A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnökét nem lepte meg az újabb botrányok sorozata, mert a Fidesz már 2010-ben jelezte, hogy az oktatás kérdését nem szakmai, hanem politikai alapon akarja kezelni.
A választott utat „fémjelzik” a köznevelési törvénnyel kezdődő folyamat állomásai. A pedagógus szakma, a szülők, a diákok folyamatos tiltakozása ellenére oly módon alakították át az oktatás egész rendszerét, mely egyértelműen a politika szolgálólányává tette az iskolát, s annak minden szereplőjét.
Jó példája ennek a hetek óta zajló igazgató-megbízások botrányos sorozata.
Mendrey László számtalan helyről kap felháborodott jelzéseket arról, hogy
indoklás nélkül utasítanak el nagy többséggel támogatott pályázókat, s helyeznek az iskolák élére olyan – számukra megbízható – „kádereket”, akik pályázatát a véleményalkotásra jogosultak – szakmai megállapításokkal alátámasztva – elutasítottak.
A PDSZ elnöke szerint az eljárás jogszerű, hiszen nincs olyan jogszabály, mely előírná az indoklási kötelezettséget.
Attól azonban, hogy jogszerű, még nem tisztességes, viszont cinikus, arcátlanul az. A politikai komisszárok ideje lejárt. S ezen nem változtat napjaink gyakorlata sem.
Nekik nincs helyük az iskolákban, ezért a PDSZ felszólítja a döntésre jogosultakat, hogy hagyjanak fel ezzel – a tantestületek, szülők, diákok, sok esetben települések életét felbolydító – gyakorlattal! Fogadják el, a szakmai testületek véleményét, nevezzék ki azt a jelöltet, akit a többség támogat, vagy ha nem, akkor vegyék a fáradtságot – a bátorságot! – hogy indokoljanak. Tételes szakmai érvek alapján. Nemcsak azért, mert így tisztességes, etikus, hanem azért is, mert így tudnak használni az iskolának, a közösségnek, az országnak.
Hiszen erre szerződtek. Vagy valamit rosszul tudunk?
Tette fel a kérdést Mendrey. Az utóbbi időben elszaporodó iskolaigazgató-cserék miatt a Nemzeti Pedagógus Kar előzőleg szintén azt javasolja, ezentúl a kinevezésnél a Klebelsberg Központ indokoljon is.
