Sok olyan fejlesztendő terület van a magyar egészségügyben, ami állami kezdeményezésekkel nem, vagy csak nagyon lassan javítható. Az ellátórendszerbe bekerülő betegek viszont testközelből érzékelik, hogy van mit fejleszteni: felújításra szoruló környezet, elavult eszközök, túlterhelt személyzet.
De az egészségügyben alulról jövő kezdeményezésekkel is lehet érzékelhető változást elérni – ezzel a célkitűzéssel hoztak létre néhány hónappal ezelőtt fiatal egészségügyi szakemberek egy alapítványt. „A Jobbulást! Alapítvány független, szakmai civil szervezetként az egészségügy átfogó fejlesztése érdekében kíván tevékenykedni, és ezzel remélhetőleg hiánypótló tevékenységet tud folytatni”– mondja dr. Pákó Judit, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Hozzáteszi:
Kis lépésekkel haladva olyan kézzelfogható eredményeket szeretnénk felmutatni, amiket a betegek és az ellátók közvetlenül is érzékelnek.
Első kezdeményezésükkel a kórházi kézhigiéné fejlesztését vették célba és május elején egy budapesti kórházban indították el az akciót. Az ellátók kézfertőtlenítését megkönnyítendő, ágyakon elhelyezhető kézfertőtlenítőket adományoztak, valamint a betegmosdókba is beszereztek szappantartókat, szappant. Kampányuk másik fontos eleme, hogy kitűzőt terveztek és adtak át, amiknek viselésére biztatják azokat az egészségügyi dolgozókat, akik betegeik és kollégáik felé is hangsúlyozni szeretnék, hogy odafigyelnek a kézfertőtlenítésre. Betegtájékoztató plakátokat is készítettek, amik felhívják a betegek figyelmét saját felelősségükre egészségük megőrzésében, másrészt biztatják őket, hogy kézhigiénével kapcsolatos kérdéseiket tegyék fel az orvosoknak, nővéreknek.
Azért tartották fontosnak, hogy első kampányuk a kézfertőtlenítésre irányítsa a figyelmet, mert bármennyire is egyszerűnek tűnő mozdulatsorról van szó, a mindennapi gyakorlatban sokszor elmarad, annak ellenére, hogy a kórházi fertőzések többsége a nem megfelelő kézihigiéné következtében alakul ki.
Ezt a Semmelweis-emlékévben, Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulója alkalmából nem lehet eléggé hangsúlyozni
– teszi hozzá Kalmár István egészségügyi informatikus menedzser.
Ahol a kevés is sokat ér
Van arra igény, hogy egy alulról jövő kezdeményezés próbáljon utat törni magának és érzékelhető változást hozzon az egészségügyben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kézfertőtlenítőkre kétmillió forint gyűlt össze magánadományokból. „Figyelemreméltó, hogy magánszemélyek egy a közelmúltban létrehozott alapítványon keresztül már eddig is ennyi pénzt áldoztak egy egészségügy fejlesztésére. Ez szerintünk azt is jelzi, hogy ők is észlelik a kórházak korántsem kielégítő állapotát, és úgy érezték, itt a lehetőség javítani ezen” – mondja Kalmár István, aki megjegyzi azt is: az intézmények eddigi visszajelzései alapján igenis van igény arra, hogy egy alapítvány az állami egészségügyben hozzájáruljon a betegbiztonság növeléséhez. Elmondták, hogy a lakossági adományok mellett más intézmények állapotának fejlesztése és a jövőbeni elképzeléseik megvalósítása érdekében nagyban számítanak a vállalatok támogatására is.
Azokat a pontokat és a területeket igyekszünk azonosítani, ahol belátható pénzösszegek a lehető legjobban tudnak hasznosulni. Ahol a kevés is sokat ér
– magyarázza Kalmár .
Terveznek még betegbiztonsági kezdeményezéseket is, de hangsúlyt szeretnének fektetni például a prevencióra, a betegtájékoztatásra és az egészségügyi kommunikációval kapcsolatos kérdésekre is. Arra a felvetésre, hogy ezek évek óta nem, vagy alig változó problémák, és hogy van-e esély most a változásra, dr. Pákó Judit azt mondta, több fejlesztés irányult már ezekre a területekre, de az érdemi változáshoz széleskörű összefogásra és egyéni szerepvállalásokra is szükség van. Nem véletlenül választották mottójuknak Gandhi szavait: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban”.
Őszinteség és jövőkép kell
Az egészségügyben éppen egy újonnan felálló minisztérium készül meghatározni az irányokat. Dr. Pákó Judit szerint az első és legfontosabb dolog egy őszinte helyzetértékelés elkészítése és ismertetése lenne. Ez után lehetne a célokat és az azokhoz elvezető utat kijelölni, hogy mindenki tisztán lássa, honnan hova kellene eljutni, és ennek érdekében mit kell tenni. A betegeknek és az ellátóknak egyaránt jövőképre van szükségük.
És némi pozitív kommunikációra. Jóról keveset hallani a magyar egészségügy kapcsán, őszinte elismerés ritkán kerül felszínre, pedig kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy a betegek ellátórendszerbe vetett bizalma megmaradjon
– teszi hozzá István.
Judit nemzetközi tapasztalatai alapján azt mondja, külföldről nézve a magyar egészségügy számos eleme irigylésre méltó: „egy amerikai irigykedik, hogy Magyarországon majd’ mindenki számára elérhető az egészségügyi ellátás, egy ciprusi rácsodálkozik, hogy nálunk működik a háziorvosi ellátás, egy japán számára hihetetlen, hogy a mentősök a helyszínen ellátják a beteget, vagy hogy létezik területi ellátási kötelezettség.”
Persze bőven tud olyan területeket is sorolni, amikre mi magyarok csodálkozunk rá, és amikből nekünk lehet és kell tanulni:
Én is irigykedem, amikor egy észt elmeséli, hogy milyen, már évek óta működő e-egészségügyi megoldásokkal segítik a betegek gyógyulását, vagy Franciaországban látom, hogy a legtöbb kórterem 1 vagy 2 ágyas, hogy milyen magas az egynapos műtétek aránya, hogy mekkora figyelmet fordítanak a higiéniára és a betegek komfortjára. Angliában például arra biztatják a betegeket, kérdezzék meg ellátóiktól, hogy fertőtlenítettek-e kezet az ellátás előtt. Részben ezek a tapasztalatok inspirálták az alapítvány Tiszta kézzel a jobbulásért! kezdeményezését is, de jövőbeli projektjeinkhez is alapot és motivációt jelentenek a jó nemzetközi gyakorlatok.
Az egészségügyi rendszerünk erősségei kapcsán Judit és István is úgy vélekedik, hogy a magyar ellátórendszer szerkezete rendkívül szilárd alapokon nyugszik. Kiemelik, hogy egybiztosítós, mindenki számára hozzáférhető és többszintű,alapellátást, járó- és fekvőbeteg szakellátást is magában foglaló egészségügyi rendszerünk van. A mentőszolgálat professzionális, és kiemelkedő a közegészségügyi és járványügyi helyzet, beleérte az oltási rendszerünket is.
A váz és az alap kitűnő, ezt kell a betegek érdekeit hatékonyabban kiszolgáló tartalommal megtölteni, és a társadalom egészségkultúráját fejleszteni. Emellett fokozatos szemléletváltásra van szükség az ellátók és a betegek oldaláról is. Meggyőződésünk, hogy az egyenrangú párbeszéden alapuló ellátásé a jövő.
A maradás mellett döntöttek
A magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája, hogy a dolgozói jelentős része külföldet választja. István és Judit azonban itthon vannak.
Ez egyfajta hivatás, nem egy külföldi egészségügyi rendszert szeretnék segíteni. Itthon, a családomnak, barátaimnak akarok egy jobb, gyorsabb és biztonságosabb gyógyulást hozó egészségügyért tenni
– érvel István. Judit, bár sok külföldi tapasztalatot szerzett, hasonlóképpen vélekedik: „Felelősségemnek érzem, hogy a mostaninál élhetőbb egészségügyben gyógyulhassanak a következő generációk, és hogy a jövő ellátóinak se kelljen külföldi munkavállalásban gondolkodniuk.” Hogy mi motiválja őket leginkább az alapítványi munkában, azt szinte egyszerre mondják ki:
Hogy legyen miért visszajönniük az elvándorolt kollégáknak.
