Szeged polgármestere szerint nem az a kérdés, hogy miniszterelnök-jelölt lesz-e 2018-ban, hanem hogy összetud e szedni pártja annyi szavazatot, amivel le lehet váltani a Fideszt. Az Indexnek adott interjújában azt mondja, a tömeg rendelkezésre áll, de nagyjából a fele velük is kritikus.
Botka a tisztújításon elmondta, az első sorban szeretne szerepet vállalni, szerinte a következő választás nyerhető,
de ehhez egyértelművé kell tenni, hogy nem a 2010 előtti kormányzást kívánjuk visszahozni, illetve nem a 2014-es összefogás-forgatókönyvet kívánjuk előadni.
Miután ezt előadta a kongresszuson nagy taps fogadta, aztán két órával később leváltották. Szerinte azért nyert Hiller, mert
világosan látszott, hogy hatalomtechnikai megállapodások történtek: „én támogatlak téged, az emberedet, ha te is támogatsz engem”. Ilyen tartalom nélküli pozícióosztozkodásban én gyenge vagyok, soha nem is vettem részt.
Azóta pedig naponta azt olvassa, hogy milyen tervei vannak vele a pártelnöknek, mekkora feladatokat szán neki.
Azt mondja, politikatörténeti kuriózum lenne, ha szavaznának rá, mint miniszterelnök-jelöltre, hiszen
mit írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt?
Bízik abban, hogy egyszer majd személyesen beszélhet Molnár Gyulával és elmondhatja a véleményét, egyelőre úgy érzi, hogy kommunikációs kihívás saját pártja számára.
Úgy érzi, a tisztújításon elzavarták, aztán kikiáltották kormányfő-jelöltnek, de ezt meg se beszélték vele. Szerinte az ő szerepe azon múlik, hogy az új elnök milyen irányba viszi a pártot.
Azt nem tudja ő sem, miért váltja le egy párt a legnépszerűbb politikusát (vagyis őt). Botka elmondta
engem az nem motivál, hogy őrizzük meg ezt a 20-25 százalékot, a 2014-es eredményt, ami a fideszes választási rendszerben a parlamenti mandátumok 10-15 százalékát jelenti. Engem nem érdekel, hogy 20 vagy 30 szocialista kerül a parlamentbe, de durvábbat mondok: az sem érdekel igazából, melyik lesz az a 20-30 MSZP-s. Az alibizéshez nem adom a nevem.
