A Magyar Kurírnak az éppen ma 75. születésnapját ünneplő Beer Miklós azt mondja, nem volt könnyű az útja az Úristenhez. Talán azért, mert korán árva lett, de úgy véli, az válik igazi lelkipásztorrá, aki képes sorsközösséget vállalni a szenvedőkkel, aki maga is szenvedett már. Elárulja, kik voltak példaképei, mennyire fontosnak tartja, hogy a mostani fiataloknak is legyenek.
A Váci Egyházmegye élén eltöltött 15 évre visszatekintve hálát ad, hogy belülről, összefüggéseiben láthatta az egyház működését.
Azt is megköszönöm a Jóistennek, hogy megélhettem az Egyház dinamikus, sokszor drámai alakulását, küzdelmét, érlelődését. (…) Úgy érzem, hogy napjainkban az Egyház élete megújul, csodálatos pezsgés tapasztalható mindenütt. Szinte kézzel fogható a Szentlélek Úristen vezetése. (…) Újra felfedezzük belső kincseinket, melyek kiemelnek bennünket a klerikális szemléletből.
Mélyen megrázza, ha bántják, de általában hamar túlteszi magát rajta, püspöki élete nagy öröme, hogy most szolgálhat.
A „mi Ferenc pápánknak” tartott püspök Ferenc pápát többször is idézi, azt mondja, újra meg kell találni a valódi hitet. Azért áll az elesettek mellé, mert ezt diktálja a lelkiismerete, nem mérlegeli, dicséretet vagy bántást kap-e ezért.
Amit én gyerekként megéltem, az is arra ösztönzött, hogy oda kell állnom a kicsik, az elesettek mellé. (…) Azt keresem, hogy Jézus mit tenne a helyemben.
Beer Miklós: Isten nem egy forgalomirányító
„Hiteles vallás nem engedheti meg az erőszakot, a gyilkolást.”
Fel kell melegíteni a kihűlt szíveket
Böjte Csabával együtt vallja, hogy nem azon kell keseregni, milyen a világ, hanem mindenkinek meg kell tennie a saját környezetében azt, ami rajta áll.
Nem tudom, meddig leszek még megyéspüspök, de addig is „ültetem a fákat”. Úgy dolgozz, mintha örökké itt lennél a földön, és úgy imádkozz, mintha a következő perced lenne az utolsó.
Bizakodó az egyház jövőjét illetően, örül annak, hogy nyitni tudtak a protestánsok felé.
És ha feléjük nyitni tudtunk, miért lenne ez másként a más vallású és a hitetlen emberek esetében?
Hisz abban, hogy a jövő egyháza a béke eszközévé válhat.
Ahogyan Ferenc pápa mindig mondja, ki kell lépnünk a megszokottságaink fala mögül. Meg kell szólítanunk a körülöttünk élő embereket. Fel kell melegítenünk a kihűlt szíveket, az emberi kapcsolatokat pedig élettel kell megtöltenünk.
Személyes terveiről azt mondja, most volt az érettségi találkozója, már minden osztálytársa nyugdíjas és ő is várja ezt az időszakot, hogy pótoljon egy-két elmulasztott találkozást, elolvassa azokat a könyveket, amelyeket eddig nem tudott.
De legfőképpen készülök az Úristennel való nagy találkozásra.
