A legfrissebb sajtóinformációk szerint ismét nemzeti konzultációval nyomhatja keresztül az akaratát a Fidesz, amennyiben az ellenzék soraiból nem szavaznak elegen a terrorvészhelyzet elrendelését lehetővé tevő törvénytervezetre. A nemzeti konzultáció zsenialitása abban áll, hogy a konzultáció kiötlője olyan megfogalmazásban teszi fel kérdéseit és olyan válaszlehetőségeket ad meg, amilyeneket csak szeretne. Reiner Roland, a Republikon Intézet elemzője egyetlen lehetséges negatívumot említ: kevesen küldik vissza, töltik ki online a kérdőíveket, viszont a Fidesz
van olyan szervezeti állapotban, hogy ezt is meg tudják majd oldani. Egy-másfélmillió kérdőív már hivatkozási alap, nyugodtan az ellenkezők orra alá lehet dörgölni: itt a felhatalmazás.
Szakács András, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa pedig hangsúlyozza:
Az elemző magyarázata szerint a nemzeti konzultáció egy másfél-kétmilliós politikailag aktív tömeg játéka, amiben az ellenzék bonyolult magyarázatai miatt alig-alig tud labdába rúgni.
Ha nem ért egyet, úgyis befogja a száját
A nemzeti konzultáció semmilyen felhatalmazást nem ad a kormány kezébe, semmilyen jogszabály nem támasztja alá, hogy a nagyon hivatalosnak tűnő fejléces papírra nyomott, kvázi aláírásgyűjtésnek hatása lehet a törvényhozásra. Kommunikációs eszköznek viszont remek, még akkor is, ha egyesek a kormánypártok szemére vetik a vezetői döntés felelősségének közpénzből finanszírozott áttolását. Ekkor jön a válasz: mi legalább megkérdezzük az emberek véleményét, a szociológiakurzusok első óráján tárgyalt társadalmi szerződés fogalmát pedig senki sem firtatja.
Reiner Roland úgy látja, ez a kommunikációs bravúr azért is kedvező a Fidesz számára, mert nagyon kevesen vannak, akik protest kitöltik az íveket és ellenvéleményükkel balanszálni próbálják a konzultáció eredményét.
Jellemzően eleve azok vesznek részt a konzultációban, akik amúgy is aláírják a Fidesz aláírásgyűjtő íveit, elenyésző azoknak a száma, akik nem értenek egyet és így is véleményt nyilvánítanak
– magyarázza a politikai elemző az általa legitimációpótlásként jellemzett és online szavazáshoz hasonlított kommunikációs eszközről.
A legutóbbi nagy nemzeti konzultáció a bevándorlásról szólt, eredménye (“Magyarországot meg kell védeni.”) nem okozott meglepetést, ahogyan jelenlegi formájában Reiner Roland szerint nem is fog sohasem, hiszen eleve nem arról szól, hogy az emberek valódi véleményét felmérjék. Arra ott lenne egy nyilvános közvélemény-kutatás, esetleg ha olyan kérdésről van szó, népszavazást is ki lehetne írni. A bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció összeköltségei az akciót kísérő reklámkampánnyal együtt egymilliárd forint körül mozogtak.
Szakács András az izlandi konzultációt említi pozitív nemzetközi példaként, a szigetországban azonban tudományos alapokra helyezték a lakosság véleményének szondázását. Az izlandi vezetés az alkotmányozásban kérte ki az állampolgárok véleményét, az elismert, hiteles szakemberek – politológusok, alkotmányjogászok – által összeállított javaslatot az interneten tették elérhetővé. A véleményezés természetesen nem volt kötelező, az értékeléskor viszont még a Facebook-kommenteket is figyelembe vették.
Csak a félelemtől kell félni, meg a manipulációtól
Reiner Roland szerint a terror egyelőre nem hívószó Magyarországon, a lakosság sokkal inkább tart az anyagi lecsúszástól és a helyi közbiztonság romlásától. Emlékeztet: a londoni metró elleni terrortámadás után is felmerült a szabadságjogok korlátozása a biztonságért cserébe, ezek a hangok azonban gyorsan elnémultak. Mint mondja,
azért is egészen fura a Fidesz terve, mert ezeknek a nagyon szigorú korlátozásoknak még olyan országokban sem nagyon van előképük Európában, ahol már történtek terrorcselekmények. Magyarország pedig ebből a szempontból nem tartozik a veszélyeztetett országok közé.
Az elemző úgy látja: inkább politikai, mintsem biztonságpolitikai javaslatról van szó. Szakács András magyarázata szerint a szemfényvesztésre azért van szükség, mert a Fidesz szeretné még egy kicsit kitolni, meglovagolni a menekültkérdést, ami eddig rendkívül nagy nyereségeket jelentett a kormánypárt számára.
A szabadságjogokhoz való hozzáállás két végpontjaként Amerikát és Franciaországot jelöli meg a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Szakács András emlékeztet: míg a 2001-es események után a klasszikusan szabadságszerető amerikaiak feladtak mozgásterükből, addig a szintén szabadságszerető franciák, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni vagy a párizsi terrortámadások után is csak rövid időre engedték ki kezükből a demokrácia legfőbb vívmányait. Hogy Magyarország ezen a palettán hol helyezkedik el, azt szerencsére nem tudjuk, hiszen az ország ellen nem intéztek terrortámadást. Orbán Viktor ezzel kapcsolatos szavait pedig nem lehet komolyan venni, ez már akkor kiderült, mikor a Kossuth Rádióban a megdöbbent műsorvezető a konkrétumokról kérdezte a blöffölő miniszterelnököt – tette hozzá.
Abban mindkét szakértő egyetért, hogy
Napról napra, hétről hétre elő lehet venni a vészhelyzet témáját, ami egyszerűen összeköthető a nemtörődöm/idegenimádó/Soros György által finanszírozott ellenzékkel, akik a Fidesz magyarázata szerint nem akarják megvédeni az országot.
És Ön mit válaszolna, ha megkérdeznék, hogy meg kell-e védeni az országot a terrorfenyegetettséggel szemben? Írja meg kommentben!
