A pedagógusok önértékelési rendszerének kidolgozója is elégedetlen a hazai oktatás politikai irányításával – Falus Iván az Új Pedagógiai Szemlében foglalta össze az oktatásügyi problémákat.
Falus úgy véli: rohamtempó, voluntarizmus, a kritikai hangok kirekesztése, rugalmatlan és bürokratikus rendszer fojtogatja az oktatásügyet. A rendszer alkalmatlanságát mutatja, hogy a szakma „mindig felkínált jó irányba mutató szakmai anyagokat, kidolgozott részrendszereket, de a vezetés nem kért azokból”.
A kormány helyesen látta meg a problémákat, de lényegében minden esetben rosszul reagált – mutatott rá.
A túlcentralizált rendszer autokratikus (harcos, arrogáns), tanulásképtelen üzemmódja vezetett ahhoz, hogy a jó ötletek is a visszájára sültek el – írta. A Nemzeti Alaptanterv esetében finomhangolásra lett volna szükség, ehhez képest kidobták az egészet, és feltöltötték „sokszor kétes ideológiát megtestesítő tartalmakkal” – vélte a szakértő. A túlburjánzó tankönyvpiac szabályozásához akkreditációra lett volna szükség, ehhez képest itt is központosítottak. A tanárokat az iskolákban való bent létre kötelezték, noha ott nem tudnak másnapra készülni, és a diákoknak ugyanígy egész nap bent kell lenniük ahelyett, hogy lehetővé tennék a tényleg hasznos önkéntes tevékenységválasztást.
Az írásban az is szerepel, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma olyan tanácsadó testületeket hozott létre, amelyek résztvevői Emmi-közeliek voltak, így a szakmai viták nem jelentek meg. A pedagógusképzési alkalmassági rendszer kevesebb mint tíz jelentkezőt szűrt ki, őket is azért, mert nem fellebbeztek – mutatott rá. (HVG.hu)
