Röhrig Géza: „Várj egy évet és nézd meg, hogy elkurvultam-e”

Az Oscar kapcsán, ahogy Nemes Jeles Lászlónak is, úgy a főszereplőnek is komoly lehetőségei adódnának akár színészként, akár filmrendezőként. A moderátor Novák Emil, a Magyar Filmakadémia elnöke és a közönség is firtatta, hogy az egyébként rendező szakon, Szabó István keze alatt végzett Röhrignek vannak-e most filmes ambíciói, ám neki nagyon világos indokai vannak arra, hogy miért nem tervez rendezni.

A Saul fia kivételes eset volt, a rendezővel, a forgatókönyvvel létrejött alkímikus viszony miatt vállalta el, mert általában sokkal inkább vonzzák a kis történetek, amelyek nem egy nagy társadalmi ügyet boncolgatnak. Mindezen túl elfoglalt is lenne, mintsem hogy filmezésre adja a fejét. Verseskötete március 17-én jelenik meg, de ezen túl is vannak feladatai, dalokat ír egy szál gitárra, azokat szeretné eljátszani, de legfőképpen a regénye befejezésén dolgozik. Érdekes lesz:

A film kapcsán Röhrignek alkalma nyílt találkozni egy volt Sonderkommando-taggal is. Egyetlenegy él a világon ma már csak közülük, noha a felszabadításkor még volt legalább száz fő, és ezzel az egy túlélővel találkozott is, sőt.

Az ő szemében van egy szikra, egy szikorka, valami, amit nem tudott elpusztítani a Sonderkommandóban eltöltött fél év sem. Novemberben érkezett meg 1944-ben, görög, tehát azt úgy kell elképzelni, hogy ha egy görög ember megérkezik mínusz 10-be, az olyan, mintha egy magyar megérkezne mínusz 40-be. Egy görög zsidó Auschwitzban jobban didergett, mint mondjuk egy debreceni ember. És ezt a nácik is nagyon jól tudták, és a rámpán, ahová befutott a vonat, rögtön azt kérdezték a görögöktől, akik fagyoskodtak, hogy ki akar forró vízzel zuhanyozni. Ezt az ajánlatot nem volt görög, aki visszautasította volna, fogalmuk sem volt, hogy mire választják ki őket. És azt a kérdést is feltették, hogy ki akar fűtött helyen aludni. Azt nem mondták, hogy a krematórium fűti majd ezt a helyiséget.

Röhrig Géza nem egy könnyed, súlytalan személyiség. Ez korábbi interjúkból (a 24.hu-nak is nyilatkozott Cannes után) ugyanúgy kiderül, mint abból, ahogy az olyan kérdésekre reagál, mint hogy mit változtatott meg benne a film.

Nagyon hiányzott nekem a forgatás, amikor véget ért, de tovább megyek, nagyon hiányzott nekem Auschwitz. Ez egy faramuci helyzet, ennek a helynek soha nem szabadott volna létrejönni, ezzel együtt, ha már létrejött, van ennek a helynek egy óriási igazsága, az pedig a következő.

A sajtó és a közönség érdeklődése az Oscar után felfoghatatlan mértékig duzzadt, a beszélgetés egyetlen provokátora ennek az érdeklődésnek a mélységét kérdőjelezte meg. Röhrig helyén kezeli a kérdést.

Egyfelől teljesen nyilvánvaló ennek a helyzetnek a felszínessége, a borzalma, másfelől viszont azt is hiszem, hogy valamit muszáj és jól is esik a közönséggel találkozni, azzal a közönséggel, akik ezen az anyanyelven nőttek fel, akiknek egy része nemzedéktársam, hogy ez fontos, az nem csak a tévén keresztül van, hanem valódi és személyes is. Ugyanakkor sokszor már rég nincsen szó arról, ami ezt a filmet ihlette, amiért megcsináltuk. Ahogy a prédikátor könyve írja, hogy ideje van a hallgatásnak és ideje van a beszédnek, és én bízom benne, hogy nem fog elhagyni az intuícióm, és fogom tudni azt és egész közel jutottunk ahhoz a pillanathoz, amikor el kell majd hallgatni.Annyit tudok csinálni, hogy azok az emberek, akik a köszönésemet sem fogadták egy éve, és most mindenképpen meg szeretnének inni velem egy kávét, ezeket az embereket is megértve és szeretve, a legtöbb amit tehetek, hogy nem sétálok be olyan ajtókon, amelyeken nincs keresnivalóm és nem is vonzanak. Várj egy évet vagy kettőt és nézd meg, hogy elkurvultam-e.

Egy a fizikusok által egyelőre végtelennek talált anyagi univerzumban vagyunk az egyetlen általunk ismert olyan bolygón, amin élet van, hihetetlen dolog, ha tudod, hogy mekkora a világ, és itt van ez a porszemnél is kisebb valami, és azon vagyunk mi és ott élünk. És nézz körül, a következő bolygón már túl hideg van, az előttünk lévő bolygón túl meleg van, számomra a helyzet önmagában felfoghatatlan. És felelősséggel jár.

A forgatás időszaka alatt, bár szeretett volna, nem találkozott itt élő barátaival, puritán és fókuszált időszak volt, amely annyiból állt, hogy a Margitszigeten futott, azon kívül meg forgatott.

A forgatás negyedik-ötödik napjától kezdve már volt egy olyan érzésem, hogy valami mágikus módon valami megképződik, hogy van ennek a filmnek egy furcsa hátszele, minthogyha lenne rajta áldás, a dolgok összejönnek. Egy más állapot volt, egy nagyon koncentrált erőfeszítés mindenki részéről. Érezte mindenki, hogy valami a szemünk láttára születik meg.