Navracsics: veszélyesek a demokráciára az “apakeresők”

Az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa az ELTE honlapjának adott interjúban arról beszél, hogy az oktatás területén egyre nagyobb elvárás az európai szintű együttműködés. Brüsszel a tagállamok oktatási rendszerébe nem igazán szólhatott bele, amikor ő hivatalba lépett. Változás az első terrortámadások után történt. Azokat ugyanis olyan fiatalok követték el, akik az EU-ban születtek, jártak iskolába, többen egyetemre is,

és úgy mentek végig az oktatási rendszeren, hogy a demokrácia, illetve saját hazájuk ellenségévé váltak.

Amikor ezt felvetette a tagállamok minisztereinek, szép lassan elindultak abba az irányba, hogy az oktatást már tágabban értelmezik, a hangsúly már nem a szakmai tudáson van, hanem az életkompetenciákon.

Nemcsak bizonyos tantárgyakat kell megtanulni, hanem készségeket is el kell sajátítani: az egyén tudjon csapatban dolgozni, tárgyalni, racionálisan vitát folytatni, közösséget létrehozni. Korábban ezeket otthon sajátították el a fiatalok, ma azonban a családok válsága miatt az oktatási rendszernek kell magára vállalnia a feladatot. Ez óriási teher, nem tudom, hogy képes-e küldetéséből fakadóan erre az oktatási rendszer. A családban való tanulás folyamata érzelmi kísérést is feltételez, ami nem követelhető meg egy pedagógustól. Sajnos sokszor hiányzik az otthoni érzelmi háttér nemcsak Magyarországon, hanem egyre inkább Európában is, pedig ez megkönnyítené a polgárrá válás folyamatát, és művi úton nem is igen pótolható.

Navracsics Tibor szerint ezt igazolta az az európai felmérés is, amely szerint elsősorban nem a munkanélküliség és a kritika nélküli internethasználat áll a fiatalok radikalizálódásának hátterében, hanem az apahiány.

Ezek a fiatalok apát keresnek maguknak, akit az interneten keresztül valahol a Közel-Keleten találnak meg. Innentől kezdve pedig nagyon egyszerűen áldozataivá válnak a szélsőséges mozgalmaknak. Az igazi probléma, amellyel az oktatás egyre inkább szembesül egész Európában, voltaképp az, hogy az iskolák be tudnak-e tölteni egy olyan szerepkört, amelyre eredetileg nem voltak kalibrálva: képesek-e közreműködni a teljes személyiség kialakításában. Ezidáig ezt a családdal együtt végezték.

A magyar uniós biztos azt tartja jelenleg a legnagyobb problémának, hogy a gyerekek nemcsak éhesen, hanem sokszor érzelemhiányosan mennek iskolába. Úgy kell tanulniuk alapkészségeket, életkompetenciákat, hogy otthon nem segítenek ebben nekik.

Pedagógus édesanyám figyelte meg, hogy a gyerekek ma már nem tudnak késsel-villával enni. Ez is olyan készség, amit korábban minden gyerek otthon sajátított el, és persze ma is vannak családok, ahol ezt még megtanítják, de sajnos egyre kevesebb.

Az uniós biztos azt is elárulja, hogy ezernyi személyes emléke köti tanárként, diákként az ELTE-hez, a pályáját pedig egyértelműen Bihari Mihály határozta meg,

A professzor az egyetemisták jelentős része számára  demokratikus “színfolt” volt, az akkori, már bomlásnak indult szocializmusban. Egyetemi éveim alatt és fiatal oktatóként ő volt a példaképem és a mentorom.

Navracsics Tibor az interjúban beszél a gyógypedagógusok helyzetéről és arról, hogy a magyarok jobban tartanak a fogyatékossággal élőktől, nem tudják, hogyan közeledjenek hozzájuk. Nyugat-Európában ők sokkal inkább részei a többségi társadalom hétköznapi életének.