Május végén kisrepülő landolt az M1-M7 közös bevezetőjének fővárosi szakaszán műszaki hiba miatt. A Cessna pilótája, Papp Szabolcs az iho.hu-nak mesélt a nem mindennapi leszállásról. Azt mondta, a géppel minden rendben volt az ellenőrzés során, a mellette ülő, viszonylag kezdő török fiatalemberrel előző nap repültek egy órát. A nyolcadik felszállás után körülbelül 100 méteren lehettek, amikor egyszer csak a motor elkezdett fulladni.
Még a légcsavar forgott, de teljesítménye egyáltalán nem volt a gépnek, nem volt ereje
-mondta az oktató, aki egy pillanatig azt hitte, hogy
esetleg a növendék jobban lehúzta a gázt, mint kellett volna, de ránéztem a gázra, meg ellenőriztem is a kezemmel, teljesen be volt tolva, tehát maximális teljesítményen voltunk. Megnéztem a keverékszabályzót, esetleg okozhatott volna gondot az, ha a keverékszabályozó valahogy kirázódik, de dús keveréken volt. A porlasztófűtést is megnéztem, hogy ki van-e kapcsolva, és még a benzincsapot is, bár a benzincsap nincs kéznél, hogy véletlenül valaki elzárja, de bármi megtörténhet: azt is megnéztem, az is nyitva volt.
A motornak hiába adott gázt, a helyzet nem változott. Visszafordulni teljesen esélytelen lett volna, a motor sem működött, így világos volt, hogy valahol le kell szállni.
Ki kellett nézni valami helyet, ahová le fogunk szállni. Budaörsnél nem olyan egyszerű helyet találni, főleg egy ilyen emelkedésből való kényszerleszállásnál nem sok lehetőség adódik
-emlékezett vissza a pilóta, akinek egyetlen esélye volt: az alatta lévő autópályát igénybevenni.
Láttam, hogy nincs dugó az autópályán, tehát van reális esély arra, hogy valahova leszálljunk. És onnantól kezdve maguktól jöttek a dolgok
– volt mit végiggondolni, ugyanis miután lesüllyedtek, a pilóta arra lett figyelmes, hogy a gép szárnyától másfél méterre villanyoszlopok vannak, amik ráadásul be is lógnak, ráadásul az M1-M7-es közös szakaszánál lévő átjáró is nehezítette a leszállást.
Kétféle döntés volt: vagy nekimegyünk a felüljárónak, vagy alatta repülünk át. Ahhoz,hogy felette átrepüljünk, már túl alacsonyan voltunk. Még akkor is próbálgattam a gázzal játszani, azért is nem süllyedtem be jobban, mert még bíztam abban, hátha esetleg beindul a motor, és át tudunk emelkedni fölötte, de ez sajnos nem történt meg.
Papp Szabolcs tanítvány azt mondta: neki fognak menni a hídnak.
Nem válaszoltam neki, én ugyanazt láttam, amit ő, de az utolsó pillanatig próbáltam a motort újraéleszteni. És amikor láttam, hogy ha beindulna, akkor sem tudnánk már átemelkedni a híd fölött, akkor nyomtam meg a gép orrát
-idézte fel a történteket a pilóta. Szavai szerint azt látta, hogy vannak előtte, de mivel közel azonos sebességgel haladtak, nem tartott attól, hogy utolérik őket. Azt azonban nem látta, hogy kik vannak mögötte.
Szerencsére elég távol voltak tőlem, nem volt kamion a közelben, így a felüljáró alá be tudtam nyomni a gépet, és azzal a mozdulattal együtt nyitottam teljes fékszárnyat. De ezek ösztönös dolgok voltak, nem gondoltam végig, hogy nekem erre most szükségem van, azért csinálom. Ezek csak úgy jöttek.
A landolásról egy autós videót készített:
