Sok szó esik mostanában arról, hogy az gyűlöli legjobban a menekülteket, aki még nem is látta őket. A helyi lap, a Délmagyarország egyik közvélemény-kutatásából például az derül ki, hogy Szegeden kevésbé bevándorlóellenesek az emberek, és sokan szembefordulnak a kormány október 2-ra kiírt népszavazásával. A városban éjjelente rengeteg lelkes fiatal teríti a Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátjait, sőt a szomszédos fideszes „fellegvárba”, Hódmezővásárhelyre is eljuttatják azokat. Az aktivistákat plakátolásról és politikáról kérdeztük.

Óriási, kék plakátokon a menekültkérdésről

Tavaly szeptemberben Attila és András is önkéntesként szerzett személyes tapasztalatokat a menekültekkel kapcsolatban.

„Nekem az a véleményem erről, hogy valóban óriási probléma a bevándorlás, de erről nem ezen a szinten kellene beszélni. A kormány részéről ez egy gyönyörűen megtervezett, előre felépített dolog volt. Ők tudtak róla, hogy iszonyatos mennyiségű ember jön, és ahelyett, hogy erre készültek volna, inkább sok millióért nemzeti konzultációs papírokat küldtek ki mindenkinek. Azt választották, hogy ezt a rengeteg pénzt, amiből felállíthattak volna száz regisztrációs pontot, olcsó politikai tőkére váltják. Ha kicsit kevésbé lenne gerinctelen és gátlástalan ez a kormány, akkor most tudnánk, hogy ki van itt Európában. Amikor a menekültek megérkeztek, gyakorlatilag alig volt regisztrációs pont, és nem csináltunk mást, mint hogy odahúztunk eléjük egy szögesdrótkerítést, mindenféle átengedés nélkül. Nyilván minden logikusan követte egymást: át akartak jönni a kerítésen, és ezért el lehetett mondani, hogy ostromolják a magyar határokat” – mondja Attila.

 „Most voltam Romániában stoppal, életemben először. Romániával kapcsolatban él néhány tévhitünk arról, hogy mennyire utálnak ott minket. A sofőröm elmondta, hogy szó sincs általános magyarellenességről. Azt mesélte, hogy viccelődnek azzal, hogy a hokiválogatottban gyakorlatilag alig van román játékos, szinte csak magyarokból áll a csapat. A meccsek után úgy fogalmaznak, hogy ”a mi magyarjaink kikaptak az ő magyarjaiktól”. Nyilván ott is vannak szélsőségesek, de a felmérések szerint a magyarellenesség azokban a megyékben a legmagasabb, ahol a legkevesebb a magyar. Szóval ahol nem ismerik őket, ott a legfogékonyabbak a gyűlöletkeltésre. Az emberek leginkább az ismeretlentől tudnak félni. Jó párhuzam ez arra, ami itthon megy: az emberek nem ismerik a menekülteket, könnyen elhisznek róluk bármi hazugságot, ezért ideális célpontjai ők a gyűlöletkampánynak. Csak azért borzasztó ez, mert tud szép dolog lenni a nacionalizmus és a hazaszeretet, de legelső körben emberek vagyunk, és csak másodsorban vagyunk magyarok vagy románok, vagy szírek.”

„Amikor itthon a politika szóba kerül, a legtöbb embernek hányni támad kedve. Ausztriában egyszer egy nagyon érdekes élményben volt részem. Egy nagyobb társaságban fiatalok kérdezgetettek az itthoni politikai helyzetről, érdekelte őket, hogy mi van ezzel az Orbánnal, mit gondoljanak erről az egészről. Voltak vagy ötvenen a házibuliban és abból húszan legalább kíváncsiak voltak a véleményemre. Ott nem annyira passzívak ilyen tekintetben az emberek, és nyitottak arra, hogy megtudjanak valamit a világról, nem annyira szitokszó a politika, mint itthon.”

Ne szólj szám, nem fáj fejem

„Sokunkat úgy neveltek, hogy a politikai véleményünket meg kell tartanunk magunknak és hogy abból minden esetben csak a baj származhat, ha azt kinyilvánítjuk. Én nehezen bírom az ilyen közeget, viszont ha valaki közszférában dolgozik, ott egyértelműen ez a helyzet és ez abnormális” – véli András.

„Vicces, hogy itthon azt mondják, ne menj Németországba, mert ott sok a menekült, de én éltem kint fél évet, és nyomát sem tapasztaltam ennek a szintű idegengyűlöletnek.”

„Itthon a nemzetiszocialista irányba megyünk, csak most nem a zsidók vannak terítéken, hanem a menekültek. Én nem akarok egy olyan országban élni ahol a liberális egy szitokszó.”

“A lényeg az, hogy már korábban is sok bajom volt azzal ami itthon a politikában zajlik, de ezt, ahogy a  menekültek kérdését kezelik, és azt, ami az egészségügyben zajlik, már végképp vérlázítónak tartom. Tényleg nincs egyéb motivációm arra, hogy itthon maradjak, mint hogy magyar vagyok, ez az én kultúrám és itt vannak a barátaim, családjaim. Ezen kívül minden arra sarkall, hogy elmenjek innen, mert élhetőbb mondjuk Németország” – folytatja Attila.

 „Nincs vitakultúra itthon. Attól, hogy van olyan barátom, aki a Jobbikra szavaz, vagy olyan, aki mindenképpen az MSZP-re, vagy akármire, ők még ugyanúgy a barátaim. Viszont sokan vannak, akik veszekedésre képesek amiatt, hogy ki kire szavazott. Itthon tényleg az a lényeg, hogy minél több ember undorodjon a politikától, minél kevesebb legyen az, akit lehet mozgósítani a bizonytalanok közül, és akkor lesz elég elvakult ember, akiket nem kell meggyőzni, elfogadnak mindent készen. Itthon igyekeznek elriasztani az embereket attól, hogy az aktuális irányító hatalom álláspontjától eltérő véleményük legyen, másrészt a gondolkodásra képteleneknek gondolatokat adnak a fejükbe. Olyanokat, amelyek nem kell hogy túlmutassanak azon, hogy mondjuk a migránsok mindenkit megerőszakolnak” – fejezi be Attila.

Plakátolás, mint az undorkeltéssel szembefordulás

„Utálom a demagógiát. Utálom azt, hogy az arcomba tolnak hazugságokat. A kormány kék plakátjai szerint csakis egy nézőpont van. Azt üzenik, hogy csakis egy perspektívából lehet nézni  az egész menekültkérdést, vagyis abból, ami a jelenlegi hatalomnak a legmegfelelőbb, Gátlástalanul leegyszerűsítik ezt az egészet, pusztán azért, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőle.”

„A plakátolásban az is jó, hogy nagyon szeretjük az iróniát. Ezzel a habzó szájú politikai állásfoglalással szemben most kiraktunk olyan plakátokat, hogy „Az élet szép”. Ezzel azért nehéz vitatkozni. Ez volt a legabszurdabb amit mostanában láttam, hogy ezeket a plakátokat letépték. Most komolyan, ezt milyen ember tépi le szerinted?”

A Magyar Kétfarkú Kutyapárt válasza a népszavazásra

Lengyel Zoltán, az MKKP dél-alföldi koordinátora segíti a szegedi plakátolást.

“Az ellenkampányra a legtöbben e-mailben jelentkeztek az mkkpdelalfold@gmail.com címen. Tulajdonképpen ez egy vicc, ez az egész “mennyi tagja van a pártnak”, mert Gergő, az alapító sem “párttag” a szó eredeti értelmében, tehát tulajdonképpen klasszikus értelemben ez nem párt. Az MKKP jogilag bejegyzett párt, de tagságról beszélni, mint egy úgynevezett “komoly” pártnál, szerintem nem lehet. Támogatók vannak. Aki most magát passzivistának nevezi, az a szó klasszikus értelmében valójában aktivista: plakátol, matricákat ragaszt stb. Persze, kétfarkús standokat még nem látsz, ahol elmagyarázzák az embereknek, hogy miért kell „nemigen-nel” szavazni, de igazából már lehetnének lassan azok is.”

„Kétfarkús akciók nem azóta vannak egyébként, amióta a Fidesz hatalmon van, hanem voltak már azelőtt is, viszont ezt a rezsimet zavarja a legjobban valami miatt. Ez látszik a mostani plakátletépkedésen is. Valahogy ezt a mentális, szellemi állapotot zavarja a leginkább. Ennek oka lehet talán az is, hogy látszólag, és tényleg látszólag ez a mostani a legideologikusabb rezsim eddig, azok közül, akik a rendszerváltás óta hatalmon voltak. Azért tartom ezt látszólagosnak, mert ezek igazából csak ideológiai lufik, amelyeket eregetnek, még csak komoly ideológiának sem lehet gondolni őket. Igazából minden tettük hátterében a hatalom megtartása a motivációjuk, ez egy olyan gépezet, amelyet ez visz előre.”

Amit sokan ismételnek az igaznak tűnik

„Biztos úgy van ezzel sok pártcsinovnyik, hogy sokszor ismétel dolgokat és végül el is hiszi, amit mond, ez egy ilyen önszuggesztiós folyamat, de az alapvető motivációk nem itt keresendők, hanem a nettó hatalom – megtartásban, illetve -növelésben.” A kék plakátoknak semmi közük nincs a menekültekhez, de nincs is szükség a plakátokhoz menekültekre például. Sőt, sokkal praktikusabb, hogy nincsenek itt menekültek, mert minél inkább absztraháltabb egy gyűlöletképzet, annál könnyebb gyűlöltetni.”

„Azt a feltételezést, hogy a menekült terrorista, visszaigazolhatja bármiféle idiotisztikus képzet, mivel nem találkozik a magyar állampolgár menekültekkel. Így működik hatékonyan a kék plakátos Fidesz-kampány. Egyébként ez igen erősen visszaüthet. A két év múlva esedékes országgyűlési választásokra azért csak ki fog derülni, hogy senkit nem telepítettek ide és senki nem akar a menekültek közül ide jönni. ”

A kutyák feladatmegosztása és a plakáttépkedés

Zoli feladata, hogy a dél-alföldi aktivisták között megossza az információkat. „Szegeden is nagyon aktívak, de például Baján is elég lelkes brigád van. Ők mesélték, hogy egyik éjjel kiraktak rengeteg plakátot és másnapra semmi, de semmi nem maradt belőlük. Teljesen letarolták a munkájukat, de másnap újrakezdték, feljebb rakták a plakátokat. „

Zoli kedvenc plakátja a zebrás, szereti az abszurdat. A népszavazást illetően nincsenek illúziói, szerinte Szegeden is döntő többségben nemmel fognak szavazni, de ő is nemigennel voksol majd. A kétfarkúak szerint ugyanis a szavazófülkében jobb a nem-et és az igen-t is besatírozni, lehetőleg minél hatékonyabban.

Matricák, a plakátok kistestvérei

Ugyanazok az üzenetek amiket plakáton olvashatunk megtalálhatóak az utcákon matricákon is. Mint az országban mindenhol, ezek eltávolításával a szegedi lakosok is aktívan foglalkoznak. Karagics Anna videójában leleplezte az egyébként ritkán látható tevékenységet.