Azt hinné az ember, hogy a tegnapi országértékelőt átrottyantva ma újra kitunkolja az ellenzék ekézésében, a gazdasági eredményekben és a sorosozásban-migránsozásban rejtező szaftot a kormányfő, ám ő a végső szezonnyitó helyett inkább Szófia felé vette az irányt.
Ettől még tény: kétnapos üléssel, foghíjas padsorok előtt kezdi ma tavaszi ülésszakát a parlament.
A képviselők először is megemlékeznek két, a közelmúltban elhunyt társukról, a szocialista Kálmán Andrásról és a fórumos majd néppártos Barsiné Pataky Etelkáról, majd kap pár mondatot a magyar ápolók napja.
Egy, csak egy szoci. Meg egy büfi
Mondjuk a szocialisták sincsenek a teremben, és ehhez még Bulgária sem kell nekik: Tóth Bertalan frakcióvezető arról számol be, hogy kollégái választókerületekben tüsténkednek.
Tóth egyebek mellett azt varrja a kormánypártiak nyakába, hogy A frakcióvezető számítása szerint minden háztartás hetvenezret bukott az ügyön.
Szerencsére nem maradunk Orbán tegnapi szavai nélkül, a Tóthnak válaszoló Dömötör Csaba államtitkár büfizi fel, hogy “Karácsony Gergely nem miniszterelnökjelölt, hanem csődgondnok az MSZP felszámolásánál”.
Jobbikos maffiakormányozás
A jobbikos Szilágyi György eliosozik, az OLAF szóhasználatát átvéve beszél bűnszövetségben elkövetett cselekményekről, sőt, maffiakormányozik.
Bezzeg Dél-Afrikában! És bezzeg Dél-Koreában!
Szilágyi a jelzett országokban zajlott kormányzati korrupciók büntetését hozza pozitív példaként.
A válasz Fónagy János államtitkártól jön, aki nehezen értelmezhetően először nem a kérdésre válaszol, hanem azzal jön, hogy megszokta a Jobbik stílusát, „pár éve engem támadtak a származásom miatt”.
A jobbikosok erre természetesen felhördülnek, Kövér László elnök pedig ekképpen utasítja rendre őket:
Nyugalom, nyugalom, nyugalom! Nem mondom, hogy uraim. De nyugalom!
Aztán a közismert sorvezető szerint azt mondja, hogy az OLAF a jelentésével beszállt a magyar választási kampányba. Végül oda lyukad ki, hogy a Jobbik egy radikális párt, ami pénzért-hatalomért bármire képes, és néhány plakáthelyért eladta magát Simicska Lajosnak.
Szél és a sci-fi
A zöld Szél Bernadett szerint a Fidesz az elmúlt nyolc évet „csak rosszra használta”, majd tudományos-fantasztikusnak minősítette Orbán Viktor azon tegnapi gondolatát, mely szerint új embertípus, a homo sorosicus kifejlesztése zajlik.
Szél úgy véli, a Fidesz a Putyin-tervet hajtja végre Pakssal és a Budapest-Belgrád soha meg térülő vasútvonal megépítésével.
Neki is Dömötör válaszol,
Ahogy az is, hogy Kövér László azzal a tanmesével okítja a folyamatosan bekiabáló Szél Bernadettet az önuralomra, hogy elmeséli, általános iskola első osztályában is végig kell tudni ülni csöndben negyvenöt percet. (Vagy valami ilyesmi – a karzatról a lenti hangzavarból nem mindig sikerül kihüvelyezni a szavakat.)
Közben a folyosón is zajlik az élet, mint azt videostábunk produktuma demonstrálja.
Hoffmann Rózsa félgallérja
Idebent kerítésről és kereszténységről szól eztán az általunk tisztelt és rendre decens viselkedésű és öltözködésű Hoffmann Rózsa, ki nem mellesleg utolsó napjait tölti a Házban. Velünk van a baj, de szavaira kevésbé koncentrálunk, sokkal inkább blézere nyaka alá csúszó féloldalas gallérján pihen meg intrikus tekintetünk.
Eztán kormánypárti turbékolás zajlik: felszólaló Gulyás Gergely, válaszadó Dömötör. A lényeg, hogy a Fideszre kell szavazni, különben jön a Soros meg a migráns.
Ne védjé’ meg!
Sokadik körét futja egymás körül az LMP-s Hadházy Ákos és Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetője. A sztori magvát már megírtuk, olvassanak bele, a zanzája az, hogy Hadházy mindenféle nyomozati adatokra hivatkozva egyebek mellett indokolatlan közbeszerzésekkel és túlárazással vádolta meg Patyit, aki erre büntetőpert kezdeményezett a zöld képviselő ellen.
Ma jött el a napja, hogy Hadházy mentelmi jogát kiadja a Ház. Hadházy erre nyomatékosan kérte is a képviselőket, nem mellesleg utalva arra, hogy
A szavazásnál az ellenzéki pártok „előmondói” arra biztatták frakciótagjaikat, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére voksoljanak, kormánypárti kollégájuk viszont nemet kiabált hátra.
Ennek megfelelően Hadházy mentelmi jogát nem adta ki a t. Ház, a képviselő nem bizonyíthatja bíróság előtt a vádjait.
TóthBertalanTóthBertalanTóthBertalanTóthBertalanTóthBertalan, és TóthBertalanTóthBertalanTóthBertalanTóthBertalanTóthBertalanTóthBertalan
Nem, nem elütés ez a közcím. Következnek az interpellációk, mi pedig megszámoltuk, hogy az egyetlen jelen lévő szoci, maga a frakcióvezető összesen hányszor szólal fel a napirend előttiek, az interpellációk, a kérdések, valamint az azonnali kérdések sorában.
Tizenegyszer.
Komplett focicsapat.
Első interpellációja: Elios-ügy.
Eztán a jobbikos Staudt Gábor versenyez azon verbálisan Kontrát Károly belügyi államtitkárral, hogy ki a migránsellenesebb, a kormány, mely befogadott ezerháromszáz menekültet, vagy a Jobbik, mely párt Orbánon is igyekszik túltenni a migránsveszély emlegetésében.
Egybites válaszok: jó, nem jó
Az ENSZ migrációs jelentéstervezetéről Szijjártó Péter beszél, erre párttársa, Szatmáry Kristóf aláinterpellációja ád néki lehetőséget.
Azt mondja, hogy:
Míg az ENSZ azt gondolja, hogy a migráció jó és megállíthatatlan, Magyarország azt gondolja, hogy a migráció rossz, és nemhogy megállítható, hanem meg kell állítani.
A külügyminiszter meséli, hogy felvetődött, Magyarország, hasonlóan az Egyesült Államok delegációjához, feláll a tárgyalóasztaltól, de végül az a döntés született, hogy maradunk. (Na, hol hallottuk ugyanezt a gondolatsort? Igen, tegnap Orbánnál.)
Fülorrság
Hiába a könnyen érthető szijjártói eszmefuttatás, hiába, hogy majdnem világvége van, kezd leülni a buli, a képviselők többsége kiballagott, a bentiek csevegnek, olvasnak, telefonoznak, melyhez Becsó Zsolt ült modellt.
Kövér László átadta az ülésvezetést Jakab Lászlónak, s kezd elszabadulni a pokol. Németh Szilárd rezsibiztos végigóbégatja az ellenzéki felszólalásokat, a jobbikos Mirkóczki Ádám szövegét végigreppeli, aztán odaszól valamelyik ellenzékinek, hogy „szép kis hazafi vagy”, egy másiknak meg ezt:
Ne dumáljá’!
Mint mindennek, az interpellációknak is végük szakad egyszer, és következnek az azonnali kérdések. Melynél ugye nem kell megszavazni a választ, vagyis csak az marad bent, aki érdeklődik a törvényhozás falain belül történő események iránt.
Nyüzsi lett.
Ahogy ürül a terem, úgy erősödik Jakab alelnök, és amikor Budai Gyula maffiabaloldalizó felszólalását a padsorok mögött, a páholykarfára támaszkodó jobbikos Szilágyi György bekiabálással zavarja, Jakab leszól neki, hogy üljön a helyére.
Szilágyi a testtartásán nem változtatva így felel:
Nem ülök. Miért ülnék? Állni szeretek. Ott állok, ahol akarok.
Ovi.
Az azonnalikban Szijjártó Péter fut nagyot. Nem illik kormányban ülőt dicsérni, de a külügyminiszter ma kifejezetten jól szerepel, menekültügytől az ukránokhoz fűződő magyar kapcsolatokig tök értelmesen válaszol; vitatkozni lehetne vele, de az kétségtelen, hogy – frakciótársai zömével ellentétben – érti, amiről beszél.
Még egy bit
De hogy ne essünk a puncsolás bűnébe, megjegyezzük, hogy ő is hajlamos a primitívségig leegyszerűsített állításokra, föntebb már citáltunk egyet, most íme még egy:
Sokkal jobb a jó kapcsolat, mint a rossz kapcsolat.
És tessék egy Karancsi mű, mely lényegében numerikus precizitással illusztrálja a nép és az ő szolgái munkakedve között feszülő ellentmondást.
Na, azért maradt egy kis petárda a végére: a zöld Hadházy a szekszárdi Horváth István államtitkárt kérdezte a Tolna megyei város elioszos közvilágítás-felújításáról.
Gáz. Mondjuk nem irigyeljük szegényt.
Nem élünk hiába, legalábbis igyekszünk így értelmezni a világ történéseit, most éppen azt, hogy Hoffmann Rózsa általunk fumigált blúzgallérja blézeren kívülre került.
Kezét csókoljuk az exállamtitkár asszonynak.
És kezét csókoljuk mindenki másnak is.
Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI
