A Guardian nem éppen arról híres, hogy sűrűn dobálózna a szuperlatívuszokkal, a hűvös brit udvariasság nem is engedné, de az az első vetítések óta nyilvánvaló, hogy szerették Nemes Jeles László moziját. Májusi kritikájában Peter Bradshaw a különleges fókusz és bátorság horrormozijának nevezte a Saul fiát, amihez hasonló holokausztfilm még nem készült, kiemelve, hogy „a film bármilyen mércével mérve kiváló lenne, debütálásként viszont egyenesen figyelemreméltó”. A lap szerzői azóta is szoros figyelemmel követték a film nemzetközi karrierjének alakulását, év végre pedig, úgy tűnik, végleg arra a megállapításra jutottak, hogy erősebb filmes produktumot már nem hoz 2015.
Így az év utolsó hónapjában egyébként is minden médium összegez és visszatekint, a Guardian filmes rovata ezt már december elején elkezdte, és alapos, hosszú, és bőséggel megindokolt top 50-es listát állítottak össze az év legjobb filmjeiből. (Hogy hogy találtak ennyi? Egyfelől a brit mozis piacnak némiképp nagyobb felvevőbázisa, mint mondjuk a hazainak, másfelől – és épp ezért – a Guardian szerzőinek eggyel mélyebb rálátásai is van az éves felhozatalra, mint nekünk itt a Vadkeleten.
A listának még a legvége is briliáns mozikkal van tele: csak a 40 és 50 közötti helyeken olyan filmek vannak, mint Johnny Depp nagy visszatérése, a Fekete mise, Sorrentino Ifjúsága, Fassbender az inkább szép, mint érdekes Macbeth-tel és a Steve Jobsszal is itt van, a pedofil papok lebuktatásáról szóló, nálunk még nem bemutatott Spotlight, az év thrillerének nyugodtan nevezhető Sicario vagy az utolsó, 50. helyen álló Almodóvar mozi, az Eszeveszett mesék.
További érdekesség a listáról a Stallonénak Golden Globe-jelölélt hozó Creed: Apollo fia, amit kisebb csikicsuki után végül mégis bemutatnak Magyarországon, a hozzánk jövőre érkező, minden értékelés és a trailer alapján is brutálisan jó A szoba 36., a Mad Max: A harag útja pedig 34., épp megelőzve a zseniális Agymanókat. 30. helyen a Timbuktu című, irdatlanul nehéz mozi, melyben a dzsihádizmus elnyomása alatt túlélni próbáló Fekete-Afrika mindennapjaiba nézhet be, akinek van hozzá elég lelkiereje.
Nem csak a Saul fia első helyed miatt dagad a honkebel: Mundruczó Kornél tavalyi mozija, a Fehér isten a briteknél csak idén került vászonra, a Guardiannek viszont kimondottan tetszett, legalábbis erről árulkodik az előkelő 25. hely, aminek különös fényt kölcsönöz a tény, hogy épp az utóbbi évek legerősebb horrorja, a Valami követ előtt áll. Fassbender nem hiába dolgozott annyit, mint egy igásló, harmadik filmje, a hozzánk sajnos nem érkező Slow West a 24. helyen áll.
Huszadik a Netflix-saját, a Beasts Of No Nation, ami Idris Elbával és egy seregnyi gyerekkatonával brutálkodik, a 16. helyen álló Diary of a Teenage Girlt nagyon várjuk, az viszont kissé meglepő, hogy a Paddington a 13. helyen áll, ennyire azért nem volt jó. A top 10-et a Mistress America című mozi nyitja, mely egy mostohatestvérpár New York-i kalandjairól szól, eggyel mögötte a hozzánk szilveszterkor érkező, és egyébként meglepően jó Joy, Jennifer Lawrence és Bradley Cooper újabb kooperációja áll, eggyel előtte a brutáljó Amy Winehouse-doku. Hetedik helyen a hozzánk februárban érkező Carol, hatodik A csend képe című dokumentumfilm, melyben egy népirtást túlélt család találkozik azzal az emberrel, aki megölte egyik testvérüket.
Az ötödik helyet a valóban kimondottan erős Kémek hídja szerezte meg, negyedik az Anomalisa, a dobogó harmadik fokán pedig a remélhetőleg Leónak a megérdemelt Oscarját végre elhozó A visszatérő áll, a Saul fiától pedig csak eggyel maradt le a 45 év című, nálunk a művészfilmeknél megszokott visszafogott sikerrel futott dráma.
