Történik a Budapest Környéki Bíróságon, a Hungária körúton.
Személyek:
1. K. Árpád felperes, a pár éve nagy port felverő hatszoros romagyilkosság elsőrendű vádlottja, rajta golyóálló mellény, kéz- és lábbilincs, vezetőpóráz;
2. K. Árpád ügyvédnője;
3. Kereszty András alperes, újságíró, egy minikönyvkiadó vezetője, ki, nem lévén pénze ügyvédje, maga képviseli magát;
4. M. Vincze tanú;
5. a Bírónő
6-8. A büntetés-végrehajtás három dolgozója bevetési uniformisban, csuklyában, gépfegyverrel;
9-14. fotós 1., fotós 2., újságíró 1., újságíró 2., újságíró 3., újságíró 4.
Fotó: Pál Anna Viktória
Előzmény:
K. Árpád felperes, valamint fivére, a romagyilkossági ügy második számú vádlottja, K. István felperes még tavaly perelte be személyiségi joginak vélt megsértése miatt Kereszty András alperest, miután a Kereszty tulajdonában lévő Arand Kft. kiadta a Kácsor Zsolt jegyezte Nem leszek áldozat című e-könyvet. K. Árpád és K. István azt sérelmezi, hogy a könyv véleményük szerint gyilkosnak mutatja be őket, holott erre nemhogy a mű megírása idején, de még ma sincs jogerős bírósági ítélet. K. Árpád és K. István állítja, a könyv megjelenése súlyosan sértette társadalmi megítélésüket. K. Árpád azt is rossz néven vette, hogy a kötet az ő szeretőjeként utalt egy Nyafi becenevű nőre; a 2009 óta előzetesét töltő felperes állítja, ez rosszat tett a házasságának.
K. Árpád és K. István három-hárommillió forintot követel az Arand Kft-től, praktikusan Kereszty Andrástól.
Az e-könyv jelenleg is kapható, fogyasztói ára hatszázötven forint, mostanáig összesen 8 (nyolc) példány fogyott belőle.
A szereplők előélete:
K. Árpád, K. István és társuk, P. Zsolt a vád szerint 2008-2009-ben kilenc helyszínen támadtak meg romák lakta házat, hat embert, köztük egy gyereket gyilkoltak meg, negyedik társuk, Cs. István a két utolsó attakban vett részt sofőrként. K. Árpádot, K. István és P. Zsoltot az első fokú bíróság 2013 augusztusában tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, Cs. István 13 év fegyházat kapott. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla idén májusban helybenhagyta a verdiktet. A negyedrendű ítélete jogerőre is emelkedett, a többieké azért nem, mert náluk a másodfok az addigi bűnlajstromhoz hozzávette a személyes szabadság megsértése bűncselekményt, arra hivatkozva, hogy a brigád a vád szerint a legelső, fegyverszerző támadás során megkötözött egy vadászt és a családját. E mellékszálnak tudható be, hogy a K.-testvérek és P. Zsolt ítélete nem jogerős, harmadfokon valamikor ősszel kerül a Kúria elé.
Fotó: Pál Anna Viktória
Jelenet 1.
A bűncselekmény célcsoportja
A dialógusban a Bírónő és K. Árpád felperes vesz részt, majd a felperes ügyvédje is bekapcsolódik egyetlen kérdéssel. Azt feszegetik, vajon megállja-e helyét K. Árpád azon állítása, miszerint őt a könyvben szereplő állítások miatt inzultusok érték a börtönben, különösen cigány elítéltek részéről. A jelenet stílbravúrja, hogy a cigány és a roma szó egyszer sem hangzik el, eufemizmus használatos.
Bírónő: Honnan szerezett tudomást a könyvről?
K. Árpád: A hozzátartozóimtól értesültem a megjelenéséről, és magyarázatot kellett adjak nekik, az abban leírtak mennyiben felelnek meg a valóságnak.
Bírónő: Miért kellett magyarázkodnia?
K. Árpád: Az életrajzi adatok nem feleltek meg a valóságnak. (…) A fiatalkoromból az anyagi helyzetre utalás és a neveltetésre vonatkozó helyzet miatt kellett magyarázkodnom. Azt kifogásolom, hogyan jelenhet meg ilyen szenny könyv. (…) Semmilyen módon nem kérdezték meg a véleményemet, a szerzőt nem is ismerem. Ha megkeres, módom lett volna eldönteni, nyilatkozom-e. (…) Példátlan, hogy folyamatban lévő büntetőügyről könyv készül, és nem egy tudósítás. Könyvet olyan eseményről szoktak írni, ami befejezett. Ha könyv készül, az azt sugallja, hogy a bűnösség kérdése eldöntött tény.
Bírónő: Milyen módon érte önt hátrány a könyv miatt?
K. Árpád: Százas nagyságrendben érintkeztem fogvatartott társaimmal, velük a kapcsolatomat a sajtótermékekből kapott hírek befolyásolják. Ezért amikor egy kiadvány tényként kezeli a bűnösségemet, az engem kellemetlenül érint. Fizikai inzultusnak nem voltam kitéve, de szidalmazás, fenyegetés, verbális agresszió volt a… bűncselekmény célcsoportja részéről. És amikor ilyen hamis hírek dömpingszerűen jutnak a tudomásukra, olyankor erősödnek a támadások irányomban.
Bírónő: A sajtónak tulajdonítja, hogy fokozottan érték atrocitások?
K. Árpád: Igen.
Bírónő: Ebből mekkora részt tud be a könyvnek?
K. Árpád: Nem tudom különválasztani.
(…)
A felperes ügyvédje: Hol találkozik más fogvatartottakkal?
K. Árpád: A csoportos sétákon és a zárkatársakkal, ez a hat évet tekintve hatvan-hetven ember, sportfoglalkozáson, könyvtárban, bolti bevásárláson, közösségi foglalkozásokon.
Jelenet 2. Ütő, hangszer
Ez is a Bírónő és K. Árpád párbeszéde, melyben azt járják körül, a felperes miért sérelmezi a könyvnek már a címét (Nem leszek áldozat) is.
Bírónő: Mi a probléma a címmel?
K. Árpád: A Sony Music-nél 1996-ban jelent meg lemez ugyanilyen címmel, az előadók, szerzők között én is szerepelek. A könyv kiadója nem vette figyelembe, hogy jogvédett termékről van szó.
Bírónő: Mikor jelent meg a lemez?
K. Árpád: 1996-ban.
Bírónő: Hány példányban?
K. Árpád: Több, mint ötezer.
Bírónő: Mi volt az együttes neve?
K. Árpád: Replika.
Bírónő: Ön milyen hangszeren játszott?
K. Árpád: Ütőhangszereken.
Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor
Jelenet 3. Karakter, gyilkosság
Ismét a Bírónő és a vasra vert K. Árpád beszélget. A téma az, hogy a könyv szerint bizonyos F-né Ny. Éva K. Árpád szeretője volt.
Bírónő: Miért tartja sérelmesnek az állítást?
K. Árpád: Nős vagyok, gyermekem van, családom van, rendezett a kapcsolatom, és magyarázkodásra szorultam a feleségemmel kapcsolatban. F-né Ny. Éva tizenöt éve kapcsolatban van a családommal, ő és a családom is cáfolta, hogy a szeretőm lett volna… Ezt én a személyem lejáratására irányuló akciónak tartom. Karaktergyilkosságnak.
Jelenet 4. Mindenki föl volt háborodva. A könyv miatt
Színen a Bírónő és M. Vince tanú, aki a jelen lévő K. Árpád felperes itt jelen nem lévő fivérével, K. Istvánnal közös zárkában töltött heteket, s a felperesek indítványára rendelte be őt a bíróság.
Bírónő: Foglalkozása?
M. Vince, tanú: Most per pillanat egyikből megyek a másikba. Tehát ma nincs állásom, de tegnap volt, és holnap lesz.
Bírónő: Ma hallgatjuk meg… Akkor munkanélküli?
M. Vince, tanú: Igen, bírónő. (…)
Bírónő: A felperesek közül kit ismer?
M. Vince, tanú (K. Árpád felé fordulva): Őt személyes nem ismerem. Viszont a testvérét ismerem.
Bírónő: Honnan az ismeretségük?
M. Vince, tanú: Másfél hónapot voltam vele közös zárkában.
Bírónő: Melyik börtönben? Hol?
M. Vince, tanú: A Markó utcában.
Bírónő: Mikor volt ez?
M. Vince, tanú: 2013 kora őszén. Ilyen későnyári és kora őszi időben. (…)
Bírónő: Tud arról, hogy megjelent egy könyv ezzel az esettel összefüggésben?
M. Vince, tanú: Annyiban, hogy ott bent már megvolt ez a könyv. Valamivel az után kaphatta talán, hogy összekerültünk. Olvasta és dühöngött.
Bírónő: Mi volt a dühöngés oka?
M. Vince, tanú: Hogy nem igaz, ami le van benne írva.
Bírónő: Ön olvasta?
M. Vince, tanú: Én egy mondatot sem olvastam. Azt mondta, nem igaz, szemen szedett hazugság. Nem fedi a valóságot semmilyen szinten.
Bírónő: Részletezte is?
M. Vince, tanú: En bloc az egész, úgy, ahogy van.
Bírónő: Nagyobb körbe is eljutott a könyvben szereplő állítások híre? A zárkatársak körében beszédtéma volt?
M. Vince, tanú: Fegyház fokozatban voltunk, ott nincsen kijárkálás. Plusz külön is sétáltatták, kontaktja neki nem nagyon volt.
Bírónő: Mással nem is volt kapcsolata?
M. Vince, tanú: Nem tudott lenni. Csak zárkatársakkal. (…)
Bírónő: A hozzátartozók körében is volt téma az ő elmondása szerint ez a könyv?
M. Vince, tanú: Igen.
Bírónő: Ki konkrétan?
M. Vince, tanú: Az édesanyja. Az édes anyukája. Meg a kapcsolattartója, aki engedélyezve volt neki.
Bírónő: És érintette őt ez a könyv kellemetlenül a kapcsolattartókkal összefüggésben? Erről mondott valamit?
M. Vince, tanú: A kapcsolattartó azért kapcsolattartó, mert kapcsolatban állnak, és ebből kifolyólag mindenki fel volt háborodva. A könyvben leírtak valóságtartalma miatt.
Jelenet 5. Tegnap is bíróságon voltam reggeltől estig
Szereplői az alperes és a tanú. Az alperes K. Istvánnal, a jelen nem lévő felperessel, volt zárkatárssal zajlott beszélgetésekre kérdez rá.
Kereszty András, alperes: Mondott-e István olyat, hogy ebben a könyvben olyan dolgok szerepelnek, amelyek sehol másutt nem? (…)
M. Vince, tanú: Nem tudom, hány könyvet olvasott magukról. Ennek a könyvnek a valóságtartalma szerintem nem volt igaz.
Kereszty András, alperes: Nem a könyv. Hanem ami a médiában szerepel.
M. Vince, tanú: Az megosztó volt, sehol sem úgy hozták ki, ahogy az igazság lenne. Az újságokkal kapcsolatban is voltak születőben feljelentések és perek. Szimultán, elég párhuzamosan folynak dolgok, akkori tudomásom szerint.
Kereszty András, alperes: Ön magától jelentkezett tanúnak, vagy felkérték?
M. Vince, tanú: Nem jelentkeztem én! Kaptam egy idézést! És kész.
Kereszty András, alperes: A tanúskodás előtt konzultált a felperes jogi képviselőjével?
M. Vince, tanú: Senkivel! Együtt ültünk a folyosón. Nem beszéltem azóta se senkivel.
Kereszty András, alperes: Beszélhetett tegnap is.
M. Vince, tanú: Ja! Nem! Tegnap is bíróságon voltam reggeltől estig.
Kereszty András
Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor
Jelenet 6. Mercedes E430, benzinüzemű, ötezer
Melyben a bírónő arról érdeklődik, mibe került a tanúnak, hogy ma tanúskodhasson.
Bírónő: Költségigénye merült-e a fel a megjelenése kapcsán?
M. Vince, tanú: Vidékről érkeztem, végül is igen.
Bírónő: Milyen közlekedési eszközzel érkezett?
M. Vince, tanú: Saját gépjárművel.
Bírónő: Honnan érkezett?
M. Vince, tanú: Vác.
Bírónő: Tessék mutatni a forgalmit!… Milyen távolság oda-vissza?
M. Vince, tanú: Hú. Olyan harminc-harmincöt között van ide. Meg a vissza.
Bírónő: Számításai szerint menni költség?
M. Vince, tanú: Elég nagy köbcenti… Olyan ötezer forint.
Jelenet 7. Ühüm
Kérdez a felperes, válaszol az alperes, moderál a Bírónő. De előtte még elhangzik, hogy alperes a könyv egy bakiját már javította, elnézést is kért miatta: korrektori hiba miatt a mű K. István nyakába varrt egy zsinagógába történt betörést és gyújtogatás, miközben az a K. nem ez a K. volt.
Kereszty András, alperes: Olvasta a könyvet?
K. Árpád, felperes: Átolvastam, igen.
Kereszty András, alperes: Látta, hogy lehoztuk benne a Pesti srácoknak adott interjúját?
K. Árpád, felperes: Láttam.
Kereszty András, alperes: Akkor azt is látta, hogy ezek szerint az ön véleménye is elhangzik a könyvben.
K. Árpád, felperes: Nem teljes körűen.
Kereszty András, alperes: Fogvatartott társai konkrétan milyen kérdéseket tettek fel önnek a könyvvel kapcsolatban?
K. Árpád, felperes: Az elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban kérdeztek.
Kereszty András, alperes: Ühüm.
Bírónő: Alperesnek van még kérdése?
Kereszty András, alperes (a felperes felé fordulva): Szeretője volt-e önnek Nyafi?
K. Árpád, felperes: Nem.
Jelenet 8. Nem lehetne máskor?
A zárószínben kiderül: bár ez már a negyedik tárgyalási nap, ítélet most sem születik – azzal e polgári bíróság megvárja, míg a romagyilkosságok ügyében megkapja írásban a másodfokú ítéletet, sőt valószínűleg a harmadfokot, a mindent überelő Kúria döntését is kibekkeli. Hogyan tovább?
Bírónő: A következő tárgyalási napot szeptember huszonkettedike nyolc óra harminc percre tűzöm ki!
A felperes ügyvédje: Nem lehetne másik? Az nagyon durván sűrű nap nekem.
Kereszty András, alperes: Nekem is jobb volna, mert nekem akkor van a születésnapom!
Bírónő: Szeptember huszonnegyedike jó lesz? Nyolc harminc?
Fotó: Pál Anna Viktória
