A Transparency International a Publicus Intézettel és a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet munkatársaival közös kutatást készített a fiatalok korrupcióérzékeléséről, valamint a médiafogyasztási szokások és a korrupciós attitűdök közötti összefüggésekről.
A vizsgálatnak két fő célja volt, egyrészt a 18-29 éves magyarországi fiatalok korrupció-érzékelésének feltárása, másrészt a korrupciós attitűdökkel összefüggő médiafogyasztási szokások elemzése. Ennek kapcsán tartott kerekasztal beszélgetést
- Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a tanulmány szerkesztője,
- Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a tanulmány vezető kutatója,
- Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője, a tanulmány vezető kutatója és
- Kutas István, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója.
A tanulmányban hangsúlyos szerepet kapnak a 18-29 éves korosztály médiafogyasztási szokásai. Bokor Tamás szerint bátran állítható, hogy a tévé mint médium kiirthatatlan, hiszen a teljes lakosság körében még mindig 4-4,5 óra az átlagosan képernyő előtt töltött idő. A fiatalok között inkább az alacsonyabb iskolázottságúakra és a munkanélküliekre jellemző a hosszasabb ideig tartó televíziónézés.
Viszont ezen túl már kimutatható számú olyan fiatal van, aki egyáltalán nem néz tévét. Ez a viselkedés erősen összefügg az iskolázottsággal, hiszen a felmérésben résztvevő 18-29 éves korosztály diplomával rendelkező részének egyharmada egyáltalán nem ül le a képernyő elé. Ez új kihívásokhoz vezet, hiszen ahogy Pulai András mondta, ha valaki milliókat akar megszólítani, a legjobb eszköz erre a televízió.
Olvasom, de nem hiszek neki
Természetesen a tévé helyett előtérbe került a számítógép és az internet is. Nő az internet előtt töltött idő, mi sem mutatja ezt jobban, hogy a fiatalok a közéleti hírekről már nem a tévéből vagy a nyomtatott sajtóból értesülnek, hanem a közösségi oldalak hírfolyamairól érik el azokat. Ezzel együtt viszont az is igaz, hogy attól, hogy innen tájékozódnak leginkább,
A Transparency International Magyarország ügyvezetője is rámutatott, hogy minél iskolázottabb valaki, annál több forrásból tájékozódik, viszont markáns ellentét mutatkozik például a főváros és vidék között, mivel Budapesten kívül a többség csak a televízióból értesül a világban történtekről, sokan ráadásul csak az állami csatornák műsoraiból. A tanulmány egyik vezető kutatója elmondta:
korábbi kutatásokból látszik, hogy a 40 év felettiek sokkal több közéleti tartalmat fogyasztanak. Így kihívás, hogyan lehet ezeket a fiatalok számára is izgalmassá, szexivé tenni.
Martin József arra is kitért, hogy érdemes megfigyelni, miket tartanak a 18-29 évesek a leghitelesebb hírforrásnak. Az első három helyezett:
- külföldi hírportálok,
- hazai hírportálok és
- országos közéleti magazinok.
Nem igaz viszont, hogy az emberek nem tudják, mi történik az országban. Elmondhatjuk, hogy a fiatalok korrupciótudatossága igenis nagy
– mondta a TI ügyvezetője.
Viszont néhány eléggé elkeserítő számadat is kiderült a kutatásból, mégpedig az, hogy a fiatalok 71 százaléka szerint Magyarországon nem lehet korrupció nélkül érvényesülni, 63 százalékuk inkább nem ért egyet azzal, hogy a becsületes, őszinte embereknek ugyanolyan esélyük van boldogulni az életben, mint azoknak, akikből hiányzik a becsületesség.
Lényegében természetessé vált, hogy egy korrupt országban élünk, viszont a fiatalok 84 százaléka szerint nem szabad ebbe beletörődni.
Én is jól járok vele? Akkor az nem korrupció
Pulai András arra is felhívja a figyelmet, hogy sok hétköznapi dolog olyan természetessé vált, hogy rengetegen már nem is érzik ezeket korrupciónak. Ilyen például, amikor a szakember nem ad számlát a dugulás-elhárításért: ilyenkor sokan úgy érzik, mindkét fél jól járt, hol itt a probléma. Bokor Tamás hozzáteszi, a hálapénzt is ott nem tartják csak becsületes dolognak, ahol az orvos egyébként is sokat keres.
Magyarország krónikusan a bizalmatlanság csapdájában vergődik. Úgy lehet kihozni a fiatalokat az apátiából, ha tapasztalnak sikerélményeket.
Ehhez nőnie kellene a közintézményekbe vetett bizalomnak, hogy ne úgy tekintsenek ezekre a helyekre, mint a kormány meghosszabbított kezeire. Az is kérdés, hogy a sajtónak mekkora szerepe van a korrupció elleni harcban, hiszen
– mondja Martin József.
A fiatalok 53 százaléka szerint pedig a sajtónak igenis van szerepe a korrupciós tudatosság fokozásában. A Transparency ügyvezetője azt is elmondja, “jobban működő demokráciákban” nem írnak ilyen oknyomozó cikkeket, mint nálunk. A brit Economistot hozza példának, hiszen ott ilyen cikkek legfeljebb másodkézből kerülnek ki, valamelyik másik lapból átvéve.
Az újságírók ott úgy gondolják, ezeket a kérdéseket elintézi az igazságszolgáltatás. Viszont minél inkább keletebbre megyünk Európában, annál fontosabbá válik az oknyomozás.
Meglepő adat a kutatásban, hogy a 18-29 éves korosztály 66 százaléka úgy véli, jelentené, ha találkozna korrupciós esettel. Viszont ennek a formáját inkább anonim módon, online, “Wikileaks-módszerekkel” képzelik el, hiába van a hagyományos intézményi rendszerben rengeteg lehetőség egy ilyen eset jelentésére. Azok viszont, akik nem tennének semmit, vagy félnek, vagy úgy gondolják, áh, úgyse történik semmi.
