A menekültválsághoz hasonlóan a Nagy Januári Mínuszok idején is kiderült:
a kormányzati szinten itt-ott megtolt előítéletek ellenére senki sem szeretné, hogy bárki megfagyjon, függetlenül attól, mennyire kényelmes ítélkezni a fedél nélkül élők felett. A szociális ellátórendszer a máig majdnem száz fagyhalál ellenére jól vizsgázott, akárcsak a civilek és az egyszerű kívülállók. Az egyik ilyen majdnem-sikersztori (már csak azért is, mert sikerült egy nem fárasztó szóviccel elnevezni) a Szabadfogas ingyenkabát-mozgalom, amely nemzetközi példa alapján a 21 éves zeneszerző-író-színész Gerlóczy Zsigmond ötlete.
Pofonegyszerű: az emberek, üzletek és szervezetek szobainasokat és akasztókat pakolnak ki az utcára, vagy egyszerűen a kerítéseket használják, kabátokat akasztanak rájuk, akinek kell, viszi, akinek van, hozza. A kabátpontok gyorsan szaporodnak, egy-két nap alatt megduplázódott a számuk, lassan kétszáz van belőlük országszerte, íme a térkép:
Ahhoz képest, hogy némileg jogos cinizmussal sokan eleve halálra ítélték a kezdeményezést, mondván, olyan nincs, hogy valamit valaki kitesz az utcára ingyen, és azt tényleg az viszi el, akinek szüksége van rá, a rendszer többé-kevésbé működik, ami kisebb csoda. Balhék persze vannak, konkrétan úgy tűnik, hogy
a forgalmasabb csomópontokról például hatalmas bevásárlószatyrokkal hordták el egymást váltva a halmokban álló ruhákat. A szociális munkások szerint az egyébként jószándékú kezdeményezést jobban át kellett volna gondolni és az ellátórendszerrel koordinálni. Eközben azonban a kisebb, csendesebb sarkokon békében zajlanak a tranzakciók; ezt onnan tudom, hogy körbejártam őket. Íme pár tipp és jó sok kép Budapest belső kerületeiből, arról, hogy hova érdemes menni, ha vinnél, hova, ha hoznál, és mi az, amit nagy ívben kerülj el, függetlenül attól, hogy fázol, vagy adakoznál.
A nyolckerben kedden elég siralmas a helyzet. A II. János Pál pápa téri kutyafuttatónál egészen jól fel lehet öltözni – egyvalakinek. Forgalom egyébként nem volt, ami persze nem meglepő, a gettóból már rég elkergette a hajléktalanokat a Kocsis-féle vezetőség.
Egész kis miniturkálót találni rögtön a tér mellett a Napházban, ráadásul fedett is. Itt elmondják, hogy a lopásokról szóló hírek igazak: sok ingyenkabát jön szembe piacon
A Stáhly utca és a Gyulai Pál utca sarkán, a kutyafuttatónál ugyan volt pár hervatag zacskó; elvileg a Rókus Kórház kerítésén is akadnak kabátok, ott nem találtam semmit.
Ne erőltessük a Podmaniczky utcát sem, bármiért is mennénk oda…
…és az Oktogon egyik padját is alaposan lerabolták.
Az ingyenkabát-kánaán egy kerülettel odébb, a bulinegyedben kezdődik. Ha igazi (ráadásul folyamatosan újratöltött) választékra vágyunk, irány a Síp utcai Narancsliget Adományközpont, amely a Szabadfogas legmenőbb és legcukibb elosztópontja.
A fotó elkészülte közben (“jaj, várjon, csak megigazítom őket egy kicsit!”) megtudom: itt egész évben ez megy, most annyiban működnek másképp, hogy nem csak kipakolják, hanem éjjelre is kint hagyják az elvihető ruhákat. A brit legénybúcsúzóktól egyébként jobban féltik őket, mint a maffiától, a részeg bulizók ugyanis akár fel is gyújthatják őket, ha olyanjuk van, igaz, ez most, ebben az időben nem túl valószínű. A forgalom lassú, de stabil, kora délutánig két emberrel beszéltek, akik válogattak, és tényleg rászorulónak tűntek.
Elvileg van fogas a Klauzál téren, én két kör után is csak ezt a papírzacskót találtam a bringatároló mellett (a háttérben bónusz halott karácsonyfa), mindenesetre, akinek paplan-hálózsák kell, siessen!
A kiskörút és a Dob utca sarkán sem találtam semmit, csak egy ellentmondást nem tűrően tarháló férfit (“akkor már papírpénzt adjál, jó?”), aki elmondja, nem véletlenül ilyen rámenős, nyolcan laknak az aluljáróban, “már eladtam egy csomó kabátot”, amikor rákérdezek, hogy az ingyenkabátokat-e, mutogat a saját felsőtestére, “dehogy, magamról”, a Szabadfogasról nem is tudja, hol van, aztán már azt sem, hogy mi az, “viszontlátásra, boldog új évet!”.
Az ötödik kerület fogasai viszont annyira menők, hogy bevallom – bár senkit nem akarok bátorítani, nem rászorulóként kabátot elvinni csúnya dolog! -, itt-ott elcsábultam. Nem voltam egyedül, a járókelők pont úgy nézegették például a Katona előtti Szabadfogast, mintha boltban lennének.
Egy hölgy éppen kabátot hozott (“ugye látszik majd, hogy hozom és nem viszem?”), elmondta: hiába takarja a fogast az építkezés, elég nagy a forgalom, folyamatosan jönnek-mennek a ruhák, és itt tényleg azok viszik őket, akiknek szükségük van rájuk. Ez…
…és egy kicsit odébb, az ELTE könyvtára előtti fogas ugyanis kész kis second-hand hipszterellátó.
Nagyon menő a Madách téri fogas is, mintha az egészet a közeli Retrock vagy a Szputnyik készletéből szalajtották volna. (Innen öltöznek a romkocsmában merengők és a helyi miliőbe beilleszkedni vágyó külföldiek.)
Két fiú, ránézésre inkább öregsulis utcai punkok, mint fedél nélküliek, egy csomó ruhát elhordtak egy próbafülkeként funkcionáló közeli padra, de megígérték, hogy tényleg csak annyit visznek, amennyi kell, plusz nagyon fáztak, úgyhogy megegyeztünk egy gyors street fashion fotózásban és mentünk a dolgunkra.
A Vígszínházat azonban mindenki kerülje el nagy ívben! Mármint persze nem a színházat, hanem az előtte lévő padot. Erről szólt a Népszava riasztó riportja is a ruhamaffiáról.
Kedd délután ugyan csak pár kabát és egy-két nadrág volt a padon, de ez is elég volt egy idős hölgy és egy zaklatott férfi közti teljesen értelmetlen “mivan? mivan? mivan?” szintű veszekedéshez, miközben a fényképezőt látva a jól öltözött ingyenruha-keselyűk félrehúzódtak és várták, hogy folytathassák a szabadrablást. Bármit is hagysz itt, az biztos, hogy nem ott végzi, ahol te szeretnéd, hogy végezze.
