A választás után sokan váltak elkeseredetté, kerestek bűnbakot, dühöngtek a közösségi oldalakon a Fidesz újabb kétharmados győzelme miatt, vagy éppen írtak arról, hogy az országból való elköltözést tervezik.
A legjogosabban azok a fiatalok lehetnek elkeserdve, akik hosszú, tömött sorokban vártak órákat a szavazásra és – részben pont a magas részvételi adatok miatt – valamiféle ellenzéki föltámadásban reménykedtek. Hosszú ideje apolitikus, a közélettől irtózó 30 évnél fiatalabbak mozdultak meg, mert érezték, hogy beleszólhatnak az ország jövőjébe. A közösségi médiából összegyűjtött nyilvános reakciók sora alapján ennek a délibábnak a szertefoszlása iszonyatos frusztrációt okozott bennük. Mutatunk jó néhány példát.
Egy hosszú, értelmiségi, de érthető, mégis összezavarodott magyarázat, ami jól leírja, mi zajlik sok fejben most:
Amikor megcsalnak, nem csak maga a tett fáj és hogy innentől elvesztetted a párodat. Ez azt is jelent, hogy a közös…
Közzétette: Nagyfi Richárd – 2018. április 8.
Az uszító keresztény állam
Sikerült pár kétségbeesett fiatallal személyesen is felvennünk a kapcsolatot. Klára (ez álnév) nevelőként dolgozik egy állami intézményben, ezért óvatos volt. Keményen fogalmazott az április 8. estéről, főleg a kormány faék egyszerű migránsozós kampányát elővéve:
Nagyon sírtam. Nem tudtam elhinni, hogy a szabadságunk így száll el. Hiszen nem értik, nincs veszély… Migráns egy külföldön élő magyar is, aki keresi az álmát, a menekültek pedig értelemszerűen menekülnek… Érthetetlen, hogy egy keresztény állam hogyan tagadhatja meg ezt és uszíthat.
Klára mindezek miatt úgy döntött, többé nem akar olyan hazában élni, ahol „a gyűlölet a fegyver”. Hozzátette, lehetetlen dolog, hogy a kormányfő elszámoltatással riogat, majd letagadja azt. Tüntetni kint volt amúgy, magának pedig egy évet ad itthon, ez a lélektani határ, ha nem változik addig semmi jó irányba, elköltözik. Azt írta nekünk, sose volt lokálpatrióta, mindig tudta, hogy amint meglesz a nyelvtudása, egyszer lelép. Emiatt a szülei se lepődtek meg a döntésén. Azonban
azon igen, milyen gyorsan döntöttem, mert pár képzést akartam volna még. De azt tudtam, ha megint nagy fölénnyel nyernek, akkor elengedem a képzéseket.
Leszbikus nőként nincsenek jogaim
A 20 éves, Balaton-környéki bölcsődei nevelőnő, Györgyi (szintén nem vállalta a saját nevét) összetett helyzetben van. Az álma az volt, hogy egyszer saját családjával lakjon a tóparton, egy nyugodt kisvárosban, saját kutyával. Azonban van egy bökkenő:
A párommal nem lehet normális úton családom, mivel leszbikus nőként engem nem illetnek azok az általános jogok, mint polgártársaimat.
Őt is feldühítette és elszomorította a választási eredmény. Aki a Balatonnál él, testközelből megtapasztalhatja a NER működését: Györgyi kivan attól, hogy „minden négyzetcentit beépítenek ronda luxuslakóparkokkal.” Mindemellett lehetetlen tisztességes úton megélni: a napi 8 óra munka mellett napi 5-7 órát vigyáz babysitterként gyerekekre, de így se biztos, hogy megveheti álmai cipőjét.
Ugyanakkor csodálatos helynek tartja Magyarországot (és persze a Balatont), de az emberek tönkreteszik ezt is, főleg a politikusok. Tisztában van vele Györgyi is, hogyha külföldre költözik, ott is rengeteget kell majd melóznia, de napi 15 óra munkával bőven nem ott tartana, ahol most. Mindenesetre a családja támogatja a döntését:
Támogatnak, mivel nem ilyen életet szántak a gyerekeiknek: kilátástalant.
Magyarországon pedig jobb, ha az embereknek nincsenek terveik, mert nem sok esélyük van rá, hogy az valóra váljon. Abban biztos, hogy a döntése végleges, olyan országban akar élni, „ahol elfogadnak, ahol az alapvető emberi jogaim figyelembe vannak véve, ahol merek tervezni és szívesen élek.” Dehát ez a világ legnehezebb döntése:
Pedig én úgy szeretnék itt élni, és annyit sírtam már emiatt, hiszen itt él a családom, kiemelném a papámat, ő a legfontosabb nekem az egész világon, neki pedig én. Miatta maradnék egyedül, de még ő is azt mondja, hogy menjek, ameddig még mehetek.
A segítő kéz Németországból
A kivándorlás nagyon sokak fejében megfordult, felkapott lett a Németországban élő családos újságíró, Prokop Hetti esete is, aki állítása szerint rengeteg megkeresést kapott itthon maradt ismerőseitől, ezért most álláslehetőségekkel és kapcsolatokkal próbál segíteni azoknak, akik itthon maradtak.
Sziasztok, hatalmas összefogás vette kezdetét, amiből máris tudok csepegtetni nektek: magyar dolgozók jelentkezését…
Közzétette: Hetti Prokop – 2018. április 10.
Prokop Hettit megkerestük a Facebookon, ahol elmondta, a kétharmad éjjelén volt az első reakciója, hogy kiírja, aki ki akar vándorolni, annak segít. Segíteni akart a kilátástalanná lett ismerősöknek. Ekkor jött a döbbenet:
Másodperceken belül volt felpattanó chat-ablak, és azóta – három nap alatt – már több mint százan jelezték nekem, hogy amint lehet, csomagolnak, sőt, vannak közülük, akik már szerdán lakásokat néztek egy másik országban.
Húszas-harmincas emberek keresték meg, akár családosok, a pedagógustól az újságírón át a mérnökig. Őket az se tartja vissza, hogy esetleg mosogatniuk kell majd. Prokop szerint nem a pénz vagy a kalandvágy miatt mennek, „hanem egész egyszerűen nem akarnak egy olyan következmények nélküli, korrupt országban élni, mint Magyarország.”
Prokop Hetti senki sem akar rábeszélni a kivándorlásra, de lebeszélni sem. Azt írta, minden tisztelete azoké a bátraké, akik nem fideszesként is maradnak, de bátorság kell az áttelepüléshez is szerinte. Mindenesetre a fiatal diplomások dolga egyszerű lesz az álláskereséssel, de az ingyenes nyelvi kurzusok mindenkinek segítenek. A huszonévesek között szerinte tömeges méretű kivándorlás jön majd.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
