A tagok hány százaléka választotta elnökké?

Ketten tartózkodtak, az összes többi szavazat igen volt. De nem tudott ott lenni mind a 143 tagunk a tisztújításon.

Gyurcsány Ferencet is 98 százalék választotta újra. Nem ciki?

Én is sajnálom, hogy nem volt több induló az elnöki posztért.

Nincs más, aki alkalmas lenne?

Úgy volt, hogy lesz két másik induló – Nemes Balázs és Kádár Barnabás, a Nolimpia-kampány főnöke – , de ők végül az elnökségi tagságért indultak csak el. Nyolcan versenyeztek a négy helyért, és három helyen is változás volt. Rossz, ha nincs verseny, de sokan azt mondták, hogy egy sikeres népszavazási kampány után ez benne van a pakliban.

Miért éppen ön a Momentum vezetője?

A többiek mindig azt mondják, hogy integratív személyiség vagyok.

Vannak nálam okosabb, tapasztaltabb emberek a Momentumban, de talán én hiszek az egyik legjobban ebben a mozgalomban.

Az elmúlt egy hónapban elég sok tapasztalatot szerezhettem a nyilvánosság előtt. Emellett közvetlen és őszinte a kapcsolatom az összes tagunkkal, akit ismerek.

Van olyan Momentum-tag a 143-ból, akit nem ismer?

Egy-két külföldön élő tagunkat. Egyébként nem vagyok befelé politizáló, lobbizó ember, nem értek hozzá. Nagyon nem is szeretném, hogy ez a képesség kialakuljon bennem. Hét hónapja vagyok elnök, azelőtt külföldön éltem egy évig, sok tagunkkal elveszítettem a bajtársi kapcsolatot, és sok időbe telt újjáépíteni.

A Momentum egy baráti társaság?

Nem mondanám annak. Már az első kilenc ember sem egy baráti társaság volt; igaz, sokan hoztak be barátokat, köztük én is. Beletelt három-négy hónapba, míg a kezdeti kilenc embernél kiépült egy atomerős kohézió. Harminc-negyven embert valóban régebb óta ismerek, nagyjából ennyien voltunk ott az alaptáborban tavaly márciusban, amikor megalapítottuk az egyesületet. De barátok helyett inkább azt mondanám, hogy harcostársak és bajtársak vagyunk.

Nem volt sértődés abból, hogy több elnökségi tag sem újrázhatott?

Legfeljebb csalódottság. Sok hasonló tapasztalatunk nincs, hiszen ez volt az első alkalom, amikor nagyobb tétje volt annak, hogy kit választanak meg egy tisztségre. De a párttá alakulással most nyílnak új pozíciók, nem arról van szó, hogy ha valaki kikerül az elnökségből, nem marad több kulcsszerep, feladat. Hajnal Miki például, aki még csak 21 éves, nagyon jó menedzser, bent maradt a kommunikációs stábban.

Miért gondolják, hogy 21 évesen valakinek helye van a politikában?

Miért ne lenne? Én egyébként mindjárt 28 leszek, de van 19 és 37 éves tagunk is.

Nem hallottak még olyan véleményt, hogy „miért bíznánk rá az országot ezekre a nyikhajokra”?

Nyilvánvaló, hogy nincs annyi tapasztalatunk, mint egy 40-50 évesnek. De ez a sok fiatal nyikhaj tapasztaltabb, bölcsebb embereket is bevon a szakpolitikák kidolgozásába, a nemzet jövőjéről szóló gondolkodásba.

Akikről még mindig nem tudjuk, hogy kicsodák.

Ha valaki majd elolvassa a programunkat, meghallgatja, amit mondunk, akkor rájön, hogy amögött nemcsak a mi véleményünk van, hanem egy hihetetlen potens szervezet és egy komoly szakmai közösség álláspontja. Azt nem gondolom lényegesnek, hogy valaki 19 vagy 37 éves, nem hiszem, hogy bárki emiatt tartana minket hiteltelennek. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi politikai elit elvesztette az emberek bizalmát,

így nem nehéz akár nyikhajként is valami újat, eredetit, hiteleset mondani.

Kinek az ötlete volt a Nolimpia-kampány?

Nem emlékszem pontosan.

Pedig megveregethetnék a vállát.

A vezetőségben már októberben gondolkodtunk róla, aztán november végén az egyik tagunk dobta fel újra az ötletet. Viszont ő olyan helyen dolgozik, ahol biztos, hogy nem örülnének annak, ha kiderülne, hogy momentumos.

Kár. Ő lehetne a Momentum Habony Árpádja.

Sok éles látású, a helyzetet jól felismerő ember van a Momentumban. Amikor novemberben újra napirendre került az olimpia témája, mindenki azonnal rászállt, egy hét múlva már az elnökségben döntöttünk a kampány megindításáról. Gyorsan történt az egész.

Rögtön érezték, hogy megvan az ügy, amivel végre kiléphetnek a nyilvánosság elé? „Megfogtuk az isten lábát!”

Nem volt ilyen érzésünk. Sokan mondták, hogy esélytelenek vagyunk, és 30-50-60 ezer aláírásnak már örülhetünk. Én meg voltam arról győződve, hogy meglehet a 138 ezer, bíztam a szervezettségünkben, a lelkesedésünkben, de én nagyon durván optimista vagyok.

Ekkorra durranásra viszont legmerészebb álmainkban sem számítottunk.

Erre mondják, hogy könnyen jött, könnyen ment. Az olimpiai pályázat visszavonása után biztosan nem lesz népszavazás. Meddig tarthat ki a lendület?

A lendület megvan, robog a Momentum országjárása. Baromi felemelő volt, hogy Győrben eljött 150 ember, hogy meghallgasson minket, és megismerkedjünk egymással.

Balassagyarmaton meg nagyjából 40.

Szegeden pedig 250-300, Miskolcon meg 50-en voltak, ez változó. Jó előjel, hogy egyre több helyen tudnak rólunk, kíváncsiak ránk, mondják el a problémáikat, és koncentrálnak a megoldásukra. Ebből lehet építkezni.

A Momentum vezetői közül sokan fővárosiak, és évekig külföldön – Németországban, Hollandiában, Oxfordban – tanultak vagy dolgoztak. Nekik Balassagyarmat és Kecskemét számít egzotikumnak?

Nem. A tagságunk jelentős része vidéki városokból származik, és közülük is sokan megjárták külföldet.

Mi nem leszünk budapesti törpepárt.

Senki nem futott még neki úgy, hogy budapesti törpepártot akar csinálni.

Nem mondták, de láttunk már jó néhány példát rá. Tőlünk is sokan kérdezik: nem ti lesztek az új Milla, az új LMP, az új Tanítanék mozgalom? Nem tudunk mást mondani, mint hogy legyünk türelemmel, várjuk ki a végét. Rengeteget dolgozunk, napról napra gyarapszunk, és hiszünk benne, hogy nagy dolgokra lesz képes a Momentum.

Az ügynökakták nyilvánossága és a paksi bővítés megakadályozása sem új téma, az LMP mindkettővel, a Jobbik az előbbivel próbálkozott. Nem volt jobb ötletük az olimpiai népszavazás után?

Lehettek volna más témák is, de tudatosan döntöttünk. Az ügynökakták nyilvánossága az egyik előfeltétele a rendszerváltás befejezésének és az új kezdetnek, és mi erre szövetkeztünk.

Schiffer András számtalanszor javasolta ugyanezt a parlamentben.

Hát ez az. Mégsem történt semmi. A parlamenti politizálás és az emberek között roppant nagy szakadék tátong.

Önök mit terveznek?

Mozgósítani a társadalmat.

Népszavazás?

Nem.

Aláírásgyűjtés?

Megvannak a terveink. De az ügynökakták kérdése egy sok hónapon, akár fél éven át tartó kezdeményezés lesz az országjárás és a szervezetépítés mellett. Lehet, hogy ez a téma eddig is a közbeszéd része volt, de van annak szimbolikája, hogy az 1989 környékén született nemzedék felnő, létrehoz egy politikai mozgalmat, és egyik első követelése az ügynökakták nyilvánossága. Főleg úgy, hogy a Fidesz és adott esetben a kormány soraiban is ott ülnek azok a döntéshozók, akiket zsarolni lehet a múltjukkal. Ez óriási nemzetbiztonsági kockázat.

Lehet, hogy a Momentum-tagokat ez foglalkoztatja, de gondolja, hogy a huszonévesek többségét érdekli, hogy mi volt ’89 előtt?

Nem csak az a fontos, hogy a mi generációnkat mi érdekli. A magyarok többsége élt a rendszerváltás előtt is, megtapasztalta azt a világot. Hozzájuk is szólnunk kell. És az olimpiarendezésről sem tudtuk, hogy ennyi embert megmozgat. Lehet, hogy az LMP nem tudta átlépni az ingerküszöböt, másoknak sem sikerült, de a Momentumnak megvan az a kreatív szervezettsége, hitele és lendülete, ami inspirálhat embereket. Ez egy nemzeti ügy, ami egyszerre szól a magyar történelem fekete foltjairól, a politikai elit állapotáról, a magyar-orosz viszonyról, a múlttal való szembenézésről és a megújulásról.

Mégsem volt egyetlen társadalmi kezdeményezés, tüntetés, megmozdulás sem ebben az ügyben huszonhét év alatt.

A pártok kevesek voltak ehhez, fel kellett nőnie a ’89-es generációnak.

A Paks 2-ről szóló népszavazást támogatnák?

A paksi bővítésről a népnek kellene döntenie, de szkeptikus vagyok abban, hogy bármelyik kérdés átmegy-e a választási bizottságon.

Ha igen, gyűjtenek aláírásokat?

Igen. Hasonlóan az olimpiához, ez egy nemzeti ügy, ezért biztosan bevetjük magunkat, és megsegítjük az LMP-t.

Feltételezzük, hogy a Momentum tagjai között nincsenek egykori besúgók…

Én is azt hiszem, bár ’89 áprilisában születtem, még az államszocialista rendszerben.

… de meddig tartható fenn a generációs alapú szerveződés?

Nálunk nincs korhatár, bárki beléphet. Most 25-26 év az átlagéletkor, de nemsokára, a tagfelvételi moratórium eltörlésével végre nyugdíjasok és 40-esek, 50-esek is csatlakoznak majd. Az elmúlt hónapokban 500-600-an jelentkeztek, de a nagy részük 35 év alatti.

A 106 egyéni képviselőjelölt kiválasztása már megkezdődött?

Még nem. Ez óriási kihívás lesz, mert amíg Budapest, Szeged vagy Pécs könnyű terep a jelöltállítás szempontjából, ahhoz, hogy mindenhol meglegyünk, még rengeteg munkára van szükség.

Száz százalék, hogy önállóan indulnak?

Száz. Ezer.

Kizárt, hogy bármelyik párttal megállapodjanak?

Az egyszer már kudarcba fulladt 2014-ben.

Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor, Szél Bernadett, Karácsony Gergely és Juhász Péter egyformán vállalhatatlan?

Gyurcsány Ferenc azért vállalhatatlanabb. Nem minden politikus hitevesztett és inkompetens, vannak rátermettebb, értelmes emberek is közöttük. Karácsony Gergely például szerintem hiteles és jó szándékú politikus.

Akkor őt miért nem támogatnák?

Ő a Párbeszéd társelnöke. Miért támogatnánk?

Mert ha egyedül indul egy fideszes jelölt ellen, talán nyerhet, ha viszont hat ellenzéki jelölt lesz, akkor semmi esélye.

A cél az, hogy 106 körzetben a Momentumnak megbízható, profi és tisztességes jelöltjei legyenek. Minden megtörténhet, még az is, hogy Karácsony Gergely momentumos lesz egy év múlva.

Szóval elképzelhető, hogy a vállalható ellenzéki jelöltek javára visszalép a Momentum?

Korai a kérdés. 106 jelöltet fogunk állítani, de hogy az egyes választókerületekben milyenek az erőviszonyok, arról december-január környékén kell majd beszélni.

Mit gondol az előválasztásról?

Azt, hogy kudarcba fulladtak a civil és a pártpolitikai próbálkozások is, és megint teljesen komolytalanná vált az ellenzék. A Momentum nem venne részt egy előválasztásban, mi a saját hálózatunkat építjük.

Mi a cél 2018-ra?

Hogy a Momentum kormányváltó, kormányzóképes erővé váljon. 2018-ra lesz mögöttünk egy országos hálózat, kiérlelt szakpolitikai háttér, egységes vízió Magyarországról, és integrálni tudjuk a kultúra, a média, az egyetemi szféra, a gazdaság egyes szereplőit, hogy azt mondhassuk: a Momentum igenis tudja 2018-tól kormányozni Magyarországot, ha kormányra kerül.

Nem volna elégedett, ha a Momentum 5,2 százalékkal bejutna a parlamentbe, és egyébként a Fidesz győzne a választáson?

Fú, jó kérdés. Erről biztosan sokan mást és mást gondolnak a közösségben. Én nem lennék elégedett, szerintem sokkal több van ebben. Ki várta volna, hogy 266 ezer aláírást gyűjtünk egy hónap alatt? 2018 is hozhat hasonló meglepetést.

Van olyan ambíciója, hogy miniszterelnök legyen?

Nincs. Huszonnyolc évesen elég meredek elképzelés lenne.

Bármilyen állami döntéshozói tisztség és én köztem még nagyon hosszú út húzódik, és rengeteg tapasztalási kötelesség.

Akkor ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje?

Fogalmam sincs.

Pedig ha nem csak a parlamentbe jutás a cél, előbb vagy utóbb erre is válaszolni kell.

Így van, de még sokat kell bizonyítanunk.

Nem azt mondom, hogy a tojáshéj ott van a seggünkön, de a politikában még nagyon fiatalok vagyunk.

Én magam 45 napja vagyok a közélet része, még rettentő sokat kell tanulnom.

Akik régebb óta ismerik a mozgalmat, azt mondják, ha valamiben, akkor abban hasonlít a Momentum a harminc évvel ezelőtti Fideszre, hogy a vezetői eltökélten politikusok akarnak lenni, új elitet akarnak létrehozni, és ebben nem feszélyezik őket ideológiai kötöttségek.

A politikai elitet le kell váltani, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül egy új elitre van szükség. Először azt a buborékot kell kipukkasztani, amelyben az elit él.

Nekem borzasztó nehéz volt lenyelni 2014-ben, hogy amit elkezdek, annak a vége valószínűleg az lesz, hogy politikussá válok. Máig van bennem dilemma, mert egyfelől a magyar politikusok nagyon alacsonyra helyezték a lécet, nagyon szar minőségű politikát csináltak, másfelől ezzel olyan szinten elinflálták a hitünket a politikában, amit időbe telik feloldani. De most már ki merem mondani, hogy szinte biztos, hogy politikus leszek.

És nem bírom elképzelni, hogy a momentumos társaim ne lennének tisztességes, őszinte, racionálisan gondolkozó és vitázó politikusok. Új politikai kultúrát jöttünk meghonosítani Magyarországon.

A Momentum liberális párt?

Hogy mi vagyunk-e az új SZDSZ? Nem. Van közöttünk sok konzervatív, liberális konzervatív, nemzeti érzelmű és baloldali fiatal is.

Akkor a Momentum az új Hazafias Népfront.

Poénos. De viccen kívül: ez egy hazafias mozgalom, sokan csak azért maradtak itthon, hogy a Momentum tagjaként tegyenek valamit az országért.

Lehet úgy politizálni, hogy nem skatulyázzák be a pártot valamelyik ideológia alá?

Mi úgy gondoljuk, hogy a bal-jobb szembenállás a múlté, ideológiai viták helyett megoldásokra van szükség.

Szakértői kormányt?

Nem. De azt gondoljuk, hogy azok, akik egy adott szakmát űznek, politikai kötöttségektől függetlenül találhatnak közös nevezőt. A Momentumon belül ez sok esetben sikerült, ezt szeretnénk általánossá tenni. Hiszünk a teljesítményelvűségben és a szolidaritásban is.

És mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeket nem lehet pragmatikus alapon eldönteni? Általában ezeknél jelent igazodási pontot az ideológia.

Ezeknek a kérdéseknek a zömét megválaszoltuk már a migráció szabályozásától a melegházasság támogatáson át a határon túli közösségek autonómiájáig.

Miből táplálkozik az az arrogancia, amivel elutasítják a többi ellenzéki erő közeledését? Legyen szó Gyurcsány Ferencről vagy Szanyi Tiborról.

Bocsánat, de ők nem érdemelnek mást.

Nem mindenkivel szemben vagyunk arrogánsak – ha ez arrogancia –, de nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.

Van egy 6-7 százalékos pártja, ami a többszöröse annak, amennyire a Momentumot mérik. Nem kell őt szeretni, de a politikában annak van keresnivalója, akinek vannak szavazói.

Ez jogos. Akkor inkább úgy mondom: nem szeretnénk, hogy bármi közünk legyen hozzá. Gyurcsány Ferencnek nagy szerepe van abban, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerzett és kiépítette a NER-t. Szanyi Tibor pedig fideszes propagandalapoknak ad sértett interjúkat, ezzel magát minősíti.

Szerintem ezekkel az emberekkel szemben igenis keményen kell fellépni, fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy ők valamit nagyon elcsesztek.

És mit csinál jól velük szemben a Fidesz?

Hatalomtechnikai szempontból sajnos szinte mindent, az egyik legprofibb politikai apparátust tudják maguk mögött, de ez teljesen lezülleszti Magyarországot. Nekem 2010-ben azért volt szimpatikus a Fidesz, mert különböző, szakmailag meggyőző karaktereket állított ki Orbán Viktortól Navracsics Tiboron és Lázár Jánoson át Áder Jánosig. De ma már csak Orbán akarata számít. Ettől még a problémafelismerésük sokszor jó, igazuk volt abban, hogy a határokon szabályozott, ellenőrzött beengedésre van szükség, de ennek az agresszív kivitelezését nem helyeslem. Ugyanígy elfogadom, hogy szükség volt valamiféle centralizációra az oktatásban, de a Klik nem jó megoldás.

Nem minden fekete-fehér, a Fideszben sem csak sátánok vannak.

Orbán pedig egy baromi tehetséges politikus, aki az emberek nyelvén tud koherens világmagyarázattal szolgálni.

Akkor talán hízelgő is, ha a fiatalkori Orbán Viktorhoz hasonlítják?

Nagyon nem. Ez valami kényszer Magyarországon, hogy mindenkit hasonlítsanak valakihez. Annyi közös van bennünk, hogy én is fiatal szakállas srác vagyok, és az ELTE jogi karára jártam.

Aztán szintén létrehozott egy generációs alapon szerveződő pártot.

De fontos különbség, hogy Orbán mindig is karizmatikus vezető volt a Fideszen belül, akit követtek. Mi közösen hozunk döntéseket, az elnöknek legfeljebb moderáló, integráló szerepe van.

Ha a Fidesz a 2028-as olimpiára is pályázna, azt is megpróbálnák megfúrni?

2028 közel van, akkor még biztosan lesznek fontosabb feladatok az országban.

2032-ben vagy 2036-ban talán már dolgozhatunk közösen az olimpiarendezésért.