Írtunk nemrégiben egy 44 éves súlyos beteg nőről, aki jogcím nélküli lakáshasználóvá vált abban a házban, ahol 1983 óta lakik a szüleivel, sőt, április 30. után kilakoltatás vár rá. Volt ugyanis egy gázdíjtartozás, amely miatt a Nemzeti Eszközkezelő (NET) tulajdonába került a ház, idős szülei pedig nem fizették a bérleti díjat. Azóta már mindketten otthonban vannak.
Kiss Mónika ráadásul nem is igen tudott ezekről a dolgokról, mert betegsége miatt évekig otthonban volt, illetve többször, hosszasan kórházban. Tavaly év végén sikerült egy olyan orvosi megoldást találni, amivel végre megint önállóan élhet. Ekkortájt szerzett róla tudomást, hogy az utcára teszik.
Pusztaszabolcs. Most felújítás miatt épp úgy jár arrafelé a vonat, hogy Érd-Alsó után Tárnokon megfordul, aztán visszatér Érd-Felsőre. Pont mint Mónika történetében, ahol úgy tűnik, szintén
De némi tolatás után talán ő is előre juthat.
Kedves arcú, vidám nő nyit ajtót – száján maszk, orrából cső fut egy a kezében fogott készülékhez. Ez a mobil oxigénpalack 12 kiló. Ha fel akar állni, arrébb akar menni, ezt kell mindenhova magával cipelnie. Az első kérdése az, nem vagyunk-e, voltunk-e betegek, vagy voltunk-e beteg közelében, mert ha igen, nekünk is kötelező a szájmaszk.
Bent találkoztunk segítőjével, Katival, aki társa a bajban. Az idősebb nő már Mónika édesanyjának és édesapjának is segített. Ő is beteg egyébként, kissé nehezen mozog, akárcsak Mónika, és szintén a házban él.
Meleg csak a középső helyiségben van: egy kis kályhát etetnek fával, szénnel. Ha éppen van. A ház többi részében dermesztő a hideg, különösen a konyhában.
Tavaly nem volt tüzelőnk. A bútorokat aprítottuk fel, azzal fűtöttünk. Meg eltüzeltük a ruháink egy részét is.
Azóta vannak újra bútoraik, ajándékba kapták őket. De miért kell a kályha, hiszen vannak radiátorok? Aztán beugrik, volt az első, több mint kétmillió forintos gázdíjtartozás. Amiatt szerelték le a gázórát. Ez a tartozás éppen most járt le, így a következő fűtési szezonban már nem kellene fával tüzelni. Feltéve hogy Mónikáék ki tudják fizetni a gázóra-visszakötés díját.
A ház viszonylag nagy, két nagyobb és két kisebb szoba van benne, plusz a konyha, fürdőszoba, WC és a közlekedők.
Nekünk elég lenne egy másfélszobás is – az eszközkezelő javasolt korábban egy ilyen cserét. Sajnálnám ott hagyni a szülői házat. De a kisebb lakás, kisebb rezsit jelent. Ez erős érv.
A berendezés egyszerű, régimódi. Első ránézésre rend van mindenhol.
Ez csak látszatrend. Hiába próbálok takarítani, nem sokáig vagyok képes mozogni, le kell ülnöm. Meg a porszívó motorja is leégett. Régebben volt a faluból egy fiatal nő, aki besegített. Állást kapott szerencsére, viszont így már nem tud jönni. Pedig úgy szeretném, ha szépen rendben lennénk.
Az egyetlen fűthető helyiséget a falra szegelt vastag plédekkel igyekeznek elválasztani a jéghideg többitől. És hasonló megoldással próbálják kint tartani a hideget egy rosszul záró ajtónál is.
Előző napra behívták Mónikát a gyámhivatalba. Szerették volna, hogy átvállalja otthonban lévő édesapja gyámságát. Korábban ő volt édesanyja gyámja, tudja, mivel jár ez. Ezért, bár ő is szeretné, nem tudott igent mondani a kérésre. Hiszen aki a házából nemigen tud kijárni, legfeljebb egészségügyi kísérővel, az hogyan mehetne ügyet intézni? Napjában háromszor teofilin injekcióra van szüksége, hogy képes legyen lélegezni.
Elmondja, hogy ha már elvitték kocsival, megkérte, menjenek el bevásárolni. Ez abból állt, hogy 2200 forintért vett kettejüknek két hétre való „húst”. Azaz csirkelábat, farhátat, nyakat, csontot – fél-fél kilót mindenből. Az eladó nemigen értette, miért csak fél kiló kell mindenből, csupa filléres áruból.
– A cicusnak lesz?
– Nem, nekem levesnek!
Ha megjön Mónika rokkantjáradéka (50 ezer forint körül), akkor abból először fát vesznek húszezerért, ha jön 15 ezer forintos szociális juttatás, abból is, és ha Kati 27 ezer forintos ellátása megérkezik, abból szintén vesznek egy adag fát.
Ami marad, abból kell állni a villanyt (feltöltős óra van), a tévét (Kati szeret tévézni), a vizet, és az ételt. Meg a szívességeket. Például hogy vigyék el Mónikát ügyet intézni, vagy csak a bankautomatához, hogy fel tudja venni a pénzét. Nem várják el tőle, hogy fizessen ezért, de tisztában van vele, hogy nem lehet visszaélni a segítséggel, és a benzin pénzért van. Szóval igyekszik ritkán autót kérni, és akkor fizet érte.
Nagyon szeretjük a zsíros kenyeret. Újhagymával. De főzni is szoktunk ám mindenfélét. Ami van éppen, abból. Én nagyon szeretem a husit is. De az elég ritkán van.
Az újhagyma náluk úgy „készül”, hogy három pohárba vizet tesznek, rá egy-egy nagyobbacska „régi” hagymát, be az ablakba, hogy kapjon fényt. A hagymák pedig szép zöld szárakat növesztenek.
Ám bármilyen szegények is, minket ebéddel vártak. Húsleves készült. Csontból. És bolognai spagetti, jelzés értékű darált hússal. Finom volt.
Bő három órát töltöttünk náluk. Úgy volt, hogy eljön Németh József lelkipásztor is, azonban beteg lett, csak telefonon tudtunk vele beszélni pár szót.
Mónika nagyon nehéz helyzetben van. Az egészsége nagyon le van romolva. És a helyzete kilátástalannak tűnik. Jó lenne, ha kapna segítséget.
Csordásné Dr. Juhász Judit körzeti orvos sem tudott eljönni, mert négy nagyon súlyos, sürgős esete volt aznap a rendelési idő után. A pusztaszabolcsi háziorvos a Magyar Rákellenes Liga országos elnökségi tagja. Mónikáról, szintén telefonon, azt mondja:
2006 óta ismerem a betegségét – mostanra jutott el odáig az orvostudomány, hogy megoldás is lett rá. Genetikailag hiányzik, illetve nagyon kevés a tüdőszövetében a teofilin. Márpedig ez az anyag elengedhetetlen ahhoz, hogy az oxigént fel tudja venni a tüdeje. A kezelés miatt viszont a mozgásfunkciói sérülnek. És nagyon fontos, hogy baktériummentes környezetben legyen, nehogy megfertőződjön valamivel. Betartva ezt képessé vált újra önállóan élni.
Azt is kérdeztük, milyen a kapcsolata Mónikával, aki az orvost egyetlen barátjaként nevezte meg Katin kívül.
Tudom, nem szerencsés, ha egy orvos túl közel kerül a betegéhez, illetve nem jó, ha a páciens túlságosan függ az orvosától. De ahogy egy anyának is lehet a gyerekei közül, aki közelebb áll hozzá, úgy Mónika is a közé az öt-hat ember közé tartozik a praxisomban, akiket különösen megkedveltem. És ebben nyilván benne van a nagyon súlyos állapotuk is. Olyan fontos nekünk a férjemmel, hogy segíteni tudjunk neki, mint amikor 2010-ben Felsőzsolcára mentünk, az árvízkárosultakat, a kollégákat kisegíteni. Mónika rengeteg problémával küzd, de általában a megoldások embere. Ha jól tudom, a célunkat már félig elértük. Szeretném megköszönni a közreműködőknek a gyors és empatikus hozzáállást.
Az orvos ezzel két dologra célzott. Az egyik, hogy lapunk informálisan megtudta, szüneteltetnék a végrehajtást Mónika ügyében. A hivatalos végzést erről március 21-én Kiss Mónika meg is kapta. És utalt arra is, hogy nem kevesen jelezték, segítenének abban, hogy az azóta körülbelül 260 ezer forintosra duzzadt bérletidíj-tartozást ki tudja fizetni a beteg nő.
És közben fizetnie kell a jogcím nélküli lakáshasználatért is, az idei évtől. Azt nem tudja, végül sikerül-e saját jogán szerződnie az eszközkezelővel, hogy a házban maradjon. A 24.hu-nak a NET többször is elmondta, azon vannak, hogy találjanak megoldást.
Számlaszámot azonban nem kaptunk az eszközkezelőtől, ahova a segítők utalhatnának. Azt mondták, nem tudják kezelni ezeket a befizetéseket. Így közvetlenül Mónikához irányítottuk, aki segítséget ígért. Ő először azt mondta egyébként, többet nem fogadhat el, mint a tartozás. De aztán hozzátette, ha valaki azon túl is segítené őket, hálás lenne. Cikkünk megjelenéséig azonban még a tartozásra való sem jött össze.
Régebben Mónika gyermek- és szociális otthonokban dolgozott. Most teológiát tanul.
És szívesen dolgozna is, ha találna valami otthon végezhető, könnyebb munkát, például szívesen varrogat.
Nem haragszik senkire, hogy ilyen helyzetbe került, és csak egyszer szégyellte magát, amikor orvosa unszolására először kiment az utcára az oxigénpalackkal.
A szegénység nem szégyen. De nem könnyű vele együtt élni. Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy. Az Isten mindig megsegített eddig.
Ilyesmiket többször is mondott. És csak egyetlen egyszer sírta el magát egy kicsit. De hogy maradhat-e a házban, azt még mindig nem tudni.
