Belföld

Orbán és a menekültek segíthetik rangos díjhoz a Magyarországon dolgozó újságírót

„Hogyan használta saját céljaira a menekültválságot a magyar kormány?” Ebben a tárgyban írt cikkeiért jelölték az Európai Sajtódíjra Dan Nolant, a tíz éve Budapesten élő angol újságírót. A Guardian, a Vice és a Telegraph munkatársát az elmúlt évek politikájáról és a magyarok hozzáállásáról is kérdeztük.

Mit gondolsz, milyen eszközökkel befolyásolhatta a kormány a közvéleményt a menekültekről? Miért volt sikeres ez a stratégia?

Azért, mert ezzel egyrészt visszanyerte a Jobbik-szimpatizánsok egy részét, másrészt elterelte a figyelmet a korrupciós ügyekről és a Simicskával való belháborújáról. Ebben a kontextusban Orbánnak könnyű volt új ellenségképet alkotnia, akiktől „megvédheti a népet”. Ami pedig az eszközöket illeti, a plakátokat és a nemzeti konzultációt emelném ki, habár utóbbira kevesen reagáltak, ám így is hozzájárult az iszlám terrorizmussal való összekapcsolásához a fejekben. És persze az is, ami az állami médiában zajlik.

Az egyik cikked egy pizzériáról szól, ami a „terrorista”, „menekült”, vagy épp az „Ahmed” neveken reklámozza a pizzáit. Hát, ez tuti nem történhetne meg az Egyesült Királyságban. Mi szerinted az oka, hogy itt ennyire más lehet a közízlés és a közgondolkodás ebben az ügyben, mint Európa fejlettebb részein, akár Angliában?

Természetesen más az alapélményünk a külföldiekkel kapcsolatban. Magyarország etnikailag nagyon vegyes, de az ideérkező külföldiek gyakran nem sok jót hoztak az országnak. Angliát ehhez képest, mint tudjuk, soha nem foglalták el 950 év alatt. Helyette globális birodalmat tartottunk fenn, és amikor az összeomlott, a hozzánk érkező gyarmati népek már angolul beszéltek és kriketteztek. Így aztán merőben más a kulturális dinamika és az örökségünk, ez más nemzeti lelkületet és idegenekhez való hozzáállást eredményezett.

Nem akarom, hogy ez önelégülten hangozzon, de

Nagy-Britanniában például van egy általános konszenzus, ami szerint a rasszizmus nem vezet jóra.

A britek többsége inkább úgy érzi, hogy a nyitottság vezet érdekesebb élethez. Mi közvetlenül éreztük a multikulturalizmus jó hatásait, még a nálunk kapható pizzán is.

Nemrég az Iszlám Állam borzolta a kedélyeket azzal, hogy név szerint említette Magyarországot…

Ez szépen beleillik majd Orbán narratívájába. Nekem személy szerint az tűnt fel, hogy kevés vita van arról,

nem állítja-e jobban célkeresztbe Magyarországot Orbán keményvonalas fellépése.

Ehhez képest Tony Blair-t például számon kérték az iraki háborúban való érintettségéről a 2005-ös londoni támadások után.

2006 óta dolgozol Magyarországon. Hogy kerültél ide? Mi a véleményed az elmúlt 10 évben végbement politikai folyamatokról?

Először 2001-ben jöttem ide tanulni. Néhány évvel később visszatértem, 2006-ban, Valentin-napon álltam munkába. Jó időzítés volt, mert sok értelemben akkor kezdődött a jelenlegi politikai korszak. Orbán heteken belül elvesztette a választást, akkor úgy tűnt, már nem rúghat labdába. Aztán jött az őszödi beszéd, ami új esélyt adott neki, és amit – a 2008-as pénzügyi válsággal és a Fidesz kétharmados győzelmével együtt – az évtized legfontosabb magyar politikai momentumának éltem meg.

Érzékelhető volt az elmúlt tíz évben a kulturális sokszínűség és az érdemi közéleti vita hanyatlása. Ezért a kormány reálpolitikája a felelős, ami csak a pillanatnyi érdekeket tartja szem előtt.

Gondolom, tudod, hogy van még egy, a magyar kormány ügyeivel foglalkozó jelölt az Európai Sajtódíjra: a Direkt36-os oknyomozó, Vorák Anita.

33 jelölt van összesen, tehát a két magyar sztori igazolja, hogy a Magyarországról érkező hírek európai viszonylatban is fontosak. Anita remek munkát végzett a Tiborcz-ügy feltárásában, a Direkt36 pedig szuper oldal.

(Rónyai Júlia)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik