Most közösségi oldalán jelentette be, hogy egy ideig nem vállal semmilyen közéleti szerepet.
Fordulatokban gazdag néhány hónap, többekkel együtt való gondolkodás és munkálkodás után, valamint hosszas mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy a közelebbi és távolabbi jövőben nem kívánok semmilyen közéleti tevékenységet folytatni.
Szerinte nem ő változott, hanem a világ, az ő értékrendje lényegében változatlan és egyre erősebb az elköteleződése az emberi méltóság feltétel nélküli tisztelete, mások türelmesebb elfogadása,
a szabadság és a szolidaritás egyszerre történő erősítése, a liberális jogállam, a magán- és közösségi ügyek tisztakezű, becsületes intézése és minden élőlény védelme mellett.
A nehézségek csak megerősítik meggyőződését, hogy ezen elveket ő és családja a Krisztus-követő úton teljesítheti ki, ha botladozva is. Szerinte eddig semmi nem cáfolta, csak erősítette mindazt, amit gyakorlati (köz)politikai kérdésekről írt és mondott az elmúlt néhány évben. Azokon nem módosítana semmit.
Vállalom a felelősséget mindazért, amit és ahogy a közéletben tettem. Él még annyira a demokrácia Magyarországon, hogy mi is szabad akaratból választjuk az életformánkat, vezetőinket és nemzeti céljainkat. S ha nem értünk egyet azzal, ami itt történik, akkor meg kell próbálni javítani a helyzetünkön, nem várva egymásra és nem mutogatva a másikra, hanem bátor és nyílt kiállással és nem kevés kompromisszummal.
Paradigmaváltást hirdetett
Ő is ezt akarta, de eljutott arra a pontra, amelyen túl nem látja értelmét, lehetőségét a további közéleti szerepvállalásnak, mert a folytatás csak értékrendje lejáratásával, megalkuvásokkal volna lehetséges. Az általa hirdetett paradigmaváltáshoz szükséges feltételeket csak részlegesen sikerült megteremteni, ezért be kell látnia, hogy az emberek túlnyomó többsége, beleértve volt és lehetséges elvbarátait
vagy meg van elégedve a fennálló viszonyokkal, vagy kockázatosabbnak, netán kevésbé kívánatosnak tartja a küzdelmet egy új jövőért, mint amennyire – vonakodva és undorodva – megbékél a jelenlegivel. Mert ha nem így volna, már rég nem itt tartanánk. S tisztelem őket annyira, hogy ezt nem elítélően mondom, csupán tárgyilagosan megállapítom. Ma ez a helyzet, és még sokáig így is marad. Hogy meddig? Ki tudja.
„Paradigmaváltást!” Ezzel a címmel írt még tavaly a 168 Órában a DK-politikusként cikket, amelyben egyebek között pártját is bírálta, jelezve, hiába vannak többen a demokratikus változást akarók, ha a demokrata ellenzék alkalmatlan Orbán leváltására, mert nem tudja megszólítani a mérsékelt konzervatív/konzervatív-liberális szavazókat. Kerék-Bárczy Szabolcs néhány órával cikke megjelenése után kilépett a DK-ból.
Ezt követően egy interjúban arról beszélt, hogy Orbán Viktort középről kellene legyőzni, mondván, nincs is más lehetőség, 2018-ban azoknak kell nyerniük, akik nem tagjai a nemzeti együttműködés bűnszövetkezetének, a Fidesz politikai alternatívája csak olyan közösség lehet, amely felül tud emelkedni az idióta bal-, jobboldali felosztáson, miközben a politikai középen vákuum tátong, noha rengeteg tisztességes konzervatív, szociáldemokrata tartozik oda.
Akkor még úgy vélte, nem olyan mély a konzervatív, liberális, szociáldemokrata gondolkodású emberek között a szakadék, mint amennyire ezt a kormány igyekszik belénk sulykolni.
