Egyszer azt mondta, Vona Gábor a barátja, ön meg náci.
Ez így, ebben a formában nem hangzott el.
Ezt olvasni.
Elmondtam, hogy mit gondolok a világról. Elmondtam, hogy van rassztudatom, nemzeti öntudatom, elmondtam, hogy szociálisan érzékeny vagyok, hozzátettem azt is, hogy a deviáns magatartási formákat elutasítom, emellett nem vagyok ateista sem. Ezután a bemutatkozás után szoktam megkapni általában azonnal a náci jelzőt. Ez engem egyáltalán nem érdekel, ha a szélsőliberális szemléletben ez annak számít, hát legyek az!
Tehát nem náciként határozza meg magát?
Nem, mert a nácizmus 1945. május 9-én véget ért. Nem tudom magam így meghatározni, mivel a 20. századból nem emelek át olyan politikai ideológiát, mely a történelmi küldetését nagyon tragikus körülmények között már befejezte. Az Adolf Hitler által meghatározott politikai irányelveket ma már nem tudom gyakorlati realitásként értékelni.
Nyíltan vállalni a rassztudatot szintén a nácizmus része ma Magyarországon.
Én ezt nem így látom. A rassztudat a most kialakuló, új európai korszellemben igenis meghatározó lesz. A világ teljes egészében megváltozik. A liberális demokráciák bebizonyították az elmúlt 25 évben, hogy totálisan életképtelenek.
Ha nem a nácizmus, akkor mi az az ideológia, a keret, amiből merít?
De hogy mi lesz a 21. századnak az új ideológiája, azt még nem tudom. Nem tudom, mi lesz az új európai korszellemhez igazított ideológiai arculat. Egyelőre az általam meghatározott értékek szellemében, egy emberhez méltó, követendő értékrendben hiszek.
Egy korábbi Magyar Szigeten azt mondta, “el kell jutni oda, hogy a gépkarabély elsütő billentyűjét meghúzzuk, ha egy nálunk sötétebb bőrszínű embert látunk”.
Örülök, hogy felhozta ezt, mert ezt ebben a formában nem mondtam. Volt egy nézői kérdés, aminek a lényege az volt, hogyan gondolom, mikor van reális lehetőség arra, hogy faji háború, faji konfliktus alakuljon ki. Azt válaszoltam, akkor, ha az ember eljut arra a szintre, hogy a saját élettere védelmében kénytelen lesz meghúzni a gépkarabély elsütőbillentyűjét.
Már csak azért is kérdeztem a gépkarabély elsütőbillentyűjét, mert sokan a szélsőjobbon apafiguraként tekintettek Győrkös Istvánra. A könyvében azt írja, sokat tanult tőle. Ő pedig meghúzta az elsütőbillentyűt. Nem a bőrszín miatt, egy rendőrt ölt meg. Ezek ellenére azt írja, értelmes, intelligens embernek tartja Győrkös Istvánt.
Abszolút.
Mi az, amit tanult tőle?
1995 őszétől 2000 novemberéig öt évig voltam az MNA tagja, akkor Győrkösben egy mélyen vallásos, a családját szerető, igazi hazafit ismertem meg, aki megtanított arra, hogy olvassak a sorok között, hogy bizonyos dolgok mögött keressek rejtett összefüggéseket. Megtanított arra, hogy megfelelő és követhető erkölcsi norma és értékrend szerint lássam a világot. Az akkori magatartásában nem láttam antiszociális viselkedést.
Milyen volt az akkori MNA?
A magyar szélsőjobbnak egy nagyon erős és szervezett formája volt. A valódi szélsőjobb onnan indult el. Nagyon sokan nyilatkoznak erről mostanában, akik akkor még azt sem tudták, hogy merre vannak arccal. Én lassan 23 éve vagyok a nemzeti radikális szélsőjobb élvonalában, kevesen vannak ebben az országban, akik jobban ismernék nálam ennek az oldalnak a természetrajzát. Az MNA-n belül semmi olyat nem tapasztaltam, ami gyűlöletorientált lett volna, ami más emberek, csoportok támadására buzdított vagy szólított volna fel.
A 90-es évek elején jött be Magyarországra a skinheadnek az angol irányzata, a “blood and honour”, ön is skinheadként került a mozgalomba. Mennyiben különbözött Győrkös mozgalma a bontakozó skinhead mozgalomtól?
Győrkös próbált a skinhead mozgalomra ráépíteni egy szervezett és fegyelmezett formát, mert maga a skinhead mozgalom szervezetlen volt. Egy szubkultúrából nőtte ki magát, aminek igazából nem voltak vezetői, nem volt meghatározott alapja, amire épülhetett volna. Érzelmi, indulati alapállása volt az egész mozgalomnak, megfelelő értékrenddel, de nagyon sok olyan probléma tartozott az akkori skinhead mozgalomhoz, ami nem a pozitív kiteljesülés érdekét szolgálta. Győrkös ezen akart változtatni.
Nem egy ideológiát akart adni első körben?
Fontos volt az ideológia is, de az alapszinten már megvolt. Győrkös egyfajta megreformált hungarizmust próbált képviselni, amit már a XX. század végéhez, XXI. század elejéhez próbált igazítani.
Alapvetően a blood and honour és hasonló mozgalmak harcosan bevándorlóellenesek voltak, Magyarországon a Győrkös-mozgalom pedig már antiszemitizmussal telítődött.
Az antiszemitizmus szerves része volt a blood and honour vonalnak, ez igaz. Akkoriban a baloldali, illetve a szélsőjobboldali eszmerendszer próbált nagyon agresszív eszközökkel teret nyerni, voltak olyan nyílt – én magyarellenes képződményeknek nevezem őket – próbálkozások, mint az SZDSZ és a hozzá csatlakozó hálózatrendszer, akik ebben az időben az ország közéletét egyértelműen uralták, terjedt az az eszmerendszer, ami ma Európát élhetetlenné és védhetetlenné tette. Ez ellen mi, az akkori lehetőségekhez mérten, igen komolyan fel is léptünk.
Azt mondta, Győrkös szellemi táplálékot tudott nyújtani.
Rajta keresztül ismertük meg azt a tiltott irodalmat, azokat a könyveket, írásokat, amihez nem tudtunk hozzájutni itt Magyarországon.
Hungaristának vallja magát?
Teljes mértékben. De hogyan definiáljuk ma a hungarizmust? Ez szintén érdekes kérdés, mert Szálasi Ferenc mozgalma már a múlté. Nem lehet politikai realitásként értékelni az ő ideáját, mert mozgalma a II. világháború során a magyar honvédelem utolsó hat hónapjában egy véres, pusztító háború kellős közepén feláldozta magát az Európába beözönlő bolsevista erőkkel szemben. Ezt igenis tisztelni kell, de politikai arculatként meghatározni, működő, államalkotó filozófiaként tekinti rá a XXI. században nem célszerű.
Azt mondja, azért nem náci, mert ’45-ben ez az egész megszűnt. Azért nem hungarista, mert Szálasi Ferenc eszméje is a múlté. Mi a jelen?
Henney Árpád meghatározása szerint a “hungarizmus a legmagasabb fokú magyarságtudat”. Vagy a Győrkös-féle definíció szerint: “a különböző sorskérdésekre adott magyar érdekű válaszok összessége”. Így ezeket fel tudom vállalni.
De ez nem jelen. Tehát a mai fogalmaink szerint, amit tudunk és használunk, a legközelebb a neonáci áll önhöz.
A neonácival az a baj, hogy az új náci, egyfajta párhuzamot von a II. világháború összes borzalmával, pedig ebben a kérdésben minden XX. századi ideológia érintett, lásd kommunizmus vagy kapitalizmus. Bár az én nézetem szerint az utóbbi két eszmerendszer sokkal jobban bűnös a háború kitörésében.
Most mondta, hogy ‘45-ben véget ért a nácizmus.
Nem én mondom az eszmei alapokat, ön beszél egészséges rassztudatról, fajnemesítésről. Ez nácizmus.
Igen, ez így van. De nem biztos, hogy mindezt a náci szó keretén belül kell újraértékelnünk.
Vagyis nem találtak ki semmilyen új ideológiát vagy szót, ami alapján definiálják magukat?
Így van. A hetven éven keresztül démonizált gondolatokról először le kell tisztítanunk a rászáradt gyűlöletet.
Térjünk vissza az MNA-hoz. Győrkös a 90-es évek elején, közepén olvasztótégelynek tűnik a szélsőjobbon. Később mégis szakított a skinheadekkel.
Mi 2000-ben jöttünk el, a klasszikus skinhead mozgalom akkor vált ki.
Mi volt a szakítás oka? Többen pénzekről beszélnek, Győrkös nagyon sok emigrációban élő hungaristával felvette a kapcsolatot, akik támogatták őt.
Erről nem nagyon tudok, nem hiszem, hogy óriási pénzek érkeztek volna, nem hiszem, hogy bármilyen formában is pénzt lopott volna.
Tehát mi volt a szakítás oka?
Konkrétan annyi, hogy 1999 februárjában volt egy Becsület napi rendezvény, ahol 13 ország nemzeti fiatalsága képviseltette magát. Utána volt az úgynevezett Viking klubos balhé, amikor bejöttek a készenléti rendőrök igazoltatni.
Sok embert bevittek.
Igen, volt egy hatalmas verekedés, a mai napig nem tudni, hogy ez provokáció volt-e vagy sem. De az biztos, hogy óriási volt a médiabotrány, iszonyatos pánikhangulat alakult ki. Ezek után nagy nyomás érte az MNA-t a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről, ami miatt Győrkös úgy döntött, visszavonul a politizálástól és egy önszervező, önépítő kis közösségben folytatja. Le akart bennünket beszélni az utcai politizálásról, de mi tele voltunk indulattal, érzelemmel, én is fiatal srác voltam, minden erőmmel a világra akartam kiabálni a fájdalmamat. Mi mentünk az utcára, létrejött a blood and honour, létrejött ennek a hivatalos szervezeti formája, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület, Győrkösék pedig visszavonultak az aktív közélettől.
A skinhed mozgalomnak sajátja a balhé.
Igen. Az életforma része volt a sport, az ivás és a verekedés, az utóbbi kettővel voltak a problémák. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így volt. Győrkös teljes mértékben ellene volt ennek a viselkedési formának. Természetesen a későbbiekben mi is fegyelmezettebb életformát kezdtünk folytatni.
Lehiggadtak?
Abszolút. Volt egy jó mondás, hogy
Mi az utóbbit képviseljük. Sokan voltunk az MNA-n belül, akik katonai pályáról jöttek, így a fegyelem fogalmával tisztában voltunk.
Ön is exkatona.
Az voltam, igen. Katonai iskolát végeztem, aztán a karrierem derékba tört.
Mi történt?
A NATO-tagság ellen gyűjtöttem aláírásokat, ezt akkor nagyon nem értékelték. Nyilvántartottak úgy is, mint a Magyar Nemzeti Arcvonal tagját és ez rohadtul nem volt jó pont. Tehát a rendszer nagyon odafigyelt.
Így ahelyett, hogy katona lett volna, megjárta a börtönt is.
2006 őszén szabadultam, egy évet és nyolc hónapot ültem rasszista indíttatásból elkövetett súlyos testi sértésért. Ott voltam a verekedésnél, de nem cselekvőként.
Igen, mind ezt mondják.
Egy barátom ütött meg egy roma származású embert. Én odaugrottam és szétválasztottam őket. A bíróságot az ártatlanságom nem érdekelte, mert akkorra már a Vér és Becsület vezető aktivistája voltam.
De előtte voltak olyan balhéi, amiért leültethették volna.
Igen.
A börtön után már nem volt köze az MNA-hoz, de arról mit gondol, hogy a Hídfő oroszbarát oldallá változott, és olyat is hallani, hogy 2-3 embert alkalmaztak főállásban, hogy híreket gyártsanak. Az oroszok használták a Hídfőt mint hivatkozást.
Ezt nem kétlem. Elképzelhető, hogy az oroszok megvették Győrköséktől a honlapot, de erről nincsenek konkrét információim. Nekünk 2000 novembere óta nem volt közvetlen kapcsolatunk. 2012 táján, mikor egy másik ág is leszakadt az MNA-ról, találkoztam olyanokkal, akik mondták, hogy Győrkös el akar indulni egy orosz irányba. Teljes mértékben magáévá tette az úgynevezett vörös-barna irányzatot, amit a politológia Rotbraun-jelenségnek nevez, amikor a szélsőjobb és a szélsőbal megpróbál együttműködni.
Semmit nem érzett az orosz közeledésből?
Amíg ott voltam, nem. Akkor ilyen nem volt. De ha az tényleg megtörtént, hogy FSZB-sek gyakorlatoztak Bőnyben, úgy, hogy erről a szakszolgálatok nem tudtak, akkor ki kell jelentsük azt, hogy például
Tessék?
Ha az orosz titkosszolgálat emberei ide járnak airsoftozni, és nekik erről fogalmuk sincs, akkor igen, dilettánsok. De én tudom, hogy ott vérprofik dolgoznak, ezért is sántít ez a történet.
Győrkös miért lőhetett le egy rendőrt?
Kezdjünk el konteózni. Ez most csak az én elméletem. A Nemzeti Nyomozó Irodán belül valakik önállóan, öncélúan provokálni akartak egy óriási műbalhét, ami egy nagyon durva és súlyos tragédiába fulladt.
De sikerült? Mármint a műbalhé.
Valami sikerült, csak ők ezt nem így tervezték.
Hol van itt a provokáció?
Mindenáron szerettek volna a fegyverkezés vádjával megbélyegezni és ellehetetleníteni radikális jobboldali szervezeteket, köztük természetesen a Betyársereget, de látjuk, a Jobbikot is próbálják belehúzni ebbe a rendkívül tragikus történetbe. De kérdem én, hol vannak a fegyverraktárak? Hol vannak a robbanóanyagok? Mert én csak légfegyvereket, airsoft puskákat és fegyverutánzatokat láttam a bemutatott felvételeken. Mindenki, aki valamennyire tisztában van a magyar állapotokkal, tudja, hogy lehetetlen manapság illegálisan fegyverkezni, a szakszolgálatok pláne tudják ezt. Én a Győrkös-ügyet az amerikai Randy Weaver esetéhez tudom hasonlítani. Bőny lett a magyar Ruby Ridge.
Látott valaha fegyvert a bőnyi táborban?
Interjúnk szerdán megjelenő második részéből kiderül, milyen a kapcsolat közte és Vona Gábor között, valamint az is, hogy miért gondolja azt Tyirityán, hogy háború van.
