Meglepő eredményekről számolt be a Repbublikon Intézet szerdán. A kutatók a politikai közhangulat novemberi változásait vizsgálták, és arra jutottak, hogy
- 7 százalékkal csökkent azok aránya, akik támogatnák, hogy a Fidesz folytathassa a kormányzást
- a megkérdezettek 28 százaléka egy baloldali-liberális koalíciót, 20 százalék egy Jobbik-kormányt támogatna
- a pártpreferenciákat vizsgálva a teljes népességen belül csökkent a Fidesz, nőtt a Jobbik támogatottsága: teljes népesség 29 százaléka a kormánypártot, 13 százaléka a Jobbikot támogatja. A pártválasztók csoportjában is gyengült a Fidesz és erősödött a Jobbik: a kormánypárt az előző hónapban mért 51 százalékos támogatottságról 48 százalékra esett vissza, a Jobbik 19-ről 21 százalékra növelte támogatóinak arányát.
Elfáradt a kampány. A klasszikus politikai tankönyv betűje szerint nem lehet túl sokáig negatív kampányt űzni, mert egy idő után a visszájára fordul. Pozitív üzenetekre is szükség van. Ezt a Fidesz is tudja, de ezeket – például az Erzsébet-utalványt és a nyugdíjemelést – valamiért áttolták decemberre, elkéstek. Egy hónnapal később vágtak bele abba, ami kihúzhatja őket a népszerűségi hullámvölgyből
– indokolta a 24.hu-nak a kormánypárt jelentős népszerűségvesztését Szakács András politikai elemző.
A negatív kampányok többféle módon is visszaüthetnek egy kormánypárt számára: vagy ellentétes hatást váltanak ki, vagy passzivizálják a párt szavazóit. Szakács András szerint most az előbbi történhetett, és az eddigiektől eltérően a Fidesz úgy gyengült, hogy mások növelni tudták népszerűségüket. Az elmúlt években leginkább az volt jellemző, hogy ha a Fidesz veszített is a népszerűségéből, az elpártolók valójában nem fordultak más párt felé.
A szakember szerint a hangulatkeltés ezúttal is passzivizálta a kormánypárt szavazóit, az ellenzéki oldalt azonban eredményesen felrázta:
A Republikon elemzése szerint – bár a második legtámogatottabb párt a Jobbik – a Fidesz után a baloldali-liberális frakció alakította kormánnyal lennének elégedettek a legtöbben.
Szakács András felhívja a figyelmet: a látszólagos ellentmondás oka a felmérés módszertana. A pártokat nem külön-külön vizsgálták, hanem a reálisan várható választási forgatókönyv tükréban: tehát az MSZP-t, a Párbeszédet, az Együttöt és a Demokratikus Koalíciót közösen vizsgálták. Szakács András úgy látja: érdemesebb a pártok egyéni támogatottságát és a másodlagos pártperefernciákat górcső alá venni, mivel
a balliberális oldalon, amit többen kormányváltóként aposztrofálnak, nehezen beilleszthető mondjuk az LMP vagy az Együtt, a mostani összefogásban betöltött vagy inkább be nem töltött szerepük alapján.
Az ellenzéki választó számára tragikusabb, de reálisabb képet mutat, ha a pártokat külön-külön versenyeztetik: így viszont beigazolódik a papírforma és a Jobbik fut be a második helyre. Szakács András hangsúlyozza: egyetlen felmérés önmagában lehet nagyon érdekes, de ha valóban összefüggéseket szeretnénk levonni az eredményekből, legalább két, hasonló módszertannal készült vizsgálatot kell alapul vennünk.
Nem a Jobbikot kell támadni, hanem Vona Gábort
És ha már a Jobbik szóba került, nem lehet megkerülni a Civil Összefogás Fóruma (CÖF) által szerdán elindított, Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc állítólagos “egymásra találásáról” szóló bohócos plakátkampányt.
Ezt:
Gyurcsány Ferenc még mindig motiválja a Fidesz szimpatizánsait. Ha őt még fel lehet használni egy lejáratókampányban, akkor nem szűnt meg valamiféle rémnek lenni a kormánypárt táborában
– magyarázza Szakács, aki szerint a gyakorlatilag mindent mérő, szondázó Fidesz arra juthatott, hogy
A másik – és ezt már publikus mérések is alátámasztják – az lehet, hogy a politika perszonalizálódik: a szavazók egyre jobban egy-egy politikussal azonosítják a pártokat, az ígéreteket, akár az egyes ideológiákat is. Így ha a Jobbik jelent fenyegetést, nem a pártot kell támadni, hanem azt, aki arcot ad a pártnak: Vona Gábort.
Mit tartogat az év vége? Valószínűleg üzenetet
Bár az Erzsébet-utalvány kiosztásának ténye, majd a kiküldés körülményei miatt december elején a Fidesz egy kapkodó párt benyomását keltette, Szakács András szerint ez a sutaság csak akkor jelenik meg a népszerűségi adatokban, ha az utalványok nem érkeznek meg a nyugdíjasokhoz. Erre pedig nagyon kevés az esély.
Az utalványok ajándékozása egyébként remek politikai termék, kritizálni egyáltalán nem érdemes. Az elemző szerint ez a jóléti intézkedés épp olyan, mint a rezsicsökkentés:
Ha bárki kérdéseket vet fel, azt a Fidesz úgy kommunikálja, mintha az illető pénzt akarna kivenni a kedvezményezettek zsebéből.
A szakértő úgy látja, a Fidesz kommunikációjára jellemző, hogy párhuzamosan futtatnak egy belföldi és egy látszólag külföldnek szóló üzenetet, témát. A belföldi tematika egyértelműen a nyudíjemelés és az Erzsébet-utalvány körül forog, a kihelyezett kormányülés után pedig valószínűsíthető, hogy a következő forró téma az EU-csúcs lesz, illetve az, hogy ott milyen kvótajavaslatot tesz le az asztalra Magyarország.
Ha lesz valamilyen húzás még január 1-éig, az valószínűleg uniós jellegű lesz. Persze, csak látszólag fognak Brüsszelnek üzenni, ezek az akciók nagyon is a belföldnek szólnak majd
– magyarázza Szakács András hozzátéve: ez a kétfenekű beszéd – ami látszólag az uniónak szól, valójában viszont a belföldi választókra kíván hatással lenni – meg is látszik az egyre káoszosabb magyar külpolitikán: az itthoni népszerűség oltárán feláldozzák a diplomácia stabilitását.
