A Győri Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet és hét év fegyházbüntetésre ítélte a nőt, aki a 2003 októberében megfojtotta újszülött kisfiát. A bíró kiemelte, hogy a törvényszék helytállóan fogadta el a szakértői megállapítást, vagyis, hogy a csecsemő élve született, lélegzett, halálát pedig fulladás okozta. A táblabíróság nem látott lehetőséget arra, hogy enyhébb büntetést szabjon ki.
A bíró az asszony védekezésével szemben hangsúlyozta, hogy nem ez volt az első terhessége és szülése sem, így tudnia kellett, hogy hogyan kell egy újszülöttet megfogni, ezért a gondatlan emberölés lehetőségét kizárták. Az tábla szerint az “egyenes szándékot” támasztja alá az is, ahogy a nő az újszülött halála után tett, illetve, hogy nem hívott segítséget.
Az asszonyt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében találták bűnösnek.
A vád szerint a nő 2003 októberében egy másfél szobás, lakótelepi lakásban élt öt gyermekével, a férje kamionsofőrként dolgozott, keveset volt otthon. Az asszony a harmadik szülése után eltitkolta újabb terhességeit, a férjének mindig csak a harmadik hónap után beszélt a gyermekek érkezéséről. A hatodikként született babát a férj a tatabányai kórház babamentő inkubátorában helyezte el.
A nő eltitkolta hetedik terhességét is a környezete elől, a gyereket egy éjjel a kisebbik szobában szülte meg. Az újszülöttet egy lepedővel lefedve megfojtotta úgy, hogy 20 percig erősen magához szorította.
“A vádlott miután a fürdőszobában rendbe tette magát, lepedőbe csavarta a gyermek holttestét, és egy barack színű és egy kék színű textil darabbal, valamint egy fehér színű, kötött garbóval és egy kék-rózsaszín-fehér színű, csíkos pulóverrel együtt egy TESCO feliratú bevásárló táskába tette. Ezt követően a vádlott egy bokorhoz vitte a csecsemő becsomagolt holttestét, és ott elrejtette. Ezt követően a vádlott a szülés nyomait eltakarította a kis szobából is, letisztította az ágyat, és kidobta a véres ágyneműket”.
A holttestet másnap egy hajléktalan találta meg. A bíróság megállapította: a kisfiú bár koraszülött volt, nem szenvedett fejlődési rendellenességben, életképes volt. A nő korábban a rendőröknek azt mondta, nem tudta, hogy ismét várandós. A gyilkosság után egyébként a házaspárnak még két gyermeke született.
A bűntényre a DNS-alapú azonosítás és a nyilvántartások fejlődése derített fényt 12 évvel a bűncselekmény után. A börtönbe került apától vett minta egyezést mutatott egy halva talált újszülött DNS-ével, ez alapján jutottak el a hatóságok a gyermek anyjához. A bíró hozzátette, a DNS-minták egyértelműen bizonyították az anya-gyermek kapcsolatot, továbbá a köldökzsinór-elkötésre használt csipeszen a vádlott vérét találták meg.
Az elsőfokú döntés azért nem emelkedett jogerőre, mert a védő elsődlegesen a minősítés megváltoztatása, azaz gondatlan emberölés vétségének megállapítása, másodlagosan enyhítés miatt fellebbezett.
