Nem olvastuk el az írást a falon. Az Élet és Irodalomban Tamás Gáspár Miklós (a bibliai Dánielhez hasonlóan) elmagyarázza, mit jelentett az írás.
Szerinte ugyanis akkor kezdődött minden, amikor 1990-ben a parlamenti kijelzőn megjelent a kiírás, eldőlt, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése a köztársasági Kossuth-címer helyett a koronás címert szavazta meg a köztársaságnak. Ezzel pedig
egy csapásra elvetette 1948/49, 1918, 1945/46 és 1956 – „a magyar progresszió”… – teljes hagyományát.
TGM ezután felidézi, hogy bukott el fokozatosan, komolyabb tiltakozás nélkül a köztársaság (mára már nevében is), majd jelzi, a koronás szimbolika elfogadása miért volt több „ideológiai” álproblémánál. Az nacionalista gesztus volt,
amely a Horthy-rendszert, az ébredő-fajvédő kurzust, a nemzeti ellenforradalmat rehabilitálta és legitimálta, persze kétszínűen és őszintétlenül, ahogy szokás errefelé.
A filozófus szerint a „király nélküli királyság” történelmében ott tartunk, hogy az egykor jobboldali médiahegemóniát sürgető Kónya Imre liberálisnak tűnne „a posztmodern királykodók mellett.”
Visszatér a Károlyi-korszakhoz, az őszirózsás forradalomhoz, hogy jelezze, mi mindent írnak majd a 100. évfordulón és mekkorát tévedett Jászi Oszkár, amikor azt hitte, Kunfi Zsigmondnak emel majd szobrot az utókor, Horthy, Bethlen pedig a többi magyarságrontó, Metternich, Haynau és Bach mellé kerül.
A magyar nép passzív beleegyezésével elveszett a köztársasági rend lényege, amit előre jelzett a döntés a koronás címer, majd a Horthy-kor újjáélesztése.
Ennek az államnak épp úgy Trianon a fő jelképe, mint a Horthyé volt.
A határrevízió nélküli irredentizmus, „a határokon átívelő nemzetegyesítés” teljes értelmetlenség, ám ereje kétségtelen – írja a filozófus.
A köztársaságért már utóvédharcok sincsenek. Így történhet meg az, hogy negyedóránként közlik „a kisüsti és háztáji politológusok”, hogy „a baloldal nem érti a nemzetet” pedig, ha jót akar magának nacionalistává, etnicistává, rasszistává válik, éspedig azonnal. Ezt a tanácsot TGM szerint pedig egyre többen meg is fogadják.
Ezeknek a respublikát és a világszabadságot éltető Petőfi hülye kommunista. Ady szifilitikus zsidóbérenc. József Attila marxista elmebeteg. Így volt ez mindig, így van most is.
Kiemelt fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás
