Halálra éheztetett agárdi kisfiú: enyhébb ítéletek

Az első fokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék tavaly májusban tizenöt év börtönre ítélte a 2013-ban halálra éheztetett, másfél éves agárdi kisfiú anyját, apját és anyai nagyszüleit. Az elsőfokú bíróság a szülőket és a nagyszülőket társtettesként, különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésben találta bűnösnek.

A táblabíróság jogerős ítéletében a szülők büntetését 12-12 év börtönre enyhítette.

Az indoklás szerint a törvényszék a maximális büntetést szabta ki, de a másodfok figyelemmel volt a vádlottak “korlátozottságára”. Orvosi vélemény szerint ugyanis a szülők az egészséges étkezés megszállottjai voltak, emiatt tudatuk beszűkült, ezért enyhítették büntetésüket. A szülők esetében mellőzték a társtettesi minősítést.

A nagyapa büntetését 10, a nagymamáét 9 év börtönre enyhítette az ítélőtábla, társtettes helyett bűnsegédként ítélte el őket.

A szülők és a nagyszülők leghamarabb büntetésük kétharmad részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.

A Fejér megyei Agárdon történt tragédiáról annak idején megírtuk, hogy a szülők vállalkozók, jó körülmények között éltek, de nagyon zárkózottan. Luxusvillájukat betonkerítés vette körbe, orvost, védőnőt soha nem engedtek be, a szociális ellátást visszautasították. A szülők és anyai nagyszülők a csecsemő gondozásáról, táplálásáról, az egészségügyi szakemberek, így a természetgyógyász kiválasztásáról közösen döntöttek.

A négy éve elhunyt baba sem a kórházban, hanem otthon született, a rendőrség szerint gyakorlatilag éhen halt. Félévesen még hat kiló volt, halálakor már csak négy és fél. Halálát heveny keringési elégtelenség, súlyos soványság, fehérjehiány és kiszáradás okozta. A szakértői vizsgálatok szerint a kisfiúnál vízfejűség, agykamratágulat és agysorvadás lépett fel, veleszületett bél- és emésztőrendszeri betegséget nem találtak nála.

Az elsőfokú ítélet ellen annak idején minden érintett fellebbezett. A család azzal védekezett, hogy a kisfiú halálát a veleszületett betegségei okozhatták, nem az éheztetés.

Az ötödrendű vádlott természetgyógyászra korábban két év, három évre felfüggesztett fogházbüntetést szabtak ki halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt, és öt évre eltiltották a bioenergetikusi foglalkozástól. A hatodrendű vádlott háziorvos foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt egy év fogházat kapott első fokon, két évre felfüggesztve.

Letöltendő a természetgyógyásznak

A természetgyógyász ügyvédje szerint védence 12 hónapos korában látta először a kisfiút, mint természetgyógyász nem is diagnosztizálhatott, ezért nincs felelőssége a halálban. A gyerekorvos ügyvédje azt mondta, a doktornőnek nem volt az akkori törvények szerint kötelessége jelezni a gyermekvédelemnek, hogy baj lehet. Amikor védence utoljára látta a kisfiút, egyáltalán nem volt riasztó azt állapota, a doktornő nem tudta, hogy a család elutasítja a hagyományos orvoslást, azt hitte, csak másik orvoshoz vitték a gyereket, nem hozzá.

A természetgyógyászt most foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésben találták bűnösnek, büntetését három év letöltendő börtönre súlyosították, végleg eltiltották az alternatív gyógyászattól.

A bíróság szerint nem gondatlan volt, szándékosan szegte meg szakmája szabályait, és nem hívta fel a szülőket, hogy forduljanak orvoshoz. Az ítélőtábla a doktornő büntetését hat hónap – két évre felfüggesztett – fogházra enyhítette az idő múlására és arra hivatkozva, hogy az ő magatartása nem volt oksági kapcsolatban a gyermek halálával – de elmulasztotta a kisfiú 1 éves állapotfelmérését.

Még élhetne

Indoklásában a táblabíróság felhívta a figyelmet, hogy a gyermek egészségesen született, nem volt fejlődési rendellenessége. Négy hónapos kora körül kezdett kialakulni vízfejűsége, amit kórházban kellett volna kezelni, de a szülők természetgyógyászhoz fordultak, aki – a bíróság megfogalmazása szerint – “varázsvesszővel” próbálta gyógyítani, haláláig.

A bíróság is hangsúlyozta: a gyermek megdöbbentő állapotban volt. Amikor 18 hónaposan meghalt csak 4,5 kiló volt a szokásos 10-12 helyett. Ha időben kapott volna orvosi ellátást és megfelelő táplálást, akkor életben marad; a szülők hiába adtak enni neki, a betegsége miatt minden kijött belőle, holott gyógykezeléssel ezt meg lehetett volna szüntetni.

Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a szülők és nagyszülők magatartása és a gyermek halála között ok-okozati összefüggés vanA tárgyalás kezdetén a természetgyógyász és a doktornő arról beszélt, sem szándékosan, sem gondatlanságból, sem közvetve, sem közvetlenül nem volt közük a gyermek halálához.