A tavasszal több felmérés szerint is nulla százalékra csökkent a Párbeszéd támogatottsága. Nehéz lenne kihagyni azt a kérdést, hogy miért kell egy mérhetetlenné vált szervezetnek miniszterelnök-jelöltet választania?

Leginkább azért, hogy ne legyen nullaszázalékos. Egyébként nem nulla. De azért is, hogy 2018-ban létrejöjjön a kormányváltás, sőt egy rendszerváltás.

A felmérések nem csak rólunk beszélnek. Azt látom, hogy a Fidesz támogatottságában is megreccsent valami. A számok azt mutatják, hogy hónapról hónapra olvad a tábora. A pesti utcákon ezt már elég jól lehet érezni.

Ebből a mérhetetlenül gyenge támogatottsági pozícióból hogyan lehet összehozni, de akár csak tervezni egy rendszerváltást?

Az említett felmérésekből nem csak a támogatottsági sorokra érdemes odafigyelni. Ha az elutasítottságot is nézzük, akkor azokról a pártokról, amelyek a legnagyobbak az ellenzéki oldalon, kiderül, hogy a legnagyobb terhet is cipelik magukkal: őket utasítják el a legtöbben a választók közül. A kisebb, új generációs pártoknak viszont külön-külön nagyon nehéz kitörniük a jelentéktelenségből. Ha csupán a parlamentbe jutás lenne a cél, akkor lehetne sorrendet felállítani, hogy kik vannak hozzá a legközelebb, és kik távolabb. Ebben egyszer már volt részem, az utcáról kerültünk be a parlamentbe. Ez a perspektíva önmagában már nem vonz. Sokkal inkább az, hogy az új generációs pártokat valamilyen együttműködésre bírjam.

Ha miniszterelnök-jelöltet állít egy párt, akkor azzal azt üzeni a többieknek, hogy nem akar kiegyezni másokkal, legfeljebb úgy, ha csatlakoznak, beállnak mögé a sorba.

Nem, nem ezt üzeni.

A Párbeszéd nem magának állított miniszterelnök-jelöltet, hanem a választóknak, és azoknak a szervezeteknek, amelyek hasonló politikai elképzelésekkel építkeznek, nem a múltból támadják az Orbán-kormányt, hanem a jövő felől. Én marhára unom azt az ellenzéki nyafogást, hogy mindenki elmondja, mit miért nem lehet megcsinálni.

Ezért döntöttem úgy, hogy beleállok, és szerintem van ehhez kellő mértékű személyes ismertségem, relatív népszerűségem. És bár bizonyos szempontból jogosak az újságírók kételkedő kérdései, a választók felől én még nem tapasztaltam kételkedést. Amióta bejelentettek mint miniszterelnök-jelöltet, el sem tudom mondani, hogy mennyi pozitív visszajelzést kapok. A vidéki fórumaimon is kétszer-háromszor annyian vannak, mint mondjuk egy évvel ezelőtt.

Azt mondja, pártja a többi új párt számára is miniszterelnök-jelöltnek választotta. Ebbe azért nekik is bele kellene menni. Ön milyen együttműködésre vagy megegyezésre gondol?

Valamilyen együttműködésre szükség lesz, ezzel nehéz vitatkozni.

De nem gondolom azt, hogy az összes ellenzéki pártot be lehet terelgetni egyetlen zászló alá.

Az biztos, hogy több szavazó kell, és kevesebb zászló. Külön-külön azonban ezek a pártok soha nem fognak tudni annyi szavazót megmozgatni, mint amire együtt lennének képesek. A választók ebben a fásult, reménytelen rendszerben két dolgot akarnak: egyszerre akarnak új, hiteles arcokat, és erőt. Ha valaki új, és nincsen mélyen beágyazva a társadalomba, az nagyon nehezen tud erőt mutatni, az erőtlenség pedig egy önbeteljesítő prófécia a politikában. De ha ezek a pártok szövetségre lépnének, a legerősebb politikai szövetséget hozhatnák létre Magyarországon. Az én jelöltségem arról szól, hogy próbáljuk meg létrehozni ezt a koalíciót.

A 2014-es választás előtt is volt több miniszterelnök-jelölt, aki szívesen vezette volna a Fidesz elleni szövetséget. Látványos csőd lett belőle. Mit tanultak a négy évvel ezelőtti egyezkedésekből?

Csőd volt, de nem is azt a példát követjük. Először fel kell állnia a rendszerváltó szövetségnek, hogy azután miként viszonyuljunk a Fideszhez és az MSZP-hez, az a második lépés. Ezeknek a pártoknak ki kell lépni a nagyok árnyékából, meg kell mutatni az arcukat és a közös nevezőt a többiekkel. Ha képesek túllépni azon, hogy kinek a brandje hány százalék, és hogyan lehet továbbra is külön megtartani azt a brandet, akkor szerintem az Orbán-rendszernek vége.

Ez így egyszerűnek hangzik, de a Fideszben nem biztos, hogy megijednek ettől. Milyen konkrét lépések kellenek ahhoz, hogy túllépjenek a jelenlegi brandeken?

Ungár Péter a napokban nyilatkozta, hogy visszavárnak az LMP-be, Fekete-Győr András épp a 24.hu-nak mondta, hogy szerinte legközelebb momentumos jelölt leszek. Van átfedés a pártok szimpatizánsai, holdudvarai között.

Nem akarok senkinek ultimátumot adni, de szerintem történelmi lehetőség, hogy ezek a pártok szövetségre lépjenek.

A nyilatkozatokon, gesztusokon kívül vannak már jelei a közeledésnek?

Vannak már beszélgetések erről, úgyhogy én egyáltalán nem tartom irreális elképzelésnek, és mindent meg is teszek azért, hogy az ősz végére létrejöhessen.

Kiket számít bele ebbe az új generációs, rendszerváltós körbe?

Szerintem már meg is neveztem a szóba jöhető szervezeteket.

Az Együttre is mindenképp számítanék, de az LMP és a Momentum felé vannak szabad vegyértékek. A három szervezet együtt kétszer annyi szavazót meg tud mozdítani, mint külön-külön, és pont ezen múlhat, hogy lesz-e rendszerváltás.

A Jobbik szerintem egy szimpla marketingtermék, velük nincs közös dolgunk, bár ha reszelnek valamit a Fidesz támogatottságán, akkor hajrá.

Tény, hogy az új generációs pártok vezetői közül önnek van a legalaposabb ismerete azzal kapcsolatban, hogy milyen a MSZP-vel és a DK-val napi szinten együttműködni. Az ön által vezetett zuglói önkormányzatban kialakult egy modell, de vajon ez milyen buktatókkal, áldozatokkal járt?

A zuglói időközi választáson, ahol sikerült egy egységes baloldali támogatású jelöltet indítani, megmutattuk, hogy a Fideszt tönkre lehet verni. Az én polgármesterségemnek tényleg vannak tanulságai. Az egyik az, hogy ha nem is mindig könnyen, de

lehet együtt kormányozni a régi és az új baloldal politikusainak.

Tudom, hogy sokat szórakoztatjuk a nyilvánosság különféle fórumait, de senki sem tagadhatja, hogy vannak eredményeink. A zuglói szociális modell az ország legprogresszívebb szociális ellátórendszere, ami egy széles konszenzussal jött lére. A választáson lehet az MSZP-vel együttműködni, főleg, hogy ezen fog múlni az ország sorsa 2018 után. Vannak csattanások, de alapvetően mégiscsak működik, és ebben a formában meg lehet verni a Fideszt. A felmérések egyébként azt is mutatják, hogy a Fidesz Budapesten és a néhány vidéki nagyvárosban már most beleállt a földbe. Ha most lennének a választások, a kormányoldal nagyon messze lenne a kétharmadtól, de még az abszolút többségtől is, különben nem jön ki a matek. Hiszen mi bizonyítottuk, hogy vannak helyek, ahol az ellenzék akár kétszer annyi szavazatot is gyűjthet, mint ők.

Az áldozatokról nem beszélt túl részletesen. Az együttműködés ára a zuglói modell szerint az, hogy minden résztvevőnek jól fizető stallumot kell juttatni?

Minden kerületben vannak stallumai a pártoknak.

De Zuglóban az elmúlt napokban kreáltak helyet egy új alpolgármesteri posztot. A negyedik alpolgármester a DK helyi embere lett.

Szerintem a helyzet nem rosszabb, mint bármelyik másik kerületben. Máshol is van négy alpolgármesterrel működő önkormányzat. Nem hiszem, hogy ez ördögtől való lenne, hiszen a zuglói egy 300 fős hivatal, a negyedik alpolgármesternek is bőven jut majd munka, sőt nagyon is sokat fog dolgozni a fizetéséért, nem kell ezen aggódni.

A két héttel ezelőtti megválasztásakor még úgy tűnt, azt sem tudja, milyen feladatkörei lesznek.

Persze, hiszen azt a polgármesternek kell kijelölni. Egyeztetni fogok a több alpolgármesterrel, bár nem fogom elvenni a többiek portfolióját. Van egy csomó beragadt, a kerület számára fontos ügy, ezeket fogom rábízni az új alpolgármesterre.

Egy komoly pártnak a miniszterelnök-jelölt mellé kormányprogramot fel kell tudni mutatni. Azzal mikor állnak elő?

A Párbeszédnek már most is van kormányprogramja, pontosabban egy vitairat formájában tavaly nyilvánosságra hozott programja, ezt fogjuk még módosítani. A Mindenki számít című iratot az ellenzéki pártok közül elsőként jelentettük meg. Nem egy Ablak-zsiráf, amely az élet minden területére kitér, viszont a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban felmutat egy víziót. Egyes részei annyira népszerűek lettek, hogy más pártok is átvették. A politikában persze nincsen szerzői jog, de azért hangsúlyozom, hogy az oligarchaadó például nálunk szerepelt elsőként. A programunk alapja, hogy egy ország akkor lehet sikeres, ha erős a társadalmi kohézió, az Orbán-kormány „oszd meg, és uralkodj!”-elven alapuló politikája viszont éppen a kohéziót ássa alá. Megosztja a társadalmat, megosztja a civileket, egy professzionális gyűlöletgépezetet működtet. Ha nyugati béreket, nyugati típusú életet szeretnénk, akkor el kell fogadnunk, hogy egy olyan társadalmat kell kialakítani, amelyben mindenki otthon van, és egyenlő jogokat élvező állampolgár.

Tényleg ilyen sztoikus nyugalommal fogadta, hogy Botka László a maga szocialista miniszterelnök-jelölti startjánál lényegében lenyúlta a PM egyik programelemét?

Küldtük is Botka Lászlónak egy belépési nyilatkozatot, mert a 100 millió forint feletti vagyonok adóztatása mellett a programunkban szintén szereplő alapjövedelemről is beszélt. Botka egyébként szerintem jó szocialista miniszterelnök-jelölt, az MSZP-n belül építkezik, és egyelőre nem látom, hogy tett volna lépéseket egy nagyobb társadalmi koalíció felé. Részben ezért is indultam el a magam útján. Látva, hogy más is ezt teszi, úgy gondoltam, hogy nem lehet ölbe tett kézzel álldogálni. 2010 óta egymillió új szavazó lett az országban, és sokan vannak, akik már mindenkiben csalódtak. Bár úgy látom, hogy az MSZP 20 év után újra megtalálhatja a fiókba tett baloldaliságát, nem hiszem, hogy a régi terhek mellett ez elég lesz ahhoz, hogy meg tudja szólítani ezeket a szavazókat. Azt gondolom, hogy erre az egymillió bizonytalan szavazóra nekünk kell fókuszálnunk.

A Mindenki számít programcímet Zuglóban már vissza is fordították ön ellen. Az önkormányzati választáson 10 százalékos eredményt elért Civil Zugló átírta a szlogent: Mindenki számít, kivéve a civileket. A szocialistákkal való egyezkedésben ugyanis ők húzták a rövidebbet, elvesztették a bizottsági helyeiket.

A bizottsági helyeik egy részét vesztették el, amiket korábban egy másik politikai játszma részeként kaptak meg. A Civil Zugló Egyesület nem a civileket képviseli, annak ellenére sem, hogy én is nagyon fontos helyi egyesületnek tartom őket, nagy támogatottsággal kerültek be a testületbe. Jelenleg a mandátumaránynak megfelelően van képviselve a bizottságokban, és most is több helyük van, mint amikor a képviselő-testület 2014-ben megalakult. Akkor megszavazták, hogy kettő helyük legyen, most pedig tüntetnek azért, mert három van.

Több új generációs ellenzéki politikus már bejelentette, hogy ha mégsem sikerül a rendszerváltó összefogás, és a Fidesz győz, akkor otthagyják a politikát. Ön is velük tart, vagy tovább küzd majd?

Szerencsére nekem lesz dolgom akkor is, ha az országos politika nem abba az irányba fordul, mint kellene.

Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem maradok csupán Zuglónál, hiszen mehetnék nyugdíjba akár innen is, de azt gondoltam, hogy van dolgom az országos politikával. Persze, ha úgy alakul, hogy polgármesterként kell továbbmennem, akkor is nagyon boldogan fogom csinálni a munkámat. Azt hiszem, politikus lettem az elmúlt években, és egy-két ciklusig még biztosan indulnék a polgármesteri posztért. Az elmúlt két és fél évben beszereztem néhány ősz hajszálat, de azt hiszem, azt is megtanultam, mit jelent valójában az, hogy politikussá válni. Szerintem, aki egy ilyen botrányokkal átitatott környezetben tudott eredményeket elérni, már kiállta a politika próbáját.