„Hazudsz!” „Te hazudsz!” „Nem! Te!” „Nem, nem, nem! Te!” „Mit fütyülsz?!” „Miért, ti fütyülhettetek Orbánra március tizenötödikén?” „Most te fütyülsz, bazmeg!” „Mert nektek nem kellett volna meggyalázni a nemzeti ünnepet! Soros bérencek!”

Nem lehet nem azt érezni, hogy tök hülyék vagyunk, illetve tök hülyére vagyunk véve, vagy inkább mindkettő, amikor jobb sorsra érdemes honfitársak a fenti módon, pártosan kurvaanyáznak.

Nyírbátori Botka László-fórumra érkeztünk. A művházlépcső alján félszáz szoci várja a párt majdnem miniszterelnök-jelöltjét, a négysávos út túlfelén meg negyven orbánista tüntet; hipertónia itt is, ott is, hasonló sorban élő, hasonló ruházatú, hasonló tájszólású emberek üvöltik egymásnak, vagyis lényegében saját maguknak, magunknak, hogy „hazaárulók” meg hogy „szíjjál gázt”.

Aztán hogy húsz perc alatt vége a mérsékelten izgalmas rendezvénynek, megnyugszanak; tán csak egy pohár sör kéne, hogy beszélgessenek, meg egy korsó, hogy értsék a másikat, és még egy korsó, hogy barátkozzanak, s előkerüljenek fotók unokákról, a nagyi tökfőzelékéről (kisfasírttal!), sztorik a helyi futballcsapat hétvégi métájáról, szóval hogy a fontos dolgokról essék szó.

De hát sör nincs, se csíki, se csillagos, szándék pláne nincs konszolidálódni. Így aztán a fideszes oldalon meghallgatjuk az övéi körében láthatóan orákulumnak számító körszakállas Baracsi István helyi nyugalmazott gimnáziumi földrajz-, történelem- és filozófiatanártól, hogy:

„Nyírbátorban nemcsak baloldaliak élnek, hanem értelmes emberek is”, meg azt, hogy Soros csak egy báb, és Merkel asszony is csak egy báb, és a francia Macron is csak egy báb, a szálakat Rothschildék mozgatják, meg azt, hogy az ukrán nemzeti bank aranykészletét Hercules típusú repülőgéppel vitték Amerikába, meg azt, hogy a Nagy Falat ellenünk, hunok ellen emelte Kína, meg azt, hogy a környező államok belőlünk szakadtak ki, még Ausztria és a németek egy része is, meg azt, hogy Európát ma a nihilisták és az ateisták vezetik, az olyanok, mint a „kohnbandi”, meg azt, hogy Magyarország két tűz közé került, és meg kell menteni attól, hogy „beszálljon a metéltek vetélkedőjébe”.

A tanár úr tüntetőtársa, a nyírbogáti Gulyás Jánosné eztán azzal büszkélkedik, hogy a választókerület harminchárom településéből huszonötben működik Fidesz-alapszervezet.

Megtudjuk, hogy Gulyásné három gyermek édesanyja, egyikük két éve nyugatra ment dolgozni, idehaza nem lelt megélhetést, ami nem a Fidesz, hanem a korábbi kormányok bűne.

Gulyás Jánosné a községében művelődésszervező, „és képviselő-testületi tag!”. Harcos aktivista, azt mondja, „sokkal jobban élünk, mint 2010 előtt”, aztán úgy pontosít, hogy „kicsit jobban élünk”, aztán kifejti álláspontját, miszerint állami segítséget ő kizárólag fideszes szavazónak adna, és bizony a balra ikszelő devizahiteleseknek nem nyújtott volna árfolyamgátas mentőövet.

„Lassan éhen döglenek, mégsem térnek észhez.” Ezt már a főút rozé oldalán jegyezzük föl, a nyírgyulaji Lakatos Sándor értékeli így a kormánypártiakat. „Nyugalmazott gépjármű-szakoktató”, dolgozott téeszben buszsofőrként és teherautó-sofőrként, „egész életemet a közutakon töltöttem”.

Ki nem állja a Fideszt, azt mondja, tízmillió forintért se szavazna rá. „Kisemmizte a vidéket. Én háztájiban disznót tartottam, néha száznál is többet, de négy éve felszámoltam a gazdaságot, lehetetlen eladnia jószágot, elszegényedtek az emberek.” Nem szoci.

„Eljárok minden ilyen összejövetelre, még a Vona Gabit is megnézem. Ikszelek én jövőre akár a Kétfarkúra is, csak tűnjön el Orbán.”

Lakatos úr Botka László embere, csak még nem tud róla.

Botka ugyanis a szoci szavazók meg az egyéb most is balszimpatizánsok mellett a fideszes és a jobbikos polgárokra vadászik, ezt el is meséli az utcai fórumon, meg ebben a riportban is, lent, ahol interjú olvasható vele.

Oldalán pártelnökével, Molnár Gyulával pár hete járja az országot, rapid utcafórumokat tart, ma Nyírbátor után Nyíregyháza kerül sorra.

Itt ellentüntető alig, balosból viszont vannak úgy kétszázan. A koreográfia azonos a bátorival. Előbb Molnár, aztán Botka táncolja körbe magabiztosan a „Fidesz legyőzhető és le is fogjuk győzni” ideát, hogy a finisben Botka oda lyukadjon ki: mindenütt azzal fogadják, „na, végre!”, ami „a politikai álmoskönyv szerint azt jelenti, hogy jövőre nyerünk”.

Nagy mutatvány lenne.

Majdnem akkora, mint amit egy debreceni srác, az épp itt haknizó László Gyula mutat be labdával a sarkon:

dekázik, nyakára ülteti a „bőrt”, ujján pörgeti a „játékszert”, vállal löki levegőbe a „pettyest”, löbböli a „lasztit”, tényleg baromi ügyes, mondja, Guinness-rekordra készül, szponzor kéne, de csak egy túlméretes MSZP-s pólót sikerült gyűjtenie a szervezőktől.

Befűzzük, pontosabban igazságot teszünk: ha már reklámhordozót csináltak belőle, ballagjon be az utcai fórumra, hátha pár passz a miniszterelnök-jelölttel zsírozza a zsonglőrkarriert.

Nem is kell csalatkoznunk, Gyula lényegében elcseni a show-véget, piheg egyet a politika, Botka nem bánja, mi sem, a közeli kocsma teraszán jut idő egy villáminterjúra, alább.

Ebből már nem szabadul.

A miniszterelnök-jelöltségből?

Kénytelen lesz végigcsinálni.

Eleve végig akartam csinálni. Végig is csinálom. Nem tudom, miért gondolták sokan, hogy kamuzom.

Mert teljesíthetetlen feltételekhez kötötte az indulását.

Nem teljesíthetetlen.

Év elején azt mondta, akkor vállalja a jelöltséget, ha a többi balos, liberális párt egytől egyig benyeli az ön új baloldali politikát hirdető programját, a közös baloldali listát, valamint hogy a százhat egyéni választókerületben nem előválasztással, hanem megegyezéssel kijelölt ellenzéki indul. Teljesíthetetlen.

A biztos pártválasztók között megindultunk fölfelé, húsz százalék fölött mérnek minket, miközben a kis balliberális pártok elképesztően visszaestek, az Együtt és a Párbeszéd lényegében meghalt, a DK öt százalék alatt.

Vagyis?

Vagyis szerintem elfogadják a feltételeimet.

A tavaszt szabta határidőül.

Hát tavasz van, nem?

Eltelt a kétharmada. S nyoma sincs együttműködési szándéknak.

Képlékeny a helyzet. Az MSZP május huszonhetedikei kongresszusán dönt a miniszterelnök-jelölt személyéről.

Szóval akkor is vállalja, ha a kicsik nem térdelnek ön elé.

Egyelőre az látszik, hogy az általam meghirdetett politika működik.

Konkrétan micsoda?

Elég csak arra utalnom, hogy egész más szavakat használok, mint a korábbi szocialista vezetők.

Milyen szavakat?

Látott olyat az elmúlt húsz évben az MSZP-től, hogy fizessenek a gazdagok? Nem.

Fizessenek a gazdagok? Ez így nem jelent semmit. Csak szlogen.

Az én szlogenem nem politikai termék, mint mondjuk a Fidesznél a „polgári Magyarország”, én ebben hiszek is.

Orbán meg a polgári Magyarország szlogenben hisz. Gyurcsány meg a Húzzunk belében hitt. Mindenki hitt valamiben.

Új hangot képviselek. Ha régi szociul fogalmaztam volna meg a fizessenek a gazdagok gondolatot, akkor azzal állok elő, hogy „az átlag fölötti jövedelműeknek nagyobb hozzájárulását várjuk a közös teherviseléshez”.

Nemcsak a gazdagokkal fizettetne többet, hanem az összes átlagbér fölöttivel?

Az adómentes minimálbérből nem engedek. Sőt, mostani elképzeléseim szerint az adórendszer többkulcsossá alakításával kevesebbet kell majd fizetni mindazoknak, akik legföljebb az átlagbér dupláját keresik, vagyis úgy bruttó hatszázezer forintnál kevesebbet.

Honnan lesz erre pénz? Megint eladósodunk?

Kijön nullára. Sima átcsoportosítás.

Mennyit csoportosítana át?

Körülbelül 300-350 milliárdot.

Luxusadót akar. Ez a Bajnai Gordon-féle általános vagyonadó újracsomagolása?

Dehogy. Az hihetetlenül elvetélt ötlet, komoly vitáim voltak miatta Gordonnal. A luxusadó kizárólag a százmillió forintnál nagyobb vagyont sújtaná.

És kizárólag a százmillió fölötti részre vonatkozik?

Igen.

Hány százalék lesz a luxusadó?

Dolgozunk a részleteken.

Mennyi?

Számos vagyonadó létezik a világban, ezek mértéke egy-két százalék szokott lenni.

Nálunk is ennyi lenne?

Dolgozunk rajta.

Egyszeri vagy évenkénti?

Erre majd ősszel válaszolunk. De nem igaz, amit a Fidesz mond, hogy általános vagyonadót akarunk bevezetni, és az sem igaz, hogy adót emelünk. Alapvető cél a jövedelemkülönbségek csökkentése. Európában a világháború után a munkás és a gyárigazgató jövedelme között ötszörös szorzó volt, ami az elmúlt hetven évben százszorosra nőtt. Ez igazságtalan, s mi igazságot akarunk.

A Fidesz bérplafont vezetett be ezen igazságtalanság ellen.

Aztán kiskapukat nyitott, így a szabályozás nem vonatkozik az állami tulajdonú vállalatokra, a nemzeti bankra, annak alapítványaira, sok mindenre. Én viszont azt mondom, senki ne kereshessen többet a köztársasági elnöknél.

A piacon se?

A piaci szféra béreit természetesen nem korlátozhatja az állam, de tud ösztönözni, mondjuk azzal, hogy az ötven munkavállalónál több embert foglalkoztató cég, ha hétszeresnél nem nagyobb nála a bérkülönbség, kaphat állami kedvezményt beruházásra, pluszpontot tendereken.

Ez itt Magyarország. Ezekben a cégekben a vezetők zsebbe kapnák a fizetésük egy részét, vagy beszámlázna egy bétén keresztül az asszony.

Hát erre hadd ne mondjak semmit.

Inkább mondjon.

Azt mondom, hogy: „Tegyünk igazságot!” Az élet minden területén. Ezt akarják az emberek: változtatni. Ami engem feldob, motivál.

Vannak hívei.

Ugye?!

Itt van ez a kedves, dekázózseni, László Gyula, aki önt is elszórakoztatta.

Profi a srác.

És Dopeman is botkista, azt nyilatkozta nekünk a múlt héten, hogy „ellenzéki oldalon ma egyetlen komoly embert látok, a Botkát, komolyan mondom, neki fasza van”.

Sose beszéltem vele, de ha így gondolja, örülök.

Úgy tetszik, Dopemannak is van olyanja, de semmire nem ment vele: a rapper vasárnap szoci támogatással a háta mögött vereséget szenvedett a nyolcadik kerületi időközin. Mi a tanulság?

Nem sok. A józsefvárosihoz hasonlóan alacsony részvételű időköziknek, akár nyerünk, akár veszítünk, nincs különösebb jelentőségük. A zuglói választást inkább tartom mérvadónak, ott volt tét, a közgyűlési többség múlott a dolgon, közel négyszer annyian szavaztak ránk, mint Józsefvárosban, és a 2014-es minimális győzelemhez képest földcsuszamlásszerű sikert arattunk.

Józsefvárosban Dopeman mellett egy másik balos jelölt is indult, így megoszlottak a kormányellenes szavazatok. Gyurcsány Ferenc szerint ez azt mutatja, hogy összefogás nélkül legyőzhetetlen a Fidesz.

Tudom, ha összeadjuk Dopeman és a másik balos szavazatait, akkor legyőzzük a kormánypártit. Csak hát egyrészt a szavazatok nem adhatóak össze, másrészt, ha országosan összeadjuk is őket, semmire nem megyünk vele, hiszen csupán a Fidesz támogatóinak felét tudjuk felmutatni, és a 2014-es vesztes helyzetet állítjuk elő újra.

Attól nem tart, hogy lekaszabolják egymást Gyurcsánnyal?

Az új baloldali program márciusi meghirdetésekor azt gondoltam, nekem kell majd elmagyaráznom országszerte a különbséget Gyurcsány harmadik utas programjához képest. De Feri pár jól sikerült mondattal megoldotta helyettem a feladatot, hálás vagyok neki.

Nálam aranyérmes az a duma, hogy „én tavaly annyi adót fizettem, mint Botka egész életében keresni fog”, ezt még Somogy megye legkisebb falujában is felidézték nekem az emberek.

Feri azt mondja, nem követett el hibákat, amit meg mégis, azt a nép elfelejtette, megbocsátotta. Bárcsak igaza lenne! De nem ez a helyzet.

Szoci szlogenek vannak, program is lesz. És ügyek? A CEU-botrányra rég rárepültek a civilek, szép nagy tüntetéseket szerveztek rá, nagyobbakat, mint amit az MSZP álmodhatna. Irigykedik?

Én nem tüntetésszervezőnek jelentkeztem.

Nem akar sok embert kivinni az utcára?

Dehogynem.

Mikor?

Jövő ilyenkor.

Egy vasárnap. Reggel hattól este hétig. Ezt nevezik országgyűlési választásnak. Ez az én dolgom. Ahogy mondani szokás, civilek nagyon sok kormányt buktattak, de még egyet sem alakítottak.

Annak viszont örülök, hogy a CEU-tüntetés az első olyan jelentős civil demonstráció, mely során a szervezők nem alapítottak pártot. A korábbi tüntetők rögtön közölték, le akarják váltani Orbánt, majd azt is, hogy az összes többi, aki szintén le akarja váltani Orbánt, úgy hülye, ahogy van, s létrehozták a huszonkilencedik demokratikus baloldali pártot. Ebbe a sorba állt be az LMP, aztán Gyurcsány, aztán Gordon. Ideje rádöbbennünk, Orbán a mi megosztásunkra játszik.

Orbánnak van két-két és fél millió listázott, profilozott, elkötelezett, bármikor harcba hívható támogatója. Rajtuk kívül legföljebb további hárommillió magyar megy el választani, ebből egy vastag szelet a Jobbiké, a maradékra ott vannak önök, a DK, az LMP, a Kétfarkú, a Momentum, a Munkáspárt meg a jóisten tudja, ki mindenki. Orbáni bukta nem tud kijönni ebből a matekból.

Én is tudok számolni. Szerintem a mi bázisunkon túl hétszázezer és egymillió fő közötti olyan ember van, akit megnyerhetünk új, demokratikus, európai baloldali politikával.

Hol bújtak el?

Hát nem azok között, akik sose mentek szavazni.

Hanem?

Három helyen. A bizonytalanok között. Aztán a Fideszben, erre kiváló jelzés a CEU-ügy.

Hogy ez csupán néhány tíz-, esetleg százezer ember, nem tudom, csak azt, hogy ma még a Fideszre szavaznának, de kezdenek elbizonytalanodni, egyre több dolog nem tetszik nekik. Amiket mondok, például a fizessenek a gazdagok és a többkulcsos adó, eléri őket.

És ott a Jobbik, ahonnan sokakat el lehet halászni, főleg vidéken, Kelet- és Észak-Magyarországon, zömmel olyanokat, akiket 2010-ben tőlünk vitt el a Jobbik.

A cigányozással. Amire a szoci szavazók jelentős része is fogékony. De pusztán attól, hogy már nem cigányoznak Vonáék, még nem curikkolnak vissza önökhöz ezek a százezrek.

Nemcsak a cigányozással vitték el őket, hanem mert csalódtak bennünk, úgy érezték, nem az ő érdekeiket képviseltük, például amikor a pénzügyi válságra az volt a kormány első ötlete, hogy elvegye a tizenharmadik havi nyugdíjat és a tizenharmadik havi bért. Természetesen nem az öt-hat százaléknyi tradicionálisan szélsőjobbosról beszélek, velük nincs mit kezdeni, de a 2010 óta jobbikos csalódott volt szocialista szavazók a legkevésbé sem neonácik. Nekik két dolog kell: miután nagyon le akarják váltani a Fideszt, minket tekintsenek első számú kihívónak, és garanciát kapjanak, hogy kormányra kerülve nem liberális politikát folytatunk majd.

Mit ért azon, hogy nem liberális politika?

Mi nem az elittel, hanem a leszakadókkal akarunk foglalkozni. Ezt jöttem végrehajtani. Elég a szokásos szoci tötyörgésből, bár a kormánypárti média azt nyomatja, hogy 2018 lefutott meccs, én visszahozom a reményt.