejlesztésekre megy a pénz, amelyek nem ezt a célt szolgálják.

Nem lesznek problémák abból, hogy az európai zöldek csapata gazdasági szempontból liberálisabb, mint az LMP?

Nem azok, hiszen a német zöldek pont a párt balosabb szárnyából jelöltek embereket.

És hogyan fogadják azt, hogy az LMP Magyarországon együttműködik a Jobbikkal?

Az önkormányzati együttműködést megbeszéltük már, és felfogták, a magyar választási rendszer olyan, hogy csak együtt lehet legyőzni a Fideszt.

Meglepően pragmatikus felfogás egy alapvetően morális alapon működő zöld pártcsaládtól.

Azt nyilván nehezen bírták volna, ha a Jobbikkal egy teljesen más nézőpontú párt kerül be az EP-frakcióba, mert az az egységet gyengítette volna. De ez fel sem merült.

Mi az a körkörös, vagyis űrhajó-modell a gazdaságban?

Ökológiai gazdaságtant tanultam az egyetemen, ami akkor nagyon egzotikusnak hangzott, mára viszont egyre több olyan cikk jelenik meg a szaklapokban, amelyek szerint újra kellene gondolni a gazdaságot. Ameddig a hagyományos gazdasági modell arra épít, hogy a több az jobb, és az ember mindig racionálisan dönt, abból az következik, hogy a mennyiségi fejlődést tekintjük elsődlegesnek. Ezért mondom, hogy a GDP-t, mint mérőszámot nem szabad fetisizálni. Nem a bruttó hazai terméknek kellene a döntések alapjának lennie, hanem az emberi jóllétnek. Ha megnézzük, Magyarország hol áll a GDP- és hol a boldogsági rangsorban, teljesen más a kettő.

És mi lenne a boldogság metodikája?

Ezt ki kell dolgozni, de a következő öt évben a GDP-modell olyan zsákutcába visz minket, amelynek a vége a bolygó pusztulása. A körkörös gazdaságra visszatérve: az űrhajó mint modell azt mondja, hogy ez egy zárt rendszer, amelyben a gazdaság nem különülhet el a környezettől és a társadalomtól, mert össze vagyunk nőve. Az eddigi szemlélet vezetett oda, hogy szűkös az ivóvízkészlet és csökken a talaj termőrétege. Ezeket a dolgokat nem lehet beárazni, ezért gondoljuk azt, hogy másfajta gondolkodásra van szükség. A körkörösség pedig azt jelenti, hogy ne úgy tekintsünk az erőforrásokra, hogy később hulladék lesz belőlük, hanem úgy, hogy hogyan fogjuk őket hasznosítani. Az előző parlament a zöldek nyomására ezzel kapcsolatban tett egy erős lépést: betiltotta az egyszer használatos műanyagokat.

Mi a következő lépés?

Eddig apró sikereket tudtunk elérni, most radikális szemléletváltás kell. Az energia területén óriási váltás kell. Az, hogy egy tagállamban be tudják tiltani a szélerőműveket, vicc. Ennek nincs racionális indoka. Az, hogy a mezőgazdaságban továbbra is a nagytáblás, vegyszeres, gabonaalapú termesztést támogatja az Európai Unió, ahhoz vezetett el, hogy az agrárbárók, mint Mészáros Lőrinc és Leisztinger Tamás, az Orbán család haverjai kapják meg az uniós támogatásoknak a java részét. Amit aztán arra költenek, hogy vesznek egy kiváló John Deere traktort, amelyet otthonról tudnak irányítani, ki se kell menni hozzá a földre. Ehelyett olyan támogatási rendszer kellene, ami foglalkoztatásalapú, és a talajmegújító mezőgazdaságra koncentrál. Ezzel el tudjuk kerülni azt a minőségi éhezést, amelyet mostanában látunk, hogy a zöldségek és gyümölcsök tápanyagtartalma csökken.

Európában azért inkább az látszik, hogy nem az éhség a probléma, hanem az elhízás. A tápanyaghiány persze fontos, de a mezőgazdasági támogatások átalakításával a szegények majd leszoknak a zacskós levesről?

Igen, mert ha olcsóbb a zöldség és a gyümölcs, akkor egészségesebben tudnak étkezni. Ha csak zacskós levesre van pénz, almára nincs, akkor az egyszerű választás.

Az agrártámogatásokat nem lesz egyszerű átalakítani, a teljes uniós költségvetés majdnem felét adják.

A zöldeknek ebben van tapasztalata, ők érték el az előző ciklusban, hogy valamekkora rész a biogazdaságokra menjen, de ennél radikálisabb lépések kellenek.

Populista vagy zöld előretörés lesz az EP-ben?

Egy biztos, sokan érezzük azt, hogy ha nem csináljuk ki a status quót, akkor a status quo csinálja ki a bolygót.

A status quo ki lesz csinálva: negyven év után először valószínűleg nem lesz többsége a néppárti-szocdem nagykoalíciónak.

A zöldeknek az az előnye a populistákkal szemben, hogy mi összetartók vagyunk, ők pedig széthúznak. Egy dolog, hogy Salvini és Orbán egyetért abban, hogy nem kellenek menekültek. De ha asztalhoz kell ülniük és megbeszélni, hogy mit kezdjenek velük, Salvini azt mondja, osszuk el őket, Orbán pedig azt, hogy ne. Mi viszont a zöld pártcsaládban a részletpolitikai kérdésekben is egyetértünk, ami az EP-ben a legfontosabb.

Ha tényleg elveszti az abszolút többségét a két nagy párt, a zöldek együtt fognak működni a szocdemekkel és az Európai Néppárttal?

Bizonyos ügyekben biztosan, de nem leszünk ott állandó koalíciós partnernek.

Az LMP programjában van egy olyan gondolat, ami talán az agrártámogatások átalakításánál is radikálisabb: az, hogy az EU szedjen saját adókat. Erre a Tobin-adót javasolták tranzakciós adóként. Még mindig úgy gondolják, hogy az uniónak saját adók kellenek?

Ilyen a szénadó is. Ha globális problémák vannak, azokat globális eszközökkel kell kezelni. A Tobin-adó egy megoldás a pénzügyi szektor túlburjánzására. Arról vita van, hogy a legjobb megoldás-e, de jó megoldás lehet.

Azért nagy váltás lenne, ha az EU-nak saját bevételei lennének.

Most is vannak, az áfából. A tagállami áfabefizetések egy részét a közös kassza kapja.

Jó irány ön szerint az, hogy az EU a bevételekben is önállóbbá válik, és elkezd államszövetségként működni?

Van, amikor igen, és van, amikor nem. Erről szól a szubszidiaritás, ami a zöldeknek és az uniónak is alapelve: minden problémát a legalacsonyabb szinten kell megoldani. A klímaváltozás kapcsán nyilvánvaló, hogy nem lehet helyben megoldani. Lépéseket lehet tenni, de az igazi megoldás az, hogy a száz legnagyobb szennyező vállalatot megregulázzuk.

És mit gondol arról a tervről, hogy az uniós pénzek kifizetése legyen a jogállami normák betartásához kötve?

Ehhez ki kell dolgozni egy rendszert, és csak akkor működhet, ha a tagállamok cégei továbbra is hozzájuthatnak a pénzekhez. Ha azért veszik el a tagállami kormányoktól a pénzek elosztásának jogát, mert nem működik jól az ügyészség, akkor meg kell oldani, hogy ki ossza el ezt a pénzt. Az nem megy, hogy a központnál pályázunk, mert még a pályázati rendszert is a Fidesz uralja.

Visszatérő tapasztalat, hogy az Európai Parlamentben ülő más nemzetbeli képviselők ugyan nagyon határozottan alkotnak véleményt a Fideszről és a magyar kormányról, de ritkán ismerik valójában a tényeket. Le kell ülni velük, és elmondani nekik, mi van valójában Magyarországon?

Természetesen. A Sargentini-jelentésnél én el is mondtam, hogy a korrupciós rész nagyon elavult, már rég nem úgy működik, hogy egyszereplős tenderek vannak, hanem komplett iparágakat nyelnek le, mint a turizmust vagy az energiaipart. De nemcsak azt kell elmondani, hogy itt lopnak, hanem azt is, hogy milyen társadalmi folyamatok mennek végbe Magyarországon, hogyan nyert teret a feudalizmus és hogyan alakultak ki a függőségi rendszerek.

Mik azok a konkrét ügyek, amelyeket ön szeretne az EP-n belül vinni?

Nekem a tényfeltárásokban van tapasztalatom, amit szeretnék az uniós költségvetés ellenőrzésében kamatoztatni, természetesen a klímaváltozás szemüvegén keresztül.

Volt a hétvégének egy érdekes fejleménye: Habony Árpádék londoni hírügynöksége paparazzót küldött Manfred Weberre. Minden képviselőnek van egy majdnem ötezer eurós havi kerete irodafenntartásra, amellyel el se kell számolnia, hiába próbálták újságírók kiperelni az adatokat.

Igen, ezt a projektet az Átlátszó vitte, amelynek én is a tagja voltam.

Ha megválasztják, közzéteszi, hogy ezek a pénzek mire mennek el?

Persze, ez nem nagy was ist das.

Sok pártnak nagy was ist das, mert egy EP-képviselő egy magyar kispárt éves költségvetésének másfélszeresét tudja megkeresni.

Ebben a kérdésben azért álságos a NER, mert pont ők szavazták le a zöldek azon módosítóit, amelyek átláthatóbbá tették volna a rendszert.

Brüsszel után beszéljünk kicsit Zuglóról is, ahol korábban ön volt az átláthatósági biztos. Erős kritika érte, hogy nem csinált semmit.

Várnai Lászlóra gondol.

Igen.

Ez nem igaz. Ez egy jó kezdeményezés volt, arról szólt, hogy a saját átláthatósági rendeletének megfelel-e az önkormányzat. Hiszek abban, hogy a nyilvánosság a legerősebb fegyver a korrupcióval szemben, és Zuglóban az volt a feladatom, hogy minél több döntés és szerződés legyen nyilvános. Sok olyan pont van, amit próbáltam átnyomni, de folyamatosan falakba ütköztem. És nem is a polgármesterre gondolok elsősorban, hanem a Fidesz-MSZP-s többségű közgyűlésre.

Ez a többség felelős a botrányos parkolási ügyért is. Átláthatósági biztosként miért nem foglalkozott ezzel?

Éppen azért van balhé, mert átláthatóság van, és kint vannak a szerződések. Számos kerületnél nincsenek, ahol ugyanez az MSZP-s, fideszes mutyi ment. Én azt látom a parkolás kapcsán, hogy a régi 70-30-as deal, amivel a Fidesz és az MSZP az egész országban összejátszott 2010 előtt, csak Budapesten maradt meg. Majd a választók eldöntik, mennyire honorálják ezt.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu