Rettegve távozott március közepén az iskolájából egy nyolcéves kisfiú, miután a gyógypedagógus önmagából kikelve ordított rá és egyik osztálytársára, amiért véletlenül elszakítottak egy szivacsot, mesélte a 24.hu-nak Rózsa László, a gyermek édesapja.
Benettet csontosodási zavar diagnózisával műtötték meg 2015-ben, de mint később kiderült, az operációt feleslegesen végezték el. A mai napig nem derült ki, hogy mi a kisfiú baja. Kétszer jártak Amerikában, ahová visszavárják őket speciális MRI és genetikai vérvizsgálatok elvégzésére, de ehhez 12 millió forintot kellene összegyűjteniük.
Benettet szülei tavaly az otthonuktól nem messze található Pais Dezső Általános Iskolába íratták be speciális logopédiai osztályba. A fiú minden nap nyolcra jár iskolába, általában négy-öt órája van, a legtöbb matek és olvasás, a többi rajz és testnevelés. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeket a gyógypedagógus naponta egyszer viszi ki az osztályteremből fejleszteni. Így történt ez aznap is, amikor Benettel és egyik társával kiabálni kezdett és odacsapott melléjük.
A kisfiam elmesélte, hogy a fejlesztésen elszakadt a szivacs, amikor játszottak vele. A gyógypedagógus elismerte, hogy elborult az agya. Az igazgatónő először azt mondta, felejtsük el az egészet, csak az a probléma, hogy Beni félt tőle. Erre azt találták ki, hogy az anyuka menjen be vele az iskolába, de ő dolgozik. Végül felajánlották, hogy az igazgatónő maga figyel majd a fejlesztéseken a fiamra. De ki erőltet rá olyasvalamit a gyerekére, amitől retteg?
– mondta Rózsa László.
Az ügyet kivizsgálta Tamás Ilona, az Észak-Budapesti Tankerületi Központ vezetője, a gyógypedagógus pedig másnap már nem mehetett be az iskolába.
A Klebelsberg Központ megkeresésünkre azt állította, hogy a tanítónő maga kérte áthelyezését máshova, és munkáltatói következménye nem volt az esetnek. Lapunk ugyanakkor olyan bizonyíték birtokába jutott az édesapától, amely igazolja, hogy a tankerületvezető ígéretet tett a gyógypedagógus eltávolítására, majd egy következő beszélgetésen úgy fogalmazott,
már készül a papírja, kirúgtam. Beszélek vele mindjárt, hogy már ne menjen iskolába.
Nincs idő a gyerekekkel foglalkozni
A család kálváriája ezzel nem ért véget. Benett márciusban a bizottsági vizsgálatok alapján megkapta az osztályfőnök véleményét, hogy nem éri el az első osztályosoktól elvárt minimális szintet. Az apának ez már akkor gyanús volt, mert magántanár jár hozzájuk, és az édesanyja is rengeteget foglalkozik Benettel, nem véletlenül járhat integrált iskolába.
Rózsa László megkereste az osztályfőnököt, és közölte, hogy a döntéssel nem értenek egyet, mert az intézményben nem biztosítják a fiú számára megfelelő szakmai hátteret. Amikor a férfi felhozta, hogy Benettre több időt kellene fordítani, és a tanárnő nem tud 14 gyerekre egyszerre figyelni, ő annyit felelt,
Benettől 45 percből 43-at elveszünk.
A férfi a tanárnőre csak azért haragszik, mert nem szólt nekik erről a helyzetről. Szerinte a rendszer hibája, hogy nem tudnak minden gyerekkel eleget foglalkozni, így azonban a fiát súlyos hátrányba hozták, ahogy szerinte az iskolában mindenkit.
Senki nem gyermekgondozóba teszi a gyerekeket, arra megvan a megfelelő intézmény, hanem iskolába, hogy tanítsák őket. Erről viszont jelen esetben szó nem volt, és Beni még lelkileg is sérült.
A kisfiú szülei az eset után azonnal kivették a Pais Dezső Általános Iskolából Benettet és egy másik budapesti intézménybe íratták be.
A megbecsülés hiánya, az alulfizetettség
Márkus Eszter, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatási ügyekért felelős dékánhelyettese a 24.hu megkeresésére arról beszélt, nincs mentség egy kiszolgáltatott, önmagát megvédeni képtelen gyerek bántalmazására semmilyen körülmények között, ugyanakkor a szakmában rendkívüli állapotok uralkodnak.
A gyógypedagógusok a nagy felelősséggel járó munkájuk során egy idő után túlterhelődnek. A megbecsülés hiányában, az alulfizetettségben a kiégés határára sodródhatnak. Előfordul, hogy valaki nagyon rossz mentális állapotba kerül: nemcsak gyógypedagógusok, hanem a tanárok is. Ilyen körülmények között pedig sajnos bárhol megtörténhetnek hasonló esetek
– mondta a dékánhelyettes.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának 2018 októberében készült, tanév eleji adatgyűjtéséből kiderült, hogy 91,5 ezerre nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek és tanulók száma a tavaly szeptemberben indult tanévben. Két évvel korábban 88,3 ezer gyereknek volt szüksége fejlesztő- vagy gyógypedagógusra.
A Klebersberg Központ megkeresésünkre azt közölte, hogy állami fenntartású intézményekben 59 ezer sajátos nevelési igényű gyermek tanul, velük több mint 7000 gyógypedagógus foglalkozik, biztosítva a tanulók szakszerű ellátását.
Márkus Eszter szerint ez a szám kevés, és bár elindult egy pozitív változás a gyógypedagógus-képzésben, négy éven belül nem várható látványos javulás.
A 2017/2018-as felvételi időszaktól a korábbi 700-800 főről a duplájára emelkedett a gyógypedagógiai szak országosan meghirdetett felvételi keretszáma, de mivel a képzés négyéves, leghamarabb 2021-ben fog az eddiginél több szakember végezni. A helyzetet árnyalja, hogy az évente felvett 1700-1800 fő kétharmada levelező tagozatra jár, akiknek a 70-80 százaléka diplomás és magas arányban már a terepen dolgozik gyógytornászként, pedagógusként, tanítónőként. Tehát új státuszt ők nem fognak betölteni, amikor végeznek, csupán megszerzik a munkájukhoz szükséges szakképzettséget
– magyarázta.
Ennél több gyógypedagógust nem tudnak képezni
A mostani felvételi eljárásban hét egyetem tíz helyszínen hirdetett meg gyógypedagógiai képzést összesen 1650 férőhellyel. A szakember szerint ennél feljebb nem lehet menni, nem bővíthető a képzőhelyek száma, részben azért, mert nincs elég oktató, részben pedig azért, mert az elmúlt két évben a jelentkezések száma nem emelkedett jelentősen.
Évente körülbelül 2400-2600 tanuló jelöli be a gyógypedagógiai képzést első helyen, és ha megemelnék a férőhelyek számát, akkor gyengébb teljesítményű hallgatók is felvételt nyernének. Ráadásul nem is lenne annyi jelentkező, aki eléri a minimális ponthatárt.
Elmondta azt is, hogy a diplomás pályakövető rendszer adatai szerint sokan dolgoznak a pályán, és meglehetősen kevesen, mindössze a végzett hallgatók 5-6 százaléka megy külföldre dolgozni, és a tapasztalat az, hogy néhány éven belül haza is költöznek.
Az elvándorlás nem olyan erőteljes, mint mondjuk az orvosoknál, de megnyugodni nem lehet Márkus Eszter szerint.
A „veszély” fokozódhat, mert egyre többen beszélnek idegen nyelveket, nyelvvizsga nélkül már be sem lehet kerülni a képzésre. Mi támogatjuk, hogy a hallgatók a tanulmányaik során külföldön is tapasztalatokat szerezzenek, aminek a negatív vonzata az lehet, hogy a diplomájuk megszerzése után itt hagyják az országot.
Hozzátette azt is, ha nem lesz versenyképes a jövedelem az elkövetkező időszakban a szakmában, akkor még többen távozhatnak. A magyar gyógypedagógusok „kurrens piaci terméknek számítanak jelenleg az EU-ban”, Európa legjobbjai közé tartoznak.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
