Lehet, hogy a sajtónyilvános magyar érettségin a balassagyarmati börtönben végig azt hangsúlyozták az ott dolgozók, hogy ez pontosan olyan vizsga, mint bárhol máshol az országban, de messze nem. Minden pillanatban odacsap, hogy ez egy fegyház, és nem a helyi gimnázium. Főleg, hogy a főtértől két lépésre álló épület eredetileg is börtönnek épült a reformkorban, 1842-45 között.

Ez az első hazai példa arra, hogy magáncellás zárkarendszert építettek ki. Alacsony, boltíves mennyezet, a régi, egyszemélyes szobákat összenyitották. Egy várbörtön és egy 90-es évekbeli agyoncsempézett iskola hangulata keveredik itt, a második emeletnyi csigalépcső után pedig már nehéz lenne megmondani, hogy melyik stílus nyomja le a másikat. Nagyjából 420 fős az intézmény, de pontos számot nehéz lenne megadni, folyamatosan változik.

Ebből a körülbelül 420 fogvatartottból 50-60 fős általános iskolai évfolyam indul évenként, és a 11. osztálytól gimnázium is működik. Idén tizenegyen ugrottak neki az érettséginek, ami rekordnak számít. 

Pláne, hogy tizenketten lettek volna, csak az egyik rab kimenőt kapott, úgyhogy inkább azt választotta. Országszerte 840 fogvatartott folytat általános iskolai tanulmányokat, 1100 középiskolait, 40 pedig a felsőktatásban tanul. Az idei tanévben 7 intézetben 52 elítélt érettségizik. A balassagyarmati börtönben a legutolsó adatok szerint 407-en vannak, és mindössze 10-12 százalékuk rendelkezik érettségivel, nagyjából 10 százalékuknak pedig nincs meg a nyolc általánosa sem – mondta a BvOP Kommunikációs Főosztályának Szóvivője, Orosz Zoltán a 24.hu-nak. Az adatok alapján Balassagyarmaton a rabok három százaléka kezdte meg az érettségit 2017-ben, de a korábbi évekhez képest ez a szám egyre nő.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön vizsgázói közül három elítélttel beszélhettünk, akik egyrészt láthatóan élvezték a felhajtást, másrészt remegtek az izgalomtól. Legszívesebben egyszavas válaszokkal mondták volna el, hogy a Kosztolányi-novella elemzését választották, és hogy a legjobban a matek-angoltól félnek. Putnoki Gábor például már négy éve ül bent garázdaságért, még kettő van hátra, és három év alatt hozta be a gimnáziumot. Nyolc osztályt végzett, és az középiskola mellett egy zsaluzóács OKJ-s képzésen is túl van. A munka miatt hagyta ott az iskolát, és váltig állítja, hogy otthon nem tanult volna tovább.

Kint nem hiszem, hogy meg tudtam volna ragadni ezt a lehetőséget. Soha nem gondoltam volna, hogy én érettségizhetek, hogy nyolcadiktól tovább folytathatom az iskolát. Egyszerűen dolgoznom kellett.

Az látszott, hogy minden szavukat kétszer meggondolták, és az sem zavarta a három kiválasztott rabot, hogy egy egész csapat instruálta őket, hogy mit mikor csináljanak. Putnoki egyből felmászott a felső ágyra, először ráadásul cipőben – azonnal rá is szóltak, hogy az elítélten mit keres cipő, ha az ágyon fetreng –, és a kezébe vett egy Weöres Sándor-kötetet. Úgy tett mintha olvasna, boldogan lapozott a fotósoknak. Putnoki nem ismerte a választható Kosztolányi-novellát, de azért a vers-összehasonlításnak mégse vágott neki, maradt Kosztolányi. Az összes rab azt mondta, kizárt, hogy ne menjenek át, sikerülnie kell az érettséginek, más opció nincs. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy még egy ilyen lehetősége nem lesz.

Szilágyi Lászlónak mondjuk még van pár éve, hogy befejezze a gimnáziumot. Ő szintén arccal és névvel vállalta, hogy 2006 óta ül börtönben, gyilkosságért ítélték el, és még hét éve van hátra. Nem először került börtönbe, az évek alatt több tanfolyamon részt vett, de a gimnáziumot csak az utóbbi három évben hozta be. Szilágyi a szobafestéstől kezdve a fazekasságig egy sor képzést elvégzett, valamint a 2007-ben átadott börtönkápolna freskóinál is segített.

Hogy 2024-ben mihez fog kezdeni, azon egyelőre kár gondolkozni. Tervezgetni lehet, de Szilágyi nem tudja, mit fog bírni, majd választ egyet a szakmái közül.

Nem lesz már olyan fiatal, 30 évesen kapott 18 évet, vagyis 48 évesen fog szabadulni.

Azt, hogy pontosan ki mit és miért követett el, nem nagyon volt idő boncolgatni, mindenesetre szinte kivétel nélkül hangsúlyozták a rabok, hogy más emberként fognak szabadulni. Szilágyinak volt elég ideje átrágni, hogy mit hol rontott el, és arra jutott, hogy minden az iskolával kezdődött. Ha nem hagyja ott, mi se beszélgettünk volna, és nem évente párszor láthatná a feleségét, akivel tavaly a börtönkápolnában házasodtak össze.

Szilágyi László rengeteg mindennek fogott neki, volt már többször a padlón, de ahogy a többiek, úgy ő is azt ismételgette, hogy az a legfontosabb a börtönben, hogy találj magadnak egy célt. Legyen az munka, sport, vagy tanulás. Vagy egyszerre mind. A lényeg, hogy ne ülj a zárkában egész nap, ahol csak 4-kor kapcsolják be központilag az áramot, csak akkor lehet tévézni. Délutánig azoknak a raboknak, akik nem mennek mondjuk a közeli cipőgyárba, maradnak a foglalkozások és a könyvek. Szilágyi azonban a cipők helyett a központi raktárban dolgozik már kilenc éve, őt az viszi előre, hogy csak este érjen vissza a zárkájába.

Azt mondtam magamnak, hogy emberként kell innen kimenjek. A mai napig ez vezérel. Nem lebutulva kell kimennem, hogy rettegjenek tőlem.

– mondta.

A harmadik érettségiző, Farkas Pál viszont a társaihoz képest egy kicsit szigorúbban fogalmazott. Csoportos rablásért kapott több mint hat évet. Már 5 éve és 8 hónapja van börtönben, és négy hónapja van hátra. Szerinte a börtön és az érettségi megváltoztat-duma sokszor kamu. Ő is változott egy keveset, elvégre nagyon fiatalon, 22 évesen került be, most meg lassan 30. Az érettségire való felkészülést 2015-ben kezdte meg, és biztos benne, hogy sikerülni fog.

Az érettségi tartást ad az embernek, egy kis kultúrát.

De nem úgy fog kilépni a kapun, mintha kicserélték volna. Higgadtabb lett, türelmesebb, de Farkas nem bánta meg a döntéseit, egyszerűen ma már jó pár dolgot másképp csinálna. A bulizás lett a veszte, Ózdon él, a szakmunkásképzőben került rossz társaságba, a rossz lányok vonzották, és túl sokat járt el otthonról, pedig az általános iskolában még ösztöndíjas volt.

Farkas Pál a cipőgyárban dolgozik, mert így legalább nem kell állandóan az otthoniakat nyaggatni. A gimáziumot pedig esténként végezte el. A dunaújvárosi Kálvin János Református Gimnázium tanárai heti háromszor foglalkoztak az elítéltekkel. Az iskola kifejezetten felnőttoktatással foglalkozik, a legtöbben gyarmatiak, és Csikós Imre, az intézmény igazgatója hangsúlyozta, hogy a tanárok teljesen átlagos diákoknak tekintik a rabokat. Azt mindig figyelmbe kell venni, hogy itt nincs internet, csak papír alapú oktatás jöhet szóba, a munka mellett tanul mindenki, de mégis egyre többen jelentkeznek a börtöniskolába.

Csikós szerint ez a szám csak növekszik majd, ha a 11 elítéltből minél többnek sikerül az érettségi. 

Az eddigi tapasztalatok alapján úgy 80 százalékuk teszi le a vizsgát. Volt olyan rab, aki elmondta, hogy irigyekre számítanak, ha átmennek. Eddig csak azt kapták, hogy hülyék ezek, minek tanulni, a szóbelik után majd kiderül, hogy tovább cikizik-e őket.