Tök jó fej az LMP, vagy kilóra megvette Orbán a zöldeket?

A patkóban a szokásos napirend előtti vízgereblyézéssel kezdte mai munkáját a t. Ház, a folyosón viszont az a téma: mivel vette rá a Fidesz az LMP-t arra, hogy a zöldek támogassák a kormány által favorizált, de csak parlamenti kétharmaddal hivatalba emelhető alkotmánybírók megválasztását.

Abban ellenzéki oldalon konszenzus van, hogy „ez Schiffer bulija”, értsd, a törvényhozói munkából nemrégiben visszavonult kvázi pártelnök tárgyalta végig az ügyet a Fidesszel, és ő tolta át saját pártja vezetésén az alkut.

Abban már vitáztak a nekünk vacillálók, hogy „Schiffer most fizet meg valami korábbi szívességért”, vagy „eztán kap majd valamit az extraszolgálatért”.

Az egyik balos képviselő nem érti:

„hogy a fenébe nem lett most alkotmánybíró Schifferből”.

Egy másik ellenzéki arra jutott gondolatmenete végén, hogy:

„a következő elhalálozás után Sifi kapja a talárt”.

Egy amúgy állandóan naprakész államtitkár meg azt mondta nekünk:

Hála istennek, van, ami nem hozzám tartozik.

No kofa zóna

A hivatalos kormányverziót amúgy mások mellett Kósa Lajostól hallottuk. A frakcióvezető a következőt nyilatkozta a Kossuthnak:

Az LMP képviselői az egyeztetéseken kijelentették, hogy fontos számukra a demokrácia, a jogállamiság működését biztosító Alkotmánybíróság normális működése, a kormánypártokkal való együttműködésért pedig „nem kértek az égvilágon semmit. Bármilyen furcsa, léteznek olyan pártok, akik a politikai alkut nem a piaci kofák alkudozásából lesték el”.

Természetesen Schiffer András is megszólalt, pontosabban írásban fejtette ki álláspontját. Ajánljuk, tessék rászánni bő tíz percet. A dolgozat zanzája:

A 2010-es fordulat óta első ízben kínálkozott alkalom arra, hogy egy demokratikus alkufolyamattal a jogállamból valamit -és ne csak szavakban- helyrehozzunk. Az LMP felelős ellenzéki pártként ezt az esélyt ragadta meg. Magyarország érdekében.

Tengely itt, tengely ott

Na de vissza a parlamentbe.

Kósa ma a patkóban napirend előtt kért szót, de nem alkotmánybírózott, inkább a két hete bukott alkotmánymódosítás kapcsán emlegetett „MSZP-Jobbik-DK-tengelyt”, ami egy frakcióvezetőtől kötelező kűr, ekként is értékeljük.

A Ház mai első órájában rajta kívül egyetlen említésre méltó gyakorlatot tudtunk feljegyezni, mégpedig a miskolci kulturális antropológus Csöbör Katalinnak a karbantartott has- és hátizmot feltételező, széksorokon átívelő szavazását, lásd alább.

(Frissítünk, pontosítunk. Szakértő szem birtokosa hívta fel a figyelmünket, hogy a Csöbör körüli honatyák mozdulatai arra utalnak: nem gombnyomási szándék motiválta a képviselőnő speciális testtartását, hanem vélhetően padrendezési szándék.)

Az interpellációk előtt a szocik frakcióvezetője, Tóth Bertalan ügyrendi kérdésben kért szót, majd arra próbálta rávenni a képviselőket, hogy a holnap várható szavazáson ne adjanak zöld utat az új alkotmánybíróknak.

Ám nagyjából az első mondatának közepéig jutott, amikor Kövér László házelnök lekapcsolta a képviselői mikrofont, és “a Ház idejével való szórakozásnak” minősítette a szerinte “nyilvánvalóan házszabályellenes” próbálkozást.

Mire Tóth  kijelentette, hogy kezdeményezi a Házbizottság összehívását.

Nem csak csík

Olyan jó kis, a kortárs hűbérláncot csudálatosan illusztráló videót láttunk a minap az indexen a földesi, államtitkárral turbózott zebraátadásról (tessék rákattintani, felhőtlen szórakozás 123 másodpercben), hogy ma, amikor szembejött velünk a folyosón Tasó László államtitkár, nem tudtuk nem megszólítani őt.

Tasó bizony kiakadt az indexes kollégára, nem idézzük kritikus szavait.

Azt viszont leírhatjuk, hogy szerinte egy képviselőnek kutya kötelessége megjelenni mindenféle avatáson, ha a helyiek hívják őt. De hogy miért kell számos beszédet mondani néhány festékcsík fölött örvendezve, arra csupán azzal reagált, hogy:

Nem csak csíkok lettek, sárgán villogó lámpát is kihelyeztek, összesen hétmilliós a beruházás.

Szériázik a kulturális antropológus

A lelkiismeret rossz tanácsadó – erre az amúgy téves konklúzióra azt követően jutottunk, hogy cikkünk korábbi szakaszában fénykép által bizonyítva azzal vádoltuk a fideszes Csöbör Katalint, hogy hason fekve szavaz, ám alapos elemzés után arra jutottunk, hogy bár a hason stimmel, a szavaz már nem. És helyesbítettünk.

Erre mit tett Csöbör Katalin négy óra után pár perccel? Igen, megint behasalt, s immár teljesen nyilvánvalóan: szavazott.

Föntebb dicsértük a hölgy has- és hátizomzatát, most, az ismétlésnél négyzetre emeljük a halleluját, s szériát kiáltunk. Az ínyencek kedvéért jegyezzük meg: a gyakorlat technikája a bal kar hátrébb rendezésével némiképpen  módosult, ám a hatékonyságra ez nyilván nem hat negatívan.

(Ha valaki mellett ott áll Schobert Norbi, szóljon már neki, hogy igazán bekommentelhetne cikkünk alá valami fitneszszakmai izét.)

Mosolyvarázshegy és Hoppál

A hídverés és a szeressükegymástgyerekek jegyében két hete gyűjtöttünk néhány kedves momentumot tudósításunk végére – most is akadt egy, illetve két ilyen.

Az azonnalik során a zöld Schmuck Erzsébet jelentkezett be a “Mikor ismeri fel a kormány a rossz irányt?” kérdéssel. Amit a jobbikos levezető elnök, Sneider Tamás (S. Freud segítségével) a következőképpen olvasott fel:

Mikor ismeri fel a rossz kormány, hogy ööö…

És pártállástól függetlenül mindenki mosolygott.

A másik, szeretetteli, fideszes cukorságot fotóval prezentáljuk, Vona Gábornak ajánljuk kárörvendésre, mi pedig vidám hangulatban búcsúzunk a nap munkás részétől.