Bangóné Borbély Ildikó csütörtök reggel besétált az ATV reggeli műsorába, és egy mondattal elintézte, hogy ő legyen a 2019-es – amúgy meglehetősen vérszegény – EP-választási kampány főszereplője.
Az MSZP-s politikus a legjóhiszeműbb értelmezés szerint csak súlyos szövegértési hiányosságai miatt mondta, hogy „sok a patkány Magyarországon”, ám miután ezt arra a kérdésre válaszolta, hogy miért ilyen nagy a Fidesz támogatottsága, nem minden szemantikai alap nélkül lehet úgy magyarázni az elhangzottakat, hogy Bangóné akarva-akaratlanul a Fidesz szavazók millióit nevezte patkánynak.
A karakán nyilatkozat után minden a jól kitaposott ösvényen haladt, a Fidesz propagandagépezete azonnal hadrendbe állt, vasárnapra elárasztotta a Facebookot a patkányozásról „tájékoztató” többlépcsős kampány első felvonása, a szocialisták pedig hozták a szokásos szerencsétlenkedést: ahelyett, hogy azon nyomban leszedték volna a tábláról magát botrányba keverő politikust,
- a fideszes tahóságokra kezdtek visszamutogatni;
- Ujhelyi István kampányfőnök „méltó válasz” gyanánt sebtében összevágta a maga „patkánykormányzásról” szóló videóját, amit egy nappal később el is távolított;
- Bangónénak pedig sikerült úgy reagálnia saját szavaira, hogy „ha valaki magára veszi, azzal sem tudok mit csinálni”, illetve a kormánysajtó mellett a független média is szándékosan kiforgatta a szavait, hiszen „a kattintásért zajlik ma minden Magyarországon”. (Aztán persze bocsánatot is kért, mondván, meg sem fordult a fejében, hogy lepatkányozza a Fidesz-szavazókat.)
A patkánytémához rengetegen hozzászóltak már Tamás Gáspár Miklóstól a Professzorok Batthyány Köréig, ami nem meglepő, hiszen embereket bármilyen állattal azonosítani már önmagában is a kommunikáció szélsőséges formája, a patkány által keltett képzettársítások miatt pedig ez az egyik legdurvább szó, amit embertárunkra mondhatunk, még annál is erősebb érzelmi töltete van, mint amikor Torgyán József 1996-ban liberális férgekről beszélt, vagy amikor húsz évvel később Orbán Viktor fifikásan „a gazdaállat puha, meleg és szőrös testén megalapuló” élősködőkhöz hasonlította az ellenzéket.
Az első rendszerváltás utáni sajtószöveg-emléket egy „helyi” patkányozásról találtuk: az alsópáhoki Petőfi Mgtsz elnöke, dr. Tomonicska Ferenc patkányozta le a visszahívatását kezdeményező 82 idős nyugdíjas téesztagot, derül ki a Népszabadság 1990-es riportjából.
Országos szinten azonban csak négy évvel később emelkedett be a közbeszédbe a népszerűtlen rágcsáló, amikor is Pálfy G. István, a Híradó és a A Hét című MTV-műsorok főszerkesztője ezt a talányos kommentárt eresztette el az egyik hírműsorban:
Ki gondolta volna, hogy az 1994-es választások előtt is a múlt árnyaival fogunk viaskodni. így aztán szinte természetes, hogy a most leköszönt Országgyűlés még a legutolsó ülésnapon is az ügynöktörvényről, illetve azokról a bírókról vitázott, akik átvilágítják a közélet főszereplőit, egészen a vezető újságírókig. Erre valami okból nem volt elég a négy év. Talán, mert akit szorít a pufajka, a be nem vallott besúgó lét, az eleve ellenérdekelt. És hát, persze, vannak emberiességi megfontolások, hivatkozások is. Valóban komisz ügy ez, nagyon komisz, mert kissé durván szólva patkány dolgok lehetnek a háttérben.
Az elhangzottak nyomán nem sokkal később olyan fénymásolt plakátok jelentek meg Budapesten, amelyek Pálfy G.-t mint „A Hét patkányát” ábrázolták, erről a Pesti Hírlap is beszámolt egy fényképes tudósításában.
Pálfy G. az ügy kapcsán elmondta, hogy a tévéműsorbeli patkányozással egy III/III-as besúgóra utalt, sőt azt is tudja, kit takart a Patkány fedőnév. „Ha sokat idegesítenek, még a választások előtt el is mondom a képernyőn. És akkor egy hatalmas nagy szentről fog lehullani a lepel” – fenyegetőzött a politikai elfogultsággal vádolt tévés, a lepel azonban maradt.
A következő években a Csurka István vezette MIÉP utcai nagygyűlésein vált szokássá a kollektív patkányozás, elsősorban Göncz Árpád akkori köztársasági elnököt illették ezzel a jelzővel a párt hívei, a rigmus legalább olyan népszerű volt újfasiszta körökben, mint a „vesszen Horn”, 1996-97 tájékán nemigen volt olyan nemzeti ünnep, hogy nem zendült volna fel a Hősök terén a korabeli beszámolók szerint. A szellemi hagyományt aztán a Magyar Gárda is hűen megőrizte, legalábbis erről írt 2007-ben a Magyar Nemzet egy gárdafelvonulásról szóló tudósításban.
Előfordultak persze pártok nem nyilvános fórumain elhangzó patkányozások is. Ha hihetünk Csernok Attila egykori jegybank-elnökhelyettes és író 168 Órában megjelent cikkének, akkor a Fidesz 1990-es országos tanácsának ülésén Wachsler Tamás „SZDSZ-es patkányokról” beszélt, az MSZP-s Filló Pál pedig balszerencséjére a 2006-os balatonőszödi frakcióülésen színesítette patkányhasonlattal a hozzászólását, ezt az eseményt pedig, mint tudjuk, nagy alapossággal dokumentálták, még ha Filló szavai érhető okokból háttérbe is szorultak Gyurcsány Ferenc felejthetetlen vallomása mellett.
A szocialisták korábbi frakcióvezető-helyettese azt magyarázta, hogy a megszorítások falán lyukat is kell hagyni az embereknek,
mert amikor a patkányt a sarokba szorítják, az is inkább elmenekül, ha tud. Akkor támad csak, hogy ha nincs más kiút számára. Én nem akarom a lakosságot ilyen ronda hasonlatba összehozni, de csináljunk már egy kis lyukat azon a falon, ahol azért ki tudnak slisszolni
– fejtegette Filló.
2014-ben Szanyi Tibor kapott rá a patkányozásra, rövid időn belül kétszer is ezzel hívta fel a figyelmet magára. Előbb az országgyűlési választás előtt Szekeres Imrével közösen kampányolt a jászsági Alattyánban, ahol a Magyar Nemzet beszámolója szerint azt mondta: el tud képzelni olyan helyzetet, hogy Szekeres nem hívja ki ellenfelét, mert nem tartja méltónak a vitára, s azt mondja: ezt a patkányt nem hívom ki. „Patkányokkal nem beszélgetek. Létezik ilyen is” – idézte a lap az MSZP EP-képviselőjét.
Szeptemberben aztán már az Index írta meg, hogy Szanyi Brüsszelben vendégül látta a Gój Motoros Egyesület 12 tagját, mert elvesztett egy 2013-as fogadást Mészáros Imrével, az egyesület vezetőjével szemben, az utazás 2700 eurós költségét pedig az EP-költségvetés terhére számolta el. Szanyi később a témával foglalkozó sajtót „patkányújságírásnak” nevezte. Az MSZP országos etikai és fegyelmi ügyek tanácsa figyelmeztetésben részesítette a politikust, a országos elnökség elhatárolódott „erkölcsileg vállalhatatlan cselekedeteitől”, ő pedig megkövette mindazokat, akik „érzékenységéhez óvatlanul” közelített.
Pálfy G.-én kívül más médiaszemélyiségeket is volt már patkányügye, más kérdés, hogy a Magyar Rádió eléggé lyukra futott, amikor az intézmény etikai bizottsága vizsgálatot indít az elnöki posztra pályázó Győrffy Miklós ellen egy tévéműsorban tett kijelentésére hivatkozva. „Az MR vezetése Győrffy Miklóssal ellentétben úgy látja, hogy az intézményben nincsenek patkányok és kétes elemek” – állt a közleményben, amelyben az MR vezetői elhatárolódtak Győrffytől. Mindezt egy Magyar Nemzet-cikkre alapozták, mely szerint „Győrffi (sic) Miklós a rádió patkánymentesítésére készül”, az ominózus Mokka-adás megtekintése után azonban számukra is kiderült, hogy a beszélgetésben semmi ilyen nem hangzott el, Győrffy pusztán a rádiószékház tönkrement épületének felújításáról beszélt. A rádió ezt követően visszavonta előző napi közleményét.
Bayer Zsolt ezzel szemben büszkén és még Bangónénál is egyértelműbben patkányozott le jó néhány magyar embert Orbán Viktor tavaly március 15-ei beszéde után.
Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette őket
– tette közkincsé emblematikus metaforáját a Fidesz csúnyabeszéd-felelőse mindazokról, akik kifogásolták, hogy Orbán ünnepi beszédében bejelentette, a választás után elégtételt fognak venni.
