Több interjút adott a választás előtt kormánypárti lapoknak, amelyekben a Fidesz mellett állt ki. Miért gondolta úgy, hogy a Jobbik volt államfőjelöltjeként beszáll a kampányba szemben azzal a párttal, amelynek a listáját vezetve európai parlamenti képviselő lett?
Érdekes a megfogalmazása a kérdésnek, mert az első fele másról szól, mint a második fele. Hogy kormánypárti lapnak nyilatkozom, azt ugyanúgy természetesnek tartom, mint hogy nyilatkozom a Magyar Narancsnak, hogyha megkeresnek. Alapvető, hogy bármilyen választott képviselőnek vagy akár kormánytagnak átlátható és a polgárok által ellenőrizhető kell hogy legyen a munkája. Ezért egy politikus nem válogathat, interjút kell adnia annak, aki kér. Tőlem ezek a sajtószervek kértek interjút, nekik adtam. Érdekes módon a Hír TV-be például sok jobbikost hívtak, engem régen nem, pedig lenne bőven mondanivalóm.
A létemmel, a nevemmel, azzal, hogy jobbikosként tartanak számon – mert amikor hazamegyek, a repülőtéren integetnek, hogy „Csókolom Krisztina! Hajrá Jobbik!” – legitimálom a Jobbikot.
Mégis csak a választás előtt kezdte kritizálni a Jobbikot nyilvánosan.
Akkor vált egyértelművé, hogy gyurcsányisták lettek.
A fő probléma tehát az, hogy a Jobbik nyitott a baloldal felé?
Igen.
De végül mégsem borultak egymás nyakába a választáson.
Dehogynem, hogyne borultak volna össze.
106 egyéni jelöltet indított a Jobbik.
Viszont a jobbikosok kifejezetten felszólították a választóikat, hogy tessék mindenhol a legerősebb ellenzéki jelöltre szavazni. Például nekem ez alapján a DK-s Bauer Tamásra kellett volna szavaznom.
Fotó: Mohai Balázs / MTI
A fordulópont a Márki-Zay Péter-féle történet volt. Márki-Zay a Jobbik támogatásával vált polgármesterré, majd az első útja a szocialista Botka Lászlóhoz vezetett. Nem azt mondta, hogy elmegy Toroczkai Lászlóhoz, aki szintén az ő megyéjében polgármester, hanem elment Botkához, és ünnepélyesen átvette tőle az európai uniós zászlót. Számomra ez a zászló az Európai Egyesült Államok szimbóluma, ezért ez egy nagyon fontos szimbolikus gesztus volt.
Miért árulás a taktikai szavazásra buzdítás a Jobbik részéről? Nem egyszerűen arról van szó, hogy igazodtak a Fidesz által írt választási rendszerhez, mert máshogy elképzelhetetlen a kormányváltás?
Hová vezetett ez a technikai igazodás? A DK-ra való szavazásra hívták fel az embereket! Szerintem a DK a frakciója méretét a Jobbiknak is köszönheti, mert Budapesten főleg, de egyes vidéki körzetekben is a DK-s jelöltre szavazásra biztattak. Engem ez olyan mértékben felháborít, hogy egy töredékmásodpercre sem bántam meg, hogy egyértelműen elhatárolódtam ettől.
Ami azt jelenti, hogy a Fideszhez közeledett.
Nem.
Bayer Zsolt azt írta: „Morvai Krisztina végre hazatért.”
Soha nem távolodtam el otthonról, ha a nemzeti politizálás a haza. 2009 óta minden megmozdulásom követhető a honlapomon, a Facebookomon, és lehet látni, hogy
Amikor Brüsszelbe kerültem 2009-ben, akkor az volt a jelszó, hogy „merjünk kicsik lenni”: gyarmati tudatállapotban, alázatosan bólintsunk rá mindenre, amit mondanak. Göncz Kinga elnökölte az emberi jogokkal foglalkozó bizottságot, ami olyan volt nekem, mint egy szemen köpés. Úgy ültem abban a bizottságban, hogy 2006. október 23-án egy kapualjban töltöttem az éjszakát a gyerekeimmel. És annak a kormánynak a minisztere volt az elnök, amelyik ezt csinálta magyar emberekkel. 2010 után elkezdődött valami, bátrabbak lettünk mi, magyar nemzeti érzelmű politikusok: igenis felszólaltunk, igenis szembementünk, és észleltük, hogy nem esik le a csillár, ha éppen az elszakított magyar területekről beszélünk. 2018-ra eljutottunk odáig, hogy Magyarország a döntéseket abszolút módon befolyásoló és történelemformáló pozícióba került.
Akkor elégedett azzal, hogy a Fidesz kétharmadot szerzett harmadszor is?
Az EU még mindig ugyanazt akarja, hogy legyünk alázatosak, merjünk kicsik lenni, és legújabban azt, hogy engedjük a tömeges migrációt. Ennek a kivédésére a Fidesz alkalmas. A Jobbiknak és az egész ellenzéknek a stratégiája másra sem irányult a kampányban, mint a Fidesz gyűlöletére, változatlanul ez tartja őket össze. Sajnos nem látom azt, hogy olyan derekasan kiállnának amellett, hogy merjünk nagyok lenni, büszkék lenni erre a nemzetre, büszkék lenni erre az országra. Az ellenzéki politizálásban és az ellenzéki cikkekben azt divat mondani, hogy Magyarország egy annyira szörnyű ország, olyan elviselhetetlen ott minden, hogy az a bolond, aki nem lép le.
A LIBE-jelentésben például részletesen le van írva, hogy mire épül ez a kritika. Ezek mind alaptalan észrevételek lennének?
Az az alaptalan, hogy ők ebbe beleszólnak, pedig nincs erre felhatalmazásuk. Az Európa Tanácsnak vannak mindenféle emberi jogi egyezményei, amelyekhez ellentétben az Európai Unióval tartozik monitorozási rendszer is. A részes tagállamok alávetik magukat annak, hogy a kötelezettségvállalásaikat folyamatosan monitorozzák meghatározott időnként.
De azt kikérem magamnak, hogy kipécézik az én hazámat, vagy Lengyelországot, nálunk vizsgálódnak, máshol nem. Mindenki látta a tévében, hogy Spanyolországban ezres nagyságrendben verték véresre a békés katalán embereket. Honnan jön az, hogy előbb vesznek elő bennünket, mint egy olyan rendszert, ahol ilyen megtörténhet?
Ez csak azt jelenti, hogy az uniónak Spanyolországban is lehet dolga, de azt nem, hogy Magyarországgal kapcsolatban nem fogalmazhatnak meg kritikát.
Vagy mindenhol, vagy sehol.
De amiket leírtak a LIBE-jelentésben, azok nem problémás dolgok? Azt állítják abban a jelentésben, hogy szisztematikusan bontja le az Orbán-rendszer a demokráciát, és épít helyette illiberális államot.
De hangsúlyozom, hogy ez nem az Európai Unió kompetenciája. Kettős mércét alkalmazva, egészen véletlenül pont azt a két országot pécézték ki, amelyek a leghatározottabban ellenállnak a tömeges migrációnak. A joghoz nem értő, történész végzettségű Sargentini kisasszony nem átlátható, nem ellenőrizhető módszerekkel írta azt a jelentést.
A jelentésben fel van sorolva, hogy milyen szervezetek, szakértők véleményére támaszkodva készült a jelentés.
Ha elmennék három barátommal az ő országába, és ott kérnénk civil szervezetektől jelentéseket, akkor körülbelül ugyanilyet lehetne összeállítani, vagy még keményebbet. Nyugat-európai országokban, például Hollandiában olyan távol áll a politikai elit által közvetített értékrend az emberek többsége által vallott értékrendtől, hogy az égbekiáltó. Magyarországon kétharmaddal került kormányra az a Fidesz, amelyet úgy mutatnak be, mintha valamiféle banánköztársaságot tartana fent.
Mi alapján gondolja azt, hogy azért „pécézték ki” Magyarországot és Lengyelországot, mert ennek a két országnak a kormányra ellenzi leginkább a tömeges migrációt?
Ez egy nyilvánvaló összefüggés, ez nem kérdés.
Honnan tudja ezt?
A legkülönbözőbb vitákon, előterjesztésekben előjön, hogy ez a két ország ellenáll a migránsok befogadásának, letelepítésének, amivel megsértik a szolidaritás eszméjét. A szolidaritás fogalmát kétféleképpen értik: egyrészt a migránsokkal, másrészt a tagállamokkal való szolidaritásként.
Most már látják, hogy nem ilyen lovat akartak, és máshol akarják letelepíteni ezeket az embereket, viszont ez a két ország nem adja be a derekát, ezért mindent megpróbálnak, például a 7-es cikkelyt, amelynek az lehet a vége, hogy elveszítjük a szavazati jogunkat. Junckerék is előjöttek a farbával, hogy a kohéziós pénzeket is összekötik az úgynevezett jogállamisággal. Körbezárnak bennünket, hogy egyszer csak feltegyük a kezünket, és megadjuk magunkat.
Ha ennyire arról szól minden az EU-ban, hogy erőltetik a migrációt, akkor miért beszélt hosszan Juncker és Oettinger biztos is ugyanebben a vitában arról, hogy meg kell védeni Európa határait, amihez a közös európai határőrség, a Frontex létszámát tízezer főre emelnék? Az unió korábban Törökországgal, most afrikai országokkal kötne megállapodást, hogy az európai határokon kívül tartsa a menekülteket, illetve a migránsokat is.
Valószínűleg akkora a felháborodás a nyugati országok lakosságában, hogy valamivel őket is meg kell nyugtatni. Ugyanakkor az a jelszó, hogy legális migrációt az illegális migráció helyett. Tehát hogy legálisan engedjük be a migránsokat, és ne legyen probléma a határvédelem.
Menekülteket akarnak így beengedni, a bevándorlókat pedig a korábbihoz képest sokkal jobban ellenőrizni, és szűrtebben Európába engedni.
Ezt most már nem lehet tudni, mert teljesen összekeverve használják a menekült és a migráns szavakat.
Kik használják összekeverve?
Az Európai Unió is meg az ENSZ is. Az ENSZ migrációs tervezetében egy másfajta emberfelfogásról van szó: az ő neoliberális, globalista szemléletükben az ember nem kötődik a közösségéhez, a hazájához, a családjához, a szeretteihez, a szomszédaihoz, a kultúrájához, a tradícióihoz. Egyik nap itt él a világban, másik nap ott él, és ennek most már egy emberi jogi megtámasztást is akarnak adni azzal, hogy azt mondják, az egy emberi jog, hogy valaki szedje a sátorfáját, és elmenjen a világ egyik részéről egy másikra. Két szemléletről, két alapvetően más ideológiáról van itt szó. A mi konzervatív, nemzetközpontú ideológiánk, értékrendünk azt mondja, hogy az ember alapvetően közösséghez tartozó lény, akinek fontos, hogy viszonylag állandó emberi kapcsolatokban éljen, megtartsa a nemzete hagyományait, nyelvét, kultúráját. Más értékrendet vallunk, mint az EU jelenleg fősodrú értékrendje, de ez utóbbi egyáltalán nem azonos az európai polgárok értékrendjével. A kis településeken élő holland, francia vagy német, aki nem multicégnél dolgozik, nem szűk, furcsa értelmiségi körhöz tartozik, hanem olyan polgár ember, akinek van egy kis vállalkozása, az nem örül a annak, hogy a globalizációval áramlik be minden. Ők örülnének egy patriótább szemléletű gazdaságnak, ideológiának.
Mi van akkor, ha az a haza megszűnik létezni, amelyhez kötődik egy ember? Például a szíriai háború elől menekülőknek menniük kell valahova.
Igen, de nem Magyarországra. Ugyanakkor van már visszaköltözés is Szíriába. Kemény dolgot fogok mondani:
Egyébként az országon belül is vannak olyan helyek, ahol békében lehet élni. És a menekültjognak az általános tétele az, hogy az első biztonságos országban kell megadni a menedékjogot, és ott kell segíteni. Nemcsak nekünk, hanem az iszonyú gazdag arab országoknak is.
Az Orbán-kormány is azt vallja, hogy a határokon kívül kell segíteni. De akkor miért vétózott egyedül Magyarország nemrég az összes tagállam közül egy hosszasan előkészített EU-Afrika-megállapodást, amely többek között afrikai menekülttáborok létrehozását és az illegális migránsok hazatoloncolásának megkönnyítését szorgalmazta?
El kellene olvasnom a megállapodást, hogy tudjam, milyen rejtett összefüggések vagy kifejezések vannak benne, amelyekből esetleg az tükröződik, hogy mégis egy migrációpárti egyezményről van szó.
A másik 27 tagállamban ezeket vajon senki nem vette észre?
Nem láttam az anyagot, nem tudok erre mit mondani.
De azt hallotta, hogy akkora felháborodás volt emiatt, hogy egy sor európai nagykövet kérte számon zárt ajtók mögött a magyar kormányt?
Ez a felháborodás nem tudható be annak, hogy a magyar kormány a lépéseivel egyre jobban elszigeteli külpolitikailag az országot?
A fordítottját érzem, egyre többen szeretik Magyarországot, egyre fantasztikusabb érzés magyarnak lenni. Egyre több olyan öröme van az embernek, mint amilyen engem ért a minap: egy kis étteremben ültem, ahol egy társaság migrációról, genderkérdésekről beszélgetett, és látták, hogy mosolygok, mire mondtam, hogy nem tudok ugyan jól franciául, de magyar vagyok, erre tátva maradt a szájuk, és azt mondták, istenem, mi mindnyájan szeretnénk magyarok lenni.
Politikai szintre utaltam.
A politikusok abszolút nem érdekelnek, mert kevesen vannak.
De ők döntenek.
Ez a baj, ezen kellene változtatni: a politikusok többsége hazug, és nem képviselik az emberek véleményét. Nekünk kell ezen változtatni 2019-ben, bár én már nem fogok, mert megyek vissza az egyetemre tanítani.
Miért nem fordítják meg a helyzetet? Hogy Magyarország a visegrádi országokkal fogja magát, és csinál egy új Néppártot, ahol olyan értékrend van, amit a magyar emberek többsége, a lengyel emberek többsége, a visegrádiak többsége képvisel. Olyan erős európai parlamenti frakciót kell létrehozni, amelybe aztán be lehet csatlakozni nyugat-európaiaknak is. Magyarország így még inkább történelemformáló erővé tudna válni.
Nem mélyítené tovább a keleti- és a nyugati tagállamok közötti szakadékot egy ilyen regionális alapon szervezett pártcsalád?
Nem, mert a nyugatiak is csatlakoznának hozzá egyre többen. A választópolgárok azt szeretnék, amit mi képviselünk. Migráció nélküli Európát szeretnének. Európai Egyesült Államok helyett nemzetek Európáját. Szeretnék a kis- és középvállalkozások erejét fenntartani a multikkal és a totális globalizációval szemben. Elegük van a sajtószabadság, a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásából, ami azt jelenti ma Nyugat-Európában, hogy valaki elveszítheti a munkahelyét, akár büntetőeljárás terheltje is lehet, ha őszintén megmondja a véleményét a migrációról. Kitalálták ezt a gyűlöletbeszéd-konstrukciót, ami úgy néz ki, ha azt mondom, hogy migrációellenes vagyok, és Európa hagyományait meg akarom őrizni, a hazámat meg akarom védeni, akkor rám sütik, hogy idegengyűlölő vagyok, és ebből következően gyűlöletbűncselekmény miatt szankcionálható. Elképesztő állapotok vannak.
Azért az nem igaz, hogy bárki, aki negatív véleményt fogalmaz meg a migrációról, az gyűlöletbeszéddel teszi.
Közel vagyunk ehhez, hogy minden ilyen kritika gyűlöletbeszédnek minősüljön. Másrészt, ha megteszi azt, amit én megteszek minden este, hogy a távkapcsolójával végigmegy a nagy nyugati tévétársaságok csatornáin, nem azt fogja látni visszatükröződni, amit akkor lát, ha emberekkel beszél az utcán: tökéletesen elegük van a tömeges beáramlásból, és tökéletesen elegük van ebből az egész globalizációs elképzelésből. Szeretnének békességben, nyugodtan, a németek németként, az osztrákok osztrákként, a franciák franciákként élni, ugyanígy, mint a magyarok magyarként.
Visszatérve a nemzetek Európájához. Egy ilyen konstrukció tud annyira erős világpolitikai szereplő lenni, mint mondjuk egy Egyesült Európa tudna?
Nem kell mindig versenyben gondolkodni. Miért kell Európának olyan befolyásosnak lennie mindenáron, hogy bárkit is le akarjon győzni? Annak kellene a célnak lennie, hogy az európai emberek jó életminőségben éljenek. Ezt jobban el lehet érni a nemzetek Európája-modellben.
Egy közös hadsereg nem lenne fontos, főleg úgy, hogy ilyen feszült a világpolitikai helyzet, és egy sor ország kapaszkodik fel gazdaságilag is az EU-ra?
Ezzel ellentétes tendencia is van, a két Korea közeledése például fantasztikus. Nem tudom mire vélni az állandó hidegháborús hangulatkeltést. A politikailag korrekt beszédmód ma az, hogy óriási veszélyek vannak, például hogy hatalmas oroszveszély van. Mintha már csak kettőt kellene aludni, és jönne a háború.
Nem volt rég, hogy a Krímet elfoglalta Oroszország.
Most mit mondjak erre? Magyarországot is el fogja foglalni?
Csak arra utaltam, hogy van alapja a hidegháborús beszédmódnak.
Ennél sokkal közvetlenebb veszély az, hogy jönnek a migránsok, betelepülnek, és olyan lesz, Budapest, mint Brüsszel. Kimegyünk ide két sarokkal odébb, már tele van afrikaiakkal, arabokkal az utca. Ettől a szabadon választott magyar kormány tudja megvédeni az embereket.
Miért ésszerűbb a migrációtól félni, mint az oroszoktól?
Magyarország számára nagyobb veszély a migráció, mert az oroszok nem fognak minket megtámadni, és bekebelezni az országot, mint a Krím-félszigetet. A kommunizmusban jöttek az iskolámba a rendőrök, és arról beszéltek, hogy aki hangosan hallgatja a Szabad Európát, az bűncselekményt követ el. Nekem ebből a világból elegem van, és a nyugati tévécsatornák mellett nézem a Russia Todayt is, és utána magam eldöntöm, hogy mitől érdemes félni.
A magyar közmédia jó munkát végez abban, hogy az is tudjon dönteni a világ dolgairól, aki azt nézi?
A távirányító ott van mindenkinek a kezében. Ahányszor bekapcsolom a Hír TV-t, mindig arról van szó, hogy katasztrofális állapotban van az ország, milyen rettenetes a Fidesz, hogy kell utálni a kormányt. Átkapcsolok az ATV-re, szintén ugyanez megy reggeltől estig. Az RTL Klubon szintén.
A közmédia szerepe nem az lenne, hogy sokszínűen tájékoztasson?
Biztosan a közmédiának is sokszínűen kellene tájékoztatnia, de a guta ütne meg, ha bármelyik gombot nyomnám, a kormány gyalázásáról lenne szó. Én is egy adófizető állampolgár vagyok, nekem is jogom van hozzá, hogy az értékrendemnek megfelelő információhoz jussak. Nem szükségszerű, hogy a köztévé ellenzéki legyen. Nyilván lehetne létrehozni kvótákat, amelyeket be kellene tartani, hogy ellenzékiek is megszólalhassanak, de nekem untig elegem van Kálmán Olgából, és minden gyűlölködőből, akik azt az érzetet keltik, hogy borzasztó országban élünk.
Akkor eddig tévedésben éltünk, és nem a kormány folytat gyűlöletkampányt, hanem az ellenzék a kormány ellen?
De nemcsak a hírcsatornát jelenti a közszolgálati média, hanem például az M5-ös csatornát, amely megmutatja, hogy milyen sokszínű a magyar kultúra, milyen csodálatos városaink vannak. Tudom, hogy mucsainak mondják, aki ilyeneket mond, hogy nem szabad azt mondani, hogy milyen szépen fejlődik az ország.
Abszolút szabad ilyet mondani. Viszont ehhez azt is hozzá lehet tenni, hogy az országnál gyorsabban fejlődnek bizonyos kormányhoz köthető gazdasági körök érdekeltségei.
És az nem volt probléma, amikor külföldiek nyúlták le ezeket a dolgokat?
De, az is probléma.
Az is probléma, meg ez is probléma. Nekem ez kevésbé probléma.
Akkor abban megállapodhatunk, hogy probléma van ma Magyarországon a kormányhoz köthető korrupcióval? Az OLAF ugye már azt is leírta a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődő Elios-botrány kapcsán, hogy bűnszövetkezeti módszerekkel nyúlják le a forrásokat.
Máshol is vannak gondok. Körülbelül 24 ezer szabályszegési, illetve csalási ügyben indított eljárást az OLAF. Nehogy már megint azt gondoljuk, hogy itt csak velünk van probléma.
Nem lenne jó akkor egy Európai Ügyészség? Magyarország nem szavazta meg, és nem fogadja el a szervezet joghatóságát.
Az egész Európai Uniót, úgy ahogy van, olyan mértékben tartom romlottnak, korruptnak, hogy nem vagyok benne biztos, hogy trójai falóként be lehet engedni egy Európai Ügyészséget a magyar bűnüldözésbe és igazságszolgáltatásba. Ez egy első lépés lehetne ahhoz, hogy más vonatkozásban is kiterjesszék ránk a hatalmukat.
Nem baj, hogy egy volt Fidesz-tag van bebetonozva az ügyészség élére hosszú évekig, akit csak kétharmados többséggel lehetne elmozdítani?
Az nem zavarja, hogy volt kommunista párttagok ítélkeznek a bíróságokon? Tudja, hogy nekem mit jelentett, amikor Budaházy György ügyében olyan bíró ítélkezett az egyik fokon, arról, hogy meddig terjed a szólásszabadság, aki annak idején fő pártember volt az akkori legfelsőbb bíróságon? Nem zavar engem az, hogy az a Lendvai Ildikó áll ki szónokolni az emberi jogokról, meg a demokráciáról, aki annak idején főcenzor volt? Tegyünk rendet: volt egy kommunista diktatúra, és az ELTE jogi karán egyetemisták és fiatal oktatók szerepet akartak a rendszerváltásban, közéjük tartozott Polt Péter is, Orbán Viktor is. Nem gondolom, hogy az ő vezetői pozíciójuk nagyobb probléma lenne, mint az, hogy a volt kommunista párttitkárok még mindig pozíciókat foglalnak el.
Amikor kiderülnek egészen nyilvánvaló korrupciós ügyek, és az ügyészség mégsem talál semmit, annak nincs köze ahhoz, hogy a kormányon levő párt tagja volt a legfőbb ügyész, aki emiatt több befolyásos politikai szereplővel is szoros viszonyt ápol?
Nem tudom, hogy az ügyészség soha nem talál-e semmit.
Tud mondani olyat, amikor korrupciós ügybe keveredett fajsúlyos politikai szereplőt bíróság elé állítottak?
…
Említettem például az Elios-ügyet, amelyben úgy látszik, hogy a miniszterelnök veje súlyos milliókat rakhatott zsebre gyanús körülmények között. Egy olyan cégen keresztül, amely korábban Simicska Lajosé, Orbán Viktor kollégiumi szobatársáé volt.
Akkor nevezzük Simicskát a Fidesz korábbi pártpénztárnokának.
Igen, de ne tessenek már annyira haragudni, hogy ezek az emberek csináltak egy rendszerváltást, és nem hagyták azt, hogy a kommunizmus keretei között terrorizálják tovább az embereket.
Azért az azóta eltelt harminc évben történt egy-két dolog.
Történt egy-két dolog, de változatlanul azok fújják a passzátszelet, azok mondogatják, hogy kollégiumi szobatárs, akik mintha rosszallnák azt, hogy ezeknek az akkori fiatal embereknek vezető szerepük volt egy rendszerváltásban. Ezt az egész retorikát, úgy ahogy van, ideje lenne elfelejteni. Ne tessenek már annyira haragudni a rendszerváltásra!
Nem a rendszerváltásra haragszanak, akik ezt a retorikát használják. Teljesen mindegy, Simicska Lajos honnan ismeri Orbán Viktort, de az tény, hogy amíg a miniszterelnök barátja volt, addig sorra nyerte a cégeivel a közbeszerzéseket. Majd miután összevesztek, nem nyert lényegében semmit.
Biztos, hogy sok probléma van a közbeszerzésekkel most is, meg nyilván volt a Gyurcsány-kormány alatt is, meg előtte is.
Azért szeretnék nagyon visszamenni az egyetemre tanítani, mert úgy gondolom, hogy a bírói karnak, a lelkiismeretes ügyészeknek nagyon nagy szerepe van abban, hogy megállítsa ezeket a folyamatokat. Hogy egy majdan öntudatra ébredő polgárság érvényesíthesse a valós és jogos gazdasági érdekeit, oligarchákkal és gazdasági elitekkel szemben.
Most mennyire függetlenek a bíróságok? Például a Budaházy-ügy elég régóta húzódik, elég nyilvánvaló politikai szándékok mentén. Budaházy György is adott interjút a Magyar Időknek a választás előtt, és most többen azt mondják, hogy azért küldték vissza az ügyét ismét elsőfokra, mert megtolta a Fidesz kampányát.
Ez elég nevetséges. A meglehetősen elfogult elsőfokú bírónő úgy hirdette ki a szóbeli ítéletet, hogy azt mondta Budaházynak, aki megkérdezte, hogy pontosan miben bűnös, hogy „Maga mindenben bűnös! Ez a lényeg.” Mint valami igazi sztálinista vérbíró. Büntető eljárás zajlik amiatt, mert felmerült, hogy nem a bírónő írta az ítéletet. Azzal a bíróval és azzal a bírói tanáccsal egyértelműen súlyos problémák voltak. De jó jel, hogy másodfokon megsemmisítették ezt az ítéletet. Ha hatályon kívül helyeznek egy ezer sebből vérző ítéletet, azt csak úgy lehet elérni Magyarországon, ha dörgölőzik valaki a Fideszhez? Szomorú lenne.
Ez a kérdés.
Lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen mély, hátsó indítékok mozgatták ennek az ügynek a menetét. Nem tudom, milyen érdekviszonyok, összefonódások vannak rendőrségen, ügyészségen, bíróságon, de hogy vannak, az egyértelmű. Valószínű, hogy ezek nem egy politikai oldalhoz kapcsolódnak: a jelenlegi kormánypárttal összefüggésben is elképzelhető ilyen preferencia és jelenlegi ellenzékkel kapcsolatban is. Ezt külső kontrollal nem nagyon lehet megváltoztatni, a bírók belső lelkiismeretére kellene hatni.
Nem csoda, hogy vonzza vissza az egyetem, valahogy lelkesebben beszél jogi témákról, mint politikáról. Megbánta, hogy politikusnak állt?
Abszolút nem, fontos volt ez a kilenc év, vagy hát tíz, ha megérem a jövő júliust. Nagyképűség nélkül mondhatom azt, hogy volt valami kis személyes szerepem abban, hogy Magyarország visszanyerte a méltóságát az Európai Unióban.
Korábban azt mondta, hogy a választópolgárok mást akarnak, mint a jelenlegi politikai elit, és 2019-ben jelentősen meg fog változni az EP összetétele. Ha ez tényleg így lesz, akkor nem akar mégis úgy politizálni, hogy nem szembeszélben kell?
Lehet, hogy izgalmas lenne ebben részt venni, és talán gondolkoznék is rajta, ha nem 55 éves lennék. De be kell látnom, hogy az aktív életemből viszonylag kevés van hátra, és a jogi oktatói, jogászi munkámban is nagyon sok ötletem, tervem van. Úgy érzem, mindent beleadtam 2009-től abba, hogy a magyar emberek méltóságát politikusként szolgáljam, de ennek most itt vége lesz.
Egy alkotmánybírói széket ambicionálna? Jövőre lejár Stumpf István mandátuma.
Amikor Stumpf András készített velem egy interjút, akkor kérdésére én hülye azt mondtam, hogy az egy szép jogászi feladat, nem ugranék el előle. Azóta folyamatosan azt kapom, hogy eladtam magam egy alkotmánybírói székért, és ez már le van pacsizva.
