A vizitre nemcsak Orbán, hanem egész Budapest is készül: a szűken vett belváros hermetikus lezárása mellett az elnöki gépet a magyar légtérbe történő belépésétől – külön NATO-engedélyre – Gripenek kísérik majd Budapestig. Erre talán akkor volt utoljára példa, amikor még Hruscsov látogatását üdvözölték ilyen módon a Magyar Néphadsereg lökhajtásosai. A helyzetet színesíti, hogy Putyin egyszerre három irányból, három különböző géppel érkezik, így nem tudni, hogy Szlovákia vagy Szerbia felől lép majd be a magyar légtérbe.
Paks, 3-as metró és a gáz
Az előzetes információk szerint a magyar miniszterelnök és az orosz elnök találkozójának központi témája nem az lesz, hogy a Moszkva tér korábbi átnevezése miatt most már mindenképpen időszerű lenne, ha Budapesten ismét közterület viselné az orosz főváros nevét. A találkozón főként különféle gazdasági ügyek lehetnek majd terítéken, úgy mint a paksi bővítés, az orosz-magyar gázszerződés hosszú távú jövője, valamint a 3-as metró felújításával kapcsolatos kérdések – például a géppark és az egész kék vonal orosz cégek által történő rekonstrukciója. Továbbá három egyezményt is aláírnak, amelyek Magyarország és különböző orosz régiók szorosabb regionális együttműködését szentesítik majd.
Minden jel arra mutat, hogy Putyin rendkívül optimista az új lehetőségeket illetően. Ez érthető, hiszen az Oroszországot sújtó, az ukrán válság nyomán bevezetett uniós korlátozó intézkedések és az orosz gazdaság általános stagnálása miatt ezekért a kis üzletekért is hajlandó lehajolni. Ráadásul egy, az orosz ipari és kereskedelmi minisztérium által kiadott közlemény szerint az együttműködés akár olyan területeken is megvalósulhat, mint a gépipar, gyógyászat vagy például haditechnika – minderről Szijjártó Péter és Szergej Lavrov külügyminiszterek, Putyin csütörtöki látogatását megelőző találkozóján volt szó. Utóbbi, azaz a haditechnikai fejlesztések területén való partnerség politikai szempontból finoman szólva is érdekes, tekintve Magyarország NATO-tagságát és az Oroszország elleni a hadi technológia területén bevezetett szankciókat, amelyek meggátolják az orosz hadiipari cégeket abban, hogy hozzáférjenek az EU területéről származó technológiához, beleértve a kettős, polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható termékeket.
Komp-ország
A nyilvánvaló gazdasági érdekek mellett azonban a látogatás politikai jelentősége sem elhanyagolható, sőt.
Azzal, hogy Vlagyimir Putyin az utóbbi három évben már a második hivatalos látogatását teszi Budapesten, demonstrálhatja hazai közönségének azt, hogy még mindig szívesen látják az Európai Unióban, és a Nyugat bőven messze van az egyetértéstől az Oroszországgal kapcsolatos szankciók tekintetében
– fogalmazott a CEID tanulmány.
Úgy tűnik, hogy Magyarország ismét egyfajta közvetítő „komp-ország” szerepét akarja betölteni a kelet és a nyugat, kicsit bővebben pedig Oroszország, az Egyesült Államok és az EU között. Amellett, hogy a magyar kormány minden eddiginél jobban kritizálja az Oroszországgal szemben hozott EU-s korlátozásokat, Szijjártó Péter a közelmúltban több ízben is utalt arra, hogy mivel az EU külpolitikája nagy mértékben reflektál az USA külpolitikájára, ha Washington és Moszkva között enyhülne a viszony, nagyobb eséllyel lehetne az EU-t is az enyhülés felé terelni. Ne feledjük azt sem, hogy az USA elnökválasztási kampánya során Orbán Viktor egyike volt annak a néhány államférfinak, aki nyíltan támogatta Donald Trumpot a Fehár Házért vívott harcban.
Az Oroszországot sújtó szankciók azonban nem egyhamar szűnnek meg: sem a Trump és Putyin közötti, január 28-i telefonbeszélgetés során, sem pedig Trump és Angela Merkel közötti beszélgetésen nem került elő élesben a téma. Theresa May brit miniszterelnök is helyénvalónak találta a szankciók további fenntartását és később Trump is elismerte, hogy korai lenne beszélni a visszavonásukról – így a magyar kormány talán elhamarkodottan és egy kicsit elbizakodottan hitte azt, hogy Trump is a „mi kutyánk kölyke”.
Az orosz medve azonban nem őszinte barát
Mindenekelőtt viszont a magyar kormány Putyin kegyeibe szeretne férkőzni. Szijjártó Péter a Kommersant-nak adott interjújában például hangsúlyozta, hogy annyira tetszett neki az orosz RT csatorna műsora, hogy ha teheti, akkor be-bekapcsolja. Talán árnyalná a külgazdasági és külügyminiszter véleményét, ha tudná, hogy az angol nyelvű „hír”csatorna az orosz kormány egyik legfőbb, külföld felé irányított propaganda szócsöve, amelyről hivatalos stratégiai iratok szólnak – bár ha valakinek a televízióján esetleg csak a magyar közszolgálati csatorna műsorai futnak, annak ez valószínűleg fel sem tűnik.
Hiába viszont a nyílt közeledés Magyarország részéről Oroszország Anyácska menedéket nyújtó ölelése felé, ez egy egyoldalú barátság. Noha három év alatt a mostani már a harmadik Putyin-Orbán csúcs, fontos megemlíteni, hogy Oroszország szélsőjobboldali magyar csoportokat segít és sajátosan „emlékezik meg” az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról. Ugyanakkor pedig Moszkva nem felejti Orbán politikai karrierjének első két évtizedében vallott, nyíltan oroszellenes nézeteit sem. A CEID elemzői szkeptikusak:
Mindezek alapján nagy biztonsággal feltételezhető az, hogy Oroszország szempontjából a Magyarországgal való együttműködés csupán egy hasonló érdekekre alapozott, átmeneti és csak gyakorlatorientált, de nem igazi bizalmon és megértésen alapuló partnerség.
A magyar kormány sokszor mintha elfelejtené a magyar társadalomban a „közös” orosz-magyar történelmen alapuló, finoman szólva is ellentmondásos nézeteket. Ez az ellentmondásosság minden szinten érezhető: az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára való emlékezés és az I. és II. világháborúban elesett szovjet katonák emlékére felállított emlékmű avatása között néhány hónap telt el. Egy friss felmérés szerint a magyarok többsége támogatná azt, ha Magyarország és Oroszország között a gazdasági és a tudományos, valamint oktatási kapcsolatokon alapuló együttműködés szorosabbá válna. A politikai jellegű partnerség ötlete viszont jóval kevésbé örvend általános egyetértésnek.
Ez azt jelenti, hogy minden olyan kormányzati erőfeszítés, ami a két ország politikai kötelékének szorosabbá tételét jelenten, nem élvez támogatottságot a magyar társadalom többsége által
– vélték a kutatók.
Egy új(abb) barátság kezdete?
Vlagyimir Putyin ismételt vendéglátásával a magyar kormány egyre veszélyesebb vizek felé evezi az ország hajóját. Az orosz elnök látogatásának célja alapvetően néhány gazdasági jellegű együttműködés részletesebb megtárgyalása, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a politikai és szimbolikus jelentőségét sem a dolognak – utóbbi alatt pedig nem csak azt kell értetnünk, hogy csütörtökön tilos lesz majd használni a Szabadság teret. Paks 2 megépítése ugyanis a kölcsönös gazdasági együttműködésen túl ismét jó néhány évtizedre megerősíti Oroszország befolyását Magyarországon.
A CEID elemzés szerint
Nehéz a döntés: ha Magyarország továbbra is az Oroszországot érintő korlátozásokkal szemben megfogalmazott kritikus hangot üti meg, akkor azzal nemcsak a nyugati szövetségeseinél, hanem V4-es partnereinél, főleg Lengyelországnál szerez rossz pontot. Ha viszont visszavonulót fúj, és az EU tagállamok külügyminisztereinek márciusi csúcsán Szijjártó Péter már sokkal visszafogottabb véleménnyel lesz a szankciókat illetően, azzal nemcsak ő maga, hanem a magyar kormány is veszíthet a hiteléből Moszkvában.
A magyar kormánynak így mindenképpen az az érdeke, hogy a találkozónak ne legyenek radikális hatásai sem rövid, sem pedig hosszú távon. A magyar társadalom többsége nem támogatja az Oroszországgal való szorosabb, politikai együttműködést a statisztikák szerint. Ezt pedig, kicsivel több mint egy évvel a 2018-as parlamenti választások előtt a már szinte teljes erejével dübörgő kampányban Orbán Viktor sem fogja erőltetni.
(A cikk szerzője: Pintér Melinda)
