A Paks II. beruházás nem politikai, hanem szilárd bázisokon álló szakmai projekt
– írta egy parlamenti írásbeli kérdésre válaszul Süli János, a paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter.
Sülit Szél Bernadett LMP-s képviselő kérdezte arról, hogy van-e politikai kockázata a paksi bővítésnek, a magyar kormány-e számol-e a politikai mozgástért csökkenésével, illetve az orosz politikai beavatkozás veszélyével. Szél kérdésében arra utalt, hogy sajtóértesülések szerint Törökországnak “le kellett mondania az önálló külpolitikáról és rákényszerült, hogy a lépéseit Oroszország érdekeinek rendelje alá”, miután a Roszatom segítségével megépítették az ország első atomerőművét. Az ellenzéki politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az atomerőmű építése hosszú időre megfeneklett, miután Törökország lelőtt egy, a légterébe behatoló orosz vadászgépet. A munkák csak majdnem egy év múlva indultak újra, közben azonban gyökeresen megváltozott Törökország regionális külpolitikája.
Süli János válaszában kifejtette, hogy Magyarország és Oroszország között 1966 óta áll fenn atomenergetikai együttműködés, amely azóta is hatékony és eredményes, továbbá az üzemanyag-ellátás területén is szilárd a két ország kapcsolata. Hozzátette, hogy több európai uniós tagállam aktív politikai és gazdasági kapcsolatot ápol Oroszországgal, például az Északi Áramlat kapacitását a duplájára bővítik, az OMV gázmezőket vásárol Oroszországban, Finnország orosz technológiájú atomerőművet épít, a Gazprom pedig gáztározókat vesz Németországban. A miniszter válaszában nem tért ki a Szél Bernadett által említett török példára.
