A választás után sokan váltak elkeseredetté, kerestek bűnbakot, dühöngtek a közösségi oldalakon a Fidesz újabb kétharmados győzelme miatt, vagy éppen írtak arról, hogy az országból való elköltözést tervezik.
A legjogosabban azok a fiatalok lehetnek elkeserdve, akik hosszú, tömött sorokban vártak órákat a szavazásra és – részben pont a magas részvételi adatok miatt – valamiféle ellenzéki föltámadásban reménykedtek. Hosszú ideje apolitikus, a közélettől irtózó 30 évnél fiatalabbak mozdultak meg, mert érezték, hogy beleszólhatnak az ország jövőjébe. A közösségi médiából összegyűjtött nyilvános reakciók sora alapján ennek a délibábnak a szertefoszlása iszonyatos frusztrációt okozott bennük. Mutatunk jó néhány példát.
Egy hosszú, értelmiségi, de érthető, mégis összezavarodott magyarázat, ami jól leírja, mi zajlik sok fejben most:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10215733241861453&set=a.1755608767434.2098270.1155397385&type=3&hc_location=ufi
Az uszító keresztény állam
Sikerült pár kétségbeesett fiatallal személyesen is felvennünk a kapcsolatot. Klára (ez álnév) nevelőként dolgozik egy állami intézményben, ezért óvatos volt. Keményen fogalmazott az április 8. estéről, főleg a kormány faék egyszerű migránsozós kampányát elővéve:
Nagyon sírtam. Nem tudtam elhinni, hogy a szabadságunk így száll el. Hiszen nem értik, nincs veszély… Migráns egy külföldön élő magyar is, aki keresi az álmát, a menekültek pedig értelemszerűen menekülnek… Érthetetlen, hogy egy keresztény állam hogyan tagadhatja meg ezt és uszíthat.
Klára mindezek miatt úgy döntött, többé nem akar olyan hazában élni, ahol „a gyűlölet a fegyver”. Hozzátette, lehetetlen dolog, hogy a kormányfő elszámoltatással riogat, majd letagadja azt. Tüntetni kint volt amúgy, magának pedig egy évet ad itthon, ez a lélektani határ, ha nem változik addig semmi jó irányba, elköltözik. Azt írta nekünk, sose volt lokálpatrióta, mindig tudta, hogy amint meglesz a nyelvtudása, egyszer lelép. Emiatt a szülei se lepődtek meg a döntésén. Azonban
azon igen, milyen gyorsan döntöttem, mert pár képzést akartam volna még. De azt tudtam, ha megint nagy fölénnyel nyernek, akkor elengedem a képzéseket.
Leszbikus nőként nincsenek jogaim
A 20 éves, Balaton-környéki bölcsődei nevelőnő, Györgyi (szintén nem vállalta a saját nevét) összetett helyzetben van. Az álma az volt, hogy egyszer saját családjával lakjon a tóparton, egy nyugodt kisvárosban, saját kutyával. Azonban van egy bökkenő:
A párommal nem lehet normális úton családom, mivel leszbikus nőként engem nem illetnek azok az általános jogok, mint polgártársaimat.
Őt is feldühítette és elszomorította a választási eredmény. Aki a Balatonnál él, testközelből megtapasztalhatja a NER működését: Györgyi kivan attól, hogy „minden négyzetcentit beépítenek ronda luxuslakóparkokkal.” Mindemellett lehetetlen tisztességes úton megélni: a napi 8 óra munka mellett napi 5-7 órát vigyáz babysitterként gyerekekre, de így se biztos, hogy megveheti álmai cipőjét.
Ugyanakkor csodálatos helynek tartja Magyarországot (és persze a Balatont), de az emberek tönkreteszik ezt is, főleg a politikusok. Tisztában van vele Györgyi is, hogyha külföldre költözik, ott is rengeteget kell majd melóznia, de napi 15 óra munkával bőven nem ott tartana, ahol most. Mindenesetre a családja támogatja a döntését:
Támogatnak, mivel nem ilyen életet szántak a gyerekeiknek: kilátástalant.
Magyarországon pedig jobb, ha az embereknek nincsenek terveik, mert nem sok esélyük van rá, hogy az valóra váljon. Abban biztos, hogy a döntése végleges, olyan országban akar élni, „ahol elfogadnak, ahol az alapvető emberi jogaim figyelembe vannak véve, ahol merek tervezni és szívesen élek.” Dehát ez a világ legnehezebb döntése:
Pedig én úgy szeretnék itt élni, és annyit sírtam már emiatt, hiszen itt él a családom, kiemelném a papámat, ő a legfontosabb nekem az egész világon, neki pedig én. Miatta maradnék egyedül, de még ő is azt mondja, hogy menjek, ameddig még mehetek.
A segítő kéz Németországból
A kivándorlás nagyon sokak fejében megfordult, felkapott lett a Németországban élő családos újságíró, Prokop Hetti esete is, aki állítása szerint rengeteg megkeresést kapott itthon maradt ismerőseitől, ezért most álláslehetőségekkel és kapcsolatokkal próbál segíteni azoknak, akik itthon maradtak.
https://www.facebook.com/hettinefis/posts/10211650309830213
Prokop Hettit megkerestük a Facebookon, ahol elmondta, a kétharmad éjjelén volt az első reakciója, hogy kiírja, aki ki akar vándorolni, annak segít. Segíteni akart a kilátástalanná lett ismerősöknek. Ekkor jött a döbbenet:
Másodperceken belül volt felpattanó chat-ablak, és azóta – három nap alatt – már több mint százan jelezték nekem, hogy amint lehet, csomagolnak, sőt, vannak közülük, akik már szerdán lakásokat néztek egy másik országban.
Húszas-harmincas emberek keresték meg, akár családosok, a pedagógustól az újságírón át a mérnökig. Őket az se tartja vissza, hogy esetleg mosogatniuk kell majd. Prokop szerint nem a pénz vagy a kalandvágy miatt mennek, „hanem egész egyszerűen nem akarnak egy olyan következmények nélküli, korrupt országban élni, mint Magyarország.”
Prokop Hetti senki sem akar rábeszélni a kivándorlásra, de lebeszélni sem. Azt írta, minden tisztelete azoké a bátraké, akik nem fideszesként is maradnak, de bátorság kell az áttelepüléshez is szerinte. Mindenesetre a fiatal diplomások dolga egyszerű lesz az álláskereséssel, de az ingyenes nyelvi kurzusok mindenkinek segítenek. A huszonévesek között szerinte tömeges méretű kivándorlás jön majd.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
