Kedden délelőtt derült ki, hogy lemond az LMP társelnöke és frakcióvezetője, Szél Bernadett. Szél lemondásának közvetlen oka az etikai bizottság azon döntéssorozata, amelyben súlyos büntetéseket róttak ki a párt jelöltjeire, és amelyet ő súlyosan igazságtalannak, méltatlannak, politikailag pedig vállalhatatlannak tart. Azzal indokolja lépését, hogy nem akar olyan rendszerben dolgozni, ahol a felelősségvállalást büntetik, a felelősséghárítást jutalmazzák.
A hvg.hu most arról írt, hogy az LMP egyik zárt Facebook-csoportjában Sallai R. Benedek – aki Szél Bernadett politikai ellenfele, Schiffer András párton belül maradt jobb keze – durván nekiment a posztjáról távozó társelnöknek.
Valaki, aki hosszú időn keresztül meghatározó, jó ideje legjelentősebb szereplője volt politikai közösségünknek, aki maga határozza meg minden láthatóságunkat a külső kommunikáció szervezésével jó ideje, aki a legismertebb arcunk és egyben felelős társelnökként a politikai stratégiai irányokért, nem talál semmi hibát vezetői ténykedésében – az meglep. Ellenben mindenki másban hibásokat lát, az EB-től a titkáron át a Fideszig a párt helyzete miatt. Ez benyomásaim alapján döbbenetes, már-már kóros
– írta Sallai, a párt országos elnökségének korábbi titkára.
Szél Bernadett Hadházy Ákossal végighisztizte/zsarolta a választások előtti másfél évet és mindennek úgy kellett lennie, ahogy ők kitalálták. Ákossal, Ron Werberrel, Petikével, Erzsivel – mindentől mindennek úgy kellett lennie, ahogy Detti akarta, persze azt, hogy mit akar, nem tudom ki mondta meg neki. Magára hagyva? Ez vicc?
– így osztotta SRB az összes szereplőt, akik meghatározták az LMP kampányát. „Petike” Ungár Pétert, „Erzsi” pedig Schmuck Erzsébetet takarja.
Félreértés ne essék: Dettit remek jelöltnek, jó politikusnak, kiváló országgyűlési képviselőnek éreztem mindenkor elképesztő munkabírással és szorgalommal. Bárhol megállná a helyét: DK-ban, Fideszben, MSZP-ben – bármit látszólag hitelesen képvisel, akár egyetért azzal, akár nem, és már képes magát úgy fényezni, ahogy a legprofibbak. Bárhol megállná a helyét – épp ez a baj.
– írta Sallai, aki szerint a fent felsoroltak „egy karrieristákat futtató, érték nélküli pártot csináltak egy politikai közösségből, ami a politikai kultúra megújítására jött létre”. Nagy jövőt nem is jósol a pártnak:
Az LMP végső stádiumban van. Hogy az agyhalál, vagy a szívmegállás következik be gyorsabban, nem tudni, de szemlátomást érdemi törekvés nincs is arra, hogy más jövő lehessen. Az LMP egy színtelen, szagtalan, karaktertelen, jelentéktelen politikai erővé silányodott, ami maga karikatúrájaként groteszk arccal vonul ki szánalmas közjátékok közepette a közéletből.
A lezárás sem örömtelibb:
Detti mai bejelentése a süllyedő hajót elhagyó kapitány képét erősítve röpíti tovább az LMP-t a politika szemétdombja felé, ahová egyre inkább való.
