Puritán. A szó, amely talán a kormánypárti média több cikkében szerepelt az utóbbi pár hétben, mint a másik szó, amely általában ekkora sűrűségben szokott előfordulni: a migráns. És ahogy a migránsozás, úgy a puritánozás is fontos politikai üzenetet rejt.
Az egész onnan kezdődött, hogy Orbán Viktor kiköltöztette az irodáját az Országházból és beköltöztette a Budai Várban lévő volt karmelita kolostor e célra felújított épületébe. Ez a döntés egyébként Orbán eddigi négy kormányának egyik leghosszabb távra ható döntése lehet, mert – ezt a fideszes megszólalók nem győzik hangsúlyozni – alig létezik olyan ország nyugaton, ahol a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egy épületben működne.
Ez az állapot valóban nem volt normális, még akkor sem, ha a második, a harmadik és a negyedik Orbán-kormány alatt a törvényhozó és a végrehajtó hatalom (az Országgyűlés és a kormány) között valójában nem nagyon volt/van különbség, és ezt nem az okozta, hogy a miniszterelnök irodája és a parlamenti ülésterem között alig néhány lépést kellett megtenni.
Az elrendezés egyébként a szocialista hagyományból eredt, amikor az Országgyűlés és a kormány egyaránt elhanyagolható méretű hatalmat gyakorolt a párt vezetéséhez képest. Egy a jelenleginél szerencsésebb politikai felállásban a miniszterelnöki hivatalának különköltöztetése még akár segíthetne is abban, hogy normálisabb politikai viszonyok alakuljanak ki a parlament és a kormány között.
A miniszterelnök a Parlament épületéből persze egyenesen a Várba költözött, ami a hatalmát egyre jobban központosító Orbán Viktortól erős politikai üzenetnek hathat. Ahogy az is, hogy mennyi pénzt költöttek a korábbi karmelita kolostor felújítására. A korai hírek szerint csak Orbán Viktor dolgozószobája négymilliárd forintból készült el, amit Rogán Antal később úgy finomított, hogy a miniszterelnöki dolgozószobákat rejtő, két házból álló komplexum teljes belsőépítészeti munkája került ennyibe, a zárt láncú kommunikációs rendszerrel együtt. Ettől még négymilliárd forintért egy komplett magyar falut fel lehetne húzni, több száz házzal együtt, amivel persze nem ötleteket akarunk adni.
Kellemetlen jelentés
A kellemetlen színezetű politikai jelentéstartalmak második szintje az volt, hogy a hivatal menzájának szolgáltatását a Gundel kapta meg a Miniszterelnökségtől. A híres étterem részben pont a magas árairól híres, ezért háborodtak fel sokan azon, hogy a Miniszterelnökség számára a Gundel nyomott árakon kínál ételeket. Emögött csak részben lehet az, hogy a szerződés egyéb részei – leginkább a catering szolgáltatásról szóló megállapodás – valószínűleg kárpótolja őket az éttermi árakért, részben pedig az, hogy nem olyan alapanyagokból, rendszerben és szakácsokkal dolgoznak majd, mint a városligeti étteremben, ezért sem indokolt ugyanaz az ár. Ettől még a somlói galuska tized annyiba sem kerül a kormányfői menzán, mint a Gundel városligeti éttermében, és aligha azért, mert Orbán Viktort közegészségügyi veszélynek akarnák kitenni.
De mivel már a karmelita kolostor felújításának híre urizálásnak tűnt sokaknak, ezért a kormánypárti sajtóhálózat védekezésbe váltott, és több olyan cikk jelent meg, amelyben arról írtak, hogy a miniszterelnök kolostorba költözött, illetve hogy rendkívül puritán körülmények között fog dolgozni. A kolostoros kifogást természetesen nehéz komolyan venni, hiszen ebben az épületben színház is működik, ráadásul időben hozzánk közelebb, mint amikor kolostorként funkcionált, főleg hogy a megjelent képek alapján Orbán irodája kevéssé emlékeztet egy szerzetesi cellára. Így azt is megírhatnák akár, hogy a miniszterelnök színházba költözik.
Kontraszt
Ennél fontosabb politikai jelentéstartalmat hordoz a puritán szó, amely nemcsak az irodáról szóló cikkekben jelent meg sokszor, például az Origón, de még a menzát is ezzel védték meg az urizálás vádjától. A karmelita kolostor egyébként a puritán szó eredeti jelentését tényleg fedi, vagyis letisztult lett. Az épületet ízlésesen újították fel, ügyesen egyensúlyozva a műemléki jelleg és a jelenlegi felhasználási cél között.
A puritanizmus hangsúlyozása politikai üzenet is, amely többnyire pont a túlzást és az urizálást próbálja ellensúlyozni, és erre rengeteg korabeli példa létezik. Hiába ered a puritanizmus a 16. századi Angliából, hiszen ott még csak gúnynév volt az anglikán egyház és az abszolút monarchia ellen tiltakozó, jobboldali kálvinista mozgalomra.
Persze ez a jobboldali kálvinista mozgalom a szó mai értelmében is puritán volt, hiszen a reformáció és a katolicizmus közötti törésért részben ez a kontrasztos kapcsolat felelős, amelyet a katolikus egyház és papjainak gazdagsága és hatalma csak felerősített. A puritánok visszafogott életvitelt folytattak, dísztelen templomokban imádkoztak, és később is legfeljebb anyaghasználatban fordult elő az urizálás a ruházatukban.
A puritanizmus politikai használata érdekes módon pont a katolikus egyháznál került elő mostanában újra. Ferenc pápa korszakának ez a látványos, üzenetértékű visszafogottság az egyik sarokköve, amivel kifelé is el kívánja magát határolni egyrészt XVI. Benedek pápaságától, másrészt magától a katolikus egyháztól. Ferenc politikai szempontból az egyházon belül enyhe reformernek számít.
Az alapvető ideológiai törést a katolikus egyházban az jelenti, hogy a hívek és a papság egy része úgy gondolja, hogy a katolicizmus állandó. Még ha tények bizonyítják is, hogy nem az, hiszen láthatunk egymásnak tökéletesen ellentmondó pápai enciklikákat, márpedig a pápai enciklikák hivatkozása az örökkévalóság, hiszen amit a pápa mond, az mindig úgy volt, és úgy is van az egyházban. Eszerint az oldal szerint a katolikus egyház értéke az állandóság, a tradíció, a mozdíthatatlanság, amellyel az egyháznak utat kell mutatnia a sötétben. Az egyház feladata, hogy tanítson, nem az, hogy tanuljon.
Haszon
A másik oldal viszont azt gondolja, hogy az egyháznak tanulnia kell. Ezt a törést leginkább a misézés gyakorlata mutatja be, nem is véletlen, hogy a modernista oldalhoz tartozó Ferenc betiltotta a mostanában újraéledő latin nyelvű miséket a Vatikánban, amelyeken a papok háttal miséznek a gyülekezetnek. A modernisták szerint az egyház csak úgy tud túlélni, ha igazodik a korhoz, és megpróbál tanulni is a gyülekezettől. Ferenc modernistaként (és jezsuitaként) azt is felismerte, hogy az egyház grandiózus luxusa inkább taszítja a hívek egy részét, ezért tesz minél nagyobb hangsúlyt a szegénységgel kapcsolatos hittételekre, valamint az egyházi vezetés puritanizmusára.
Ugyanez jellemző például José Mujicára, Uruguay korábbi miniszterelnökére, aki azzal reprezentálta magát, hogy ő a legszerényebb kormányfő a világon, hiszen nem csak olcsó autóval jár és olcsó házban lakik, de a fizetése nagy részét is eladományozza. Az már más kérdés, hogy a korrupcióval szembeállított puritanizmusnak nem feltétlenül volt sikere. De ott van mondjuk Bernie Sanders, aki progresszív baloldaliként nem volt hajlandó az elnökválasztás alatt új cipőt venni, az egész kampányt ugyanabban a lyukas bőrcipőben csinálta végig, amiben elkezdte.
Ennek a látványos politikai puritanizmusnak több célja is lehet. Nagy Sándor például hadvezérként is híresen puritán életet élt, legalábbis külsőségekben. A katonái rokonszenvét nyilván ezzel tudta leghatékonyabban megszerezni, még akkor is, ha a puritanizmusa közben ő volt a világ egyik leghatalmasabb politikusa, akinek az akarata előtt tényleg nem nagyon létezett semmilyen korlát. De a rokonszenv megszerzését mostanra politikai szempontból leginkább a luxus takarása váltotta fel.
Ott van például Kádár János, akinek a puritanizmusáról szinte legendák szólnak. Kádár idilli képe az, hogy egy stokin ülve eszi a krumplilevest vagy a krumplis tésztát, később atlétában sakkozik. És valószínűleg mindezek meg is történtek, de Kádár eközben a Rózsadomb legszebb részén élt egy medencés villában, ahol a falon Rippl-Rónai képei lógtak, a Balatonon pedig saját szigetet épített a Bauhaust imitáló part menti nyaralója mellé.
Kádár puritanizmusa látványosan tudta elfedni azt a valóságot, amelynek ő is részese volt: hogy a párt vezetése hatalmas, mások számára elérhetetlen vagyont szerzett meg magának akkor, amikor a magántulajdon szinte be volt tiltva Magyarországon. És az, hogy a politikai vezetők látványos puritanizmusa megpróbálja elfedni a politikai elit iszonyatos, mások számára elképzelhetetlen gazdagságát, 2019 elején is elég fájó pont Magyarországon.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
