Január elsején életbe lép a túlóratörvény, amit az országos tiltakozási hullám ellenére múlt szerdán megszavazott az országgyűlés, csütörtökön pedig aláírt Áder János köztársasági elnök. A törvény alapján a munkáltatóknak lehetőségük lenne 400 órára emelni a munkavállalóik éves túlórakeretét, Ráadásul a mostani egy év helyett a cégeknek három évük lesz rá, hogy elszámolják és kifizessék ezeket a túlórákat.
A törvény és a kormány ellen is tiltakozó tüntetéseket valószínűleg megakasztja majd a karácsony, a szakszervezetek egy része viszont már bejelentette, hogy január elejére sztrájkot szerveznek. A nagy kérdés, hogy van-e annyi dühös munkavállaló, hogy a munkabeszüntetés tömeges és hatásos legyen.
Az elmúlt napokban több munkással is beszélgettünk a munkakörülményeikről és arról, hogyan gondolkodnak a túlóráról. Hogyan érzik magukat most, hogy akár még többet is dolgoztathatják őket a munkahelyeiken? És egyáltalán: mi fér bele egy gyári munkás idejébe három műszak és a túlóra mellett?
A túlórára a legtöbbjüknek szükségük van: a többségük ugyanis csak így tudja megkeresni azt a jövedelmet, ami ahhoz kell, hogy a háztartása össze ne omoljon. Sokukat hitelek terhelnek, ami nehézzé teszi azt is, hogy munkahelyet váltsanak, ha elégedetlenek a munkakörülményekkel. Nem merik ugyanis bevállalni a kockázatot, hogy két szék közül a pad alá eshetnek, ha nem sikerül a váltás.
Azonban szinte mindegyikük érzi: nincs rendben, hogy csak túlmunkával kereshetnek elég pénzt, és hogy a törvény védelmében a kormány arra hivatkozik, hogy a munkavállalóknak segítenek több munkához, ezáltal több pénzhez jutni. Ahelyett, hogy a bérek emelésére ösztönöznék a munkáltatókat.
„Ennyi erővel Amerikában is dolgozhatnék, akkor sem látnám gyakrabban a családom”
Már most is alig tud időt szakítani családjára a negyvenes éveiben járó László, aki amellett, hogy három műszakban dolgozik egy dunántúli autóalkatrész-gyártó cégnél, másodállásban biztonsági őr. Emellett még arra is szakít időt a szakmunkásképzőt végzett férfi, hogy érettségire felkészítő képzésre járjon. Igaz, ezt a túl sok munka miatt épp most készül feladni.
Lászlónak nem ment mindig ilyen rosszul a sora: március végéig 500 ezer forintos fizetéssel csoportvezető volt a cégnél, amikor azonban belső problémák adódtak a multinál, egy összevonás következtében elvesztette ezt a beosztását. Egy másik munkakörben, immár 230 ezer forintért, három műszakban kellett folytatnia.
Mivel a lakáshitel-konstrukciónkat az én fizetésemre, konkrétan erre a bérre építettük, muszáj volt másodállást keresnem, hogy a hitelt továbbra is fizetni tudjuk úgy, ahogyan elkezdtük
– magyarázta az Abcúgnak László, aki épp délutános műszakban volt aznap, ezért délelőtt tudott ránk szakítani. “Alig várom most is, hogy aludhassak még néhány órát, mielőtt elindulok munkába” – mondta., majd hozzátette, “most azon gondolkozom, hogy megint el kéne mennem táppénzre, hogy aludhassak”.
László szerint a túlóra rákfenéje éppen az, hogy a pihenéstől veszi el az időt. Mivel a munka után elvégzendő feladatok nem oldódnak meg maguktól, az ember pedig a családjával is szeretne minél több időt tölteni, szerinte az alvásból csíp le mindenki. Ez pedig súlyos következményekkel jár: “az alváshiány miatti fáradtság ingerültséget szül, az ingerültség pedig veszekedéseket otthon”. László úgy érzi, hogy ha nem változik záros határidőn belül a mostani helyzet, azaz, hogy a férfi gyakorlatilag csak aludni, enni és fürödni jár haza, a házassága bánhatja.
László felesége egy óvodában dolgozik, ezért ő tud többet lenni közös gyerekeikkel, egy tízéves fiúval és egy 17 éves kamaszlánnyal. László sokszor napokig csak telefonon vagy az interneten beszél a család többi tagjával. „Ők délután vannak otthon, én pedig akkor vagy alszom, vagy dolgozom, hétvégén pedig irány a biztonsági őr munka” – mondta.
Rájött, hogy nincs értelme a túlórának, hisz úgysem azon múlik, hogy előléptetik-e
Hogy nem lehet eleget a gyerekeivel, abból lett elege a 37 éves Katalinnak is, akinek a valódi nevét kérésére megváltoztattuk. Katalin is az autóiparban dolgozik, állítása szerint azonban havi kétszer nyolc óránál nem hajlandó többet túlórázni. Ez azt jelenti, hogy havi két hétvégén a két napból egyen dolgozik.
Mindenkitől elvárják, hogy minimum két alkalommal menjen be pluszban, de ha azt bevállalod, békén hagynak
– magyarázta a családanya, aki korábban azért vállalt ennél jóval többet is, mert úgy gondolta, minél többet dolgozik, annál nagyobb az esélye, hogy előléptetik.
Amint rájöttem, hogy egy ilyen multicégnél is simán urambátyám alapon működik minden, elvesztettem a motivációmat, és arra is rájöttem, hogy nem szeretném, hogy csak egy fénykép legyek a gyerekeim polcán.
Katalinnak két kamaszlánya van, és így is rosszul érzi magát attól, hogy sokszor fontos pillanatokban nem tudja támogatni őket.
A nagyobbik lányom néhány napja épp az iskolában volt, amikor először jött meg a menzesze, és rossz volt, hogy nem tudtam – akár csak telefonon – azonnal tanácsot adni neki, hogy mit kezdjen a helyzettel. A férjemnek épp most volt visszérműtétje, és a talpai is kikészültek.
A fiatal családanya, Réka, és férje igyekeznek minél jobban felosztani a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat. Mindketten három műszakban dolgoznak: ha Réka épp délelőttös, akkor férje délutános vagy éjszakás, és ugyanez fordítva. Így mindig van, aki iskolába, óvodába vigye a gyerekeket, nagyon kevés viszont az idő, amit a fiatal házaspár együtt tölthet.
„A pihenőidőből vesz el” – ezért nem boldog Réka attól, ha arra kérik, húzzon még rá a munkára, és a 8 órát toldja meg még néggyel. Míg ő akkor vállal túlórát, amikor kötelezik rá, férje „jobban kihasználja” ezt a lehetőséget, hogy plusz pénzt keressen. Főleg az éjszakás és délutános műszakban, mert az fizet a legjobban – mondta.
Réka férjét viseli meg igazán fizikailag a sok munka: a férfinek állandó visszérproblémái vannak, nemrég volt is egy visszér-műtétje, „és a talpai is nagyon kikészülnek”. Réka szerencséjére olyan munkát végez, ami állandó mászkálást igényel, ő minőségellenőr.
Ahogyan a többi riportalanyunknak, Rékáéknak is nehéz a kötött munkaidő mellett időt szakítani a magánéletükre. Egyedül a nyári leállás marad, amikor huzamosabb ideig tudnak együtt időt tölteni négyesben. Amikor munka után hazaérnek ki-ki csinálja a saját dolgát: Réka takarít, férje a kertben tesz-vesz, vagy épp a fűtéshez a fát hordja be.
A karácsonyi bevásárlásra is kénytelenek voltunk szabadságot kivenni
– mondta a családanya. Saját magára meg aztán végképp alig van ideje: talán akkor, amikor néhány havonta eljut kozmetikushoz vagy fodrászhoz, és a lefekvés előtt lopott kicsi időben. “Olvasni nagyon szeretek, fél órával elalvás előtt mindig beiktatom.”
Egy magányosan demonstráló postás
A túlóratörvény érintettjeit leginkább a gyári munkások között látja a közvélemény, de ennél azért jóval nagyobb a kör.
Kerékgyártó Attila Budapesten dolgozik kézbesítőként: legyen bármilyen idő, szolgálati kerékpárjával akkor is kiviszi a leveleket, csekkeket, nyugdíjat, ha esik, ha fúj. Attilában van egy jó adag elhivatottság, munkáját közszolgálatnak tekinti, ezért igyekszik mindig lelkiismeretesen elvégezni. Ám egy ideje észrevette, hogy ha tényleg mindent megtesz, hogy az ügyfelei elégedettek legyenek, az már nem fér bele napi nyolc órába.
Munkatársai körében észrevette, hogy ők is egyre elégedetlenebbek a helyzettel, a túlóratörvény elfogadását követő tüntetés-sorozaton, különösen az első: nagy szakszervezeti tüntetésen egyetlen postás szakszervezetet sem látott.
Ez ihlette Attila december 19-én közzétett Facebook bejegyzését,amiben a postás elmeséli:
a munkáltatója úgy oldja meg a feladatok ellátásához túl szűknek bizonyuló 300 órás túlórakeret kiterjesztését, hogy meghatározott időre másod munkaszerződéseket köt a munkavállalóival.
Így tudta Attila is például az előző két év végén túllépni a 300 órás túlórakeretet.
Tudom milyen a postán 400 órát túlórázni. Azt is tudom, hogy minden körzet más, sokatoknak nem kell megszakadni, sokatok kap olyan borravalót, ami miatt nem akar ugrálni
– utalt Kerékgyártó arra, hogy a túl sok munka leginkább a nagyobb, ezért tovább nyitva tartó és nagyobb körzeteket ellátó postákon dolgozók problémája. Ezért is nehéz egységesen fellépni ilyen, a túlóratörvényhez hasonló kérdésekben.
Pedig szerinte fontos lenne, hogy a helyzetükkel elégedetlen postások is tiltakozzanak a törvény ellen, ami szerinte állandósít egy olyan állapotot, amire eddig maximum csak átmenetiként gondoltak. Magyarul azért, hogy a munkaerőhiány problémáját úgy kezeli majd a kormány, hogy legalizálja a még több túlmunkát.
Sokáig gondolhattuk azt, hogy ez csak valami átmeneti állapot. Túlélünk még egy-két hetet, és aztán csak akad valaki az üres járatba. Akad majd egy helyettes. Két nap szabadság után visszakaphatom a járatom úgy, ahogy otthagytam. Gondolhattuk azt, hogy a másod munkaszerződések létének már a puszta ténye olyan rendszer szintű problémát jelez, amire a vezetésünknek megoldást kell találnia. Az ügyfelekkel beszélgetve pedig azt tapasztalhatjuk, hogy ezzel a mi cégünk nincs egyedül.
Mint írta,
a munkatörvénykönyv új módosítása szentesíti ezt az állapotot. 14 év alatt az EU-s pénzhegyekből felépítettünk egy olyan társadalmat, mely fenntartásához a munkavállalók napi nyolc órányi munkája nem elég. Azt mondják, hogy ez a törvény csak a munkavállalók kis részét érinti. Igen, mert a többiek csak be vannak jelentve minimálbérre, de az elszámolás már feketén megy. Felépítettünk egy olyan társadalmat, ahol ez a normális.
