A publicista beleállt. Most Saul Alinsky a hivatkozási alap, amikor a Magyar Időkben arra figyelmeztet, hogy az ellenzék arra játszik, provokációi miatt egyszer majd elszakad a cérna, utána pedig mártírként mutogathat a hatalomra, hogy az az erőszakos vele. „A fizikai erőszak szavakkal kezdődik”, és „elegünk van már a viszkető tenyerű fideszesekből” –idézi Bayer Zsolt az őt feljelentő Szél Bernadettet, majd hozzáteszi, szerinte viszont éppen a kormányellenes tüntetések része lett az erőszak.
Nemcsak a verbális, hanem a lehető legigazibb erőszak.
A publicista ezt követően hosszan sorolja azokat az eseteket, amelyeknél szerinte a libsi-balos sajtó kettős mércével mérte, illetve méri az erőszakot, hogy utána a legkisebb viszontválaszra, durvaságra egyszerre, irányítottan reagáljon,
mint az osztriga, amelyre citromot csöppentenek, összerándulnak és ajvékolva elkezdik félteni önmaguk biztonságát, a demokráciát és persze magát Európát. (…) Naponta elzokogják, hogy a „dehumanizálás vége mindig erőszak”, eközben a legkisebb skrupulus nélkül dehumanizálnak bárkit, aki nem tetszik nekik.
Ezt követően van bőven csőcselékezés és persze előkerül, hogy a jobbikos veréssel fenyegethette meg az államtitkárt a parlamentben, ahová szerinte – itt már vélhetően a civilekre utal – engedély nélkül be is hatoltak, hogy „békésnek álcázott erőszakkal megakadályozzák a munkát”.
Bayer azt írta, ha ezt bárhol máshol – mondjuk az Egyesült Államokban – próbálnák meg, akkor bizony jönne az általa korábban emlegetett
takony és a vér. Mert ezt csak itt lehet büntetlenül megcsinálni. S a legfontosabb: nekünk még az igazság sem szaladhat ki a szánkon felháborodásunkban, mert az félelmetes erőszak. Hát persze.
Bayer erre nem tér ki, de Saul Alinsky egyik tanácsa megmagyarázhatná a kormány sorosozását is, mivel szerinte a célpontot úgy kell kiválasztani, hogy el kell szigetelni támogatói hálózatától és a szimpátiától és elsősorban mindig embereket kell támadni, mert ők sérülékenyebbek.
