Azon lehet vitázni, kidobott pénz-e a szerb-magyar határra építendő, már csak három méteres kerítés – a szkeptikusok szerint a migránsoknak már meg sem kottyan egy-két száz kilométer, ha már idáig jöttek, vagy simán csak átvágják majd –, az azonban egészen biztos, hogy a Pintér miniszter úr által meghirdetett próbakerítés-projekt értelmetlen pénz- és időpocsékolás.
A terv lényege ugye, hogy felállítanak egy-egy kis szakaszt négy kerítésből, aztán megnézik, hogy melyiken mennyi idő alatt lehet átjutni. A győztes – tehát, amelyiken a legnehezebb – épülhet meg majd’ kétszáz kilométer hosszan.
Hogy miért baromság? Tök egyszerű. Már rég megépítettek mindenféle kerítést és le is tesztelték őket, méghozzá a legelszántabb szabadcsapatok. Nem is kell messzire menni: elég szétnézni Budapest – na jó, legyünk píszík – rehabilitálandó részein, pontosabban a foghíjtelkeken, ahova belógva nyugodtan hajléktalankodhat, drogozhat, alkoholizálhat az ember. Ezek körül ott van az összes létező kerítés, amit ember csak építhet: sima drót, szögesdrót, acél, tömör fa. Ezeket a kerítéseket másszák meg, vágják át, hajtogatják szét nap mint nap tucatnyian, szóval remek tippeket kaphatnának Pintérék, hogy hogyan, illetve hogyan ne építkezzenek.
Mi, bár nem feltétlenül hiszünk abban, hogy a kerítés megoldás, ha már megépül, mindenképpen szeretnénk segíteni a kormány munkáját, így tettünk egy kört a legkeményebb részeken, alant pedig közöljük, mit találunk. Kedves Orbán Viktor, tisztelt Pintér Sándor, drága Magyar Honvédség és az összes érintett alvállalkozó: íme, a nagy pesti kerítéskörkép!
Biztos elég a három méter? Ahogy elnézzük ezt a leamortizált, eredetileg szintén három méteres – amúgy egészen strapabírónak tűnő – Sárkány utcai kerítést, azt kell, mondjuk: nem biztos. Egy közepesen jó kondiban lévő afgán fiatal ezt lazán átugorja, hát még a négerek, akiknek ugye a vérükben van a magasugrás!
Figyeljünk a rács sűrűségére! Az a jó kerítés, amelyen a kis lábú arabok és feketék sem tudnak átmászni! Szóval ez a Magdolna utcai kerítés nagyon rossz példa!
Vagy ha nem figyeltünk a sűrűségre, legalább a szögesdrót ügyében legyünk következetesek! Ezt a szögesdrótot például lazán szétbarmolták a Kőris utcai hajléktalanok, akik aztán sátortábort létesítettek a telken és emelt hangon fenyegették a fotóst!
Figyeljünk az illesztésekre, ne spóroljunk a hegesztésen, különben ilyen emberszélességű résekkel kell majd küzdenünk! Ha kérdésük van, várja önöket szeretettel a Tömő utcai herbálfüggő közösség!
Könyörgöm, legalább a látszatra ügyeljünk! A kerítésből ne hiányozzon a rács, és ha mégis hiányzik, ne csináljunk hülyét magunkból azzal, hogy kőkeményen leláncoljuk a kapukat! Ugye, milyen rossz üzenetet hordoz ez a Magdolna utcai létesítmény?
Ha megtörtént a baj, és javítani, toldozni-foltozni kell bevándorlóriasztó kerítésünket, nagyszerű trükköket leshetünk el a józsefvárosi Mátyás tér környékén! Figyeljük meg a kétrétegű megoldást és a kis drótdarabkák leleményes használatát!
Így például semmiképpen ne foltozzunk!
Figyelem, a beton alapozás nagyon fontos! Hatalmas öngól például, ha kihagyunk egy kis részt – ekkor a fene megette az egészet, hiszen könnyedén átbújnak alatta. Nem a képen látható fűtőrács nem segít!
Oké, ha minden kötél szakad, eljöhet az a pillanat, hogy úgy döntünk: falat építünk. Ha így lesz, semmiképpen ne ilyet:
Ugye nem kell magyarázni, miért? Önök sem akarhatják, hogy a ravasz arabusok Magyarország Kormányán röhögjenek, miközben átbújnak a kilazított préseltfa-lemezen!
Ha fal, legyen rendes fal, amire írhatunk akár szívhez szóló és Magyarország keresztény identitását domborító szöveget is. Csak könyörgünk, figyeljünk arra a nyomorult szögesdrótra! Ezt a Dugonics utcai falat például simán átmásszák az egymásnak bakot tartó négerek, pedig egészen magas!
Kedves Orbán Viktor, tisztelt Pintér Sándor, drága Magyar Honvédség és az összes érintett alvállalkozó: nagyon szívesen, szóra sem érdemes!
