„Mi lenne, ha ötezret adnék azoknak, akik fényképpel igazolják, hogy felpofoztak egy plakátrongálót?” – teszi fel a kérdést, amit a végén szerencsére úgy zár le, hogy „Továbbra sem mondok ötöt a kettőre. Pedig igény lenne rá.”
Erőszakra való felhívás így végül nem történt, de kettő között a Magyar Hírlap jegyzetírója visszahozza azt az időszakot, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején az akkor még kormányon lévő Gyurcsány Ferencék a határon túli magyarok ellen agitáltak: mondván „huszonhárommillió román jön Magyarországra”.
Bayer szerint „a csőcselék most teli pofával hörgi, hogy ‘Orbánék most ugyanazt csinálják, mint amit 2002-ben a szocialisták csináltak’. Szerinte a „csőcseléket” akkor ez egyáltalán nem zavarta, sőt, helyeselték és egyetértettek vele. Most pedig azt hazudják, hogy a kettő ugyanaz. Eszerint a Magyarországra érkező szudáni, afgán, szír, iraki, líbiai és egyéb gazdasági menekült ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a Magyarországra jönni nem akaró, kizárólag közjogi értelemben vett állampolgárságra vágyó határon túli magyar? – teszi fel a kérdést.
Fotó: Neményi Márton
Némi trianonozás és Izrael-USA-tengelyezés után elemzi a kormány plakátkampányának mondatait is. A munka elvételéről szólót némi megszorítással tartja igaznak, hiszen a bevándorlók nem akarnak nálunk maradni. A második és harmadik mondat igazságához és érvényességéhez viszont szerinte kétség sem férhet.
„Vagy egy igazi szocialista és liberális szerint a bevándorlók nem kötelesek tiszteletben tartani a befogadó ország kultúráját és törvényeit? Ha így gondolják, erről azért még most, idejében nyilatkozzanak, hogy tudjuk, kiket kell még haladéktalanul kitoloncolnunk.”
Azért a többes szám első személy használata mind pszichológiai, mind politikatudományi elemzés szempontjából igen érdekes végeredményhez vezethet.
