Kertesi Gábor, az MTA doktora: Mi, liberálisok bizony felelősek vagyunk ebben a hatalmas munkanélküliségben. A rendszerváltás eufóriájában úgy gondoltuk, nagyon gyorsan létre kell hoznunk a magántulajdont. A rendszerváltás azonban végül a legrosszabb kombinációban ment végbe: óriási állásrombolás, a családi kisvállalkozások ledózerolása, gyors privatizáció… az embereknek nem volt idejük alkalmazkodni. A rokkant és a korkedvezményes nyugdíjazással, sőt a gyessel ráadásul rendelkezésre álltak a menekülőutak, amelyeken a munkanélküliség egy részét sikerült eltüntetni, de ezek feneketlen zsákok voltak, ahonnan nagyon kevesek tudtak visszatérni a munkaerőpiacra. (…) A középosztály közben jobbról, balról is haszonélvezője volt a rendszerváltás utáni folyamatoknak: szabad iskolaválasztás, 6-8 osztályos, egyházi, alapítványi iskolák… Jó minőségű oktatáshoz jutottak úgy is, hogy nem kellett törődniük az egész oktatási rendszer megreformálásával. Az ő gyerekük rendben, a többi nem érdekes – dezertáltak a felelősség elől. Ugyanez ment az egészségügyben. Akik megoldják kapcsolatokkal, hálapénzzel, azokat nem érdekli, mi lesz a falusi szegényekkel. Magániskola, magánegészségügy – közpénzből. A lakhatási ügye még durvább volt. A megemelt hitelekbe belerokkant egy teljes társadalmi réteg. A lakásprivatizáció is rengeteget ártott, szociális bérlakások nincsenek, vagy ahol igen, az már a hajléktalanság világa. Ezen csak egy reform segíthet, amelynek célja, hogy az oktatásban felzárkózzon a legalsó réteg.
Kilakoltatás Kőbányán – a szerző fotója
Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója: Van egy listám a rendszerváltás hét főbűnéről. Közte van a rokkantnyugdíjazás, meg az az elrontott doktrína, hogy úgy gondoltuk: a rendszerváltás áldozatai tényleg csupán áldozatok, és nem kalkuláló, az előnyöket és a hátrányokat mérlegelő lények. Ezzel úgy ahogy lettek szeretve, hogy el is vesztették az alkalmazkodási képességüket. A tolerancia túlhangsúlyozása végül visszaütött. Főbűn, hogy a politikai elit a kétezres évek elején elhitte, hogy működni fog a költségvetési ámokfutás és nem kellenek keretek az eladósodás köré. Főbűn, amit az oktatással műveltek – ebbe minden kormány beletett valamit. A legsúlyosabb, hogy ha bemegyünk egy felsőoktatási intézménybe, olyan érzésünk van, mintha egy megreformálás előtt álló szocialista nagyvállalatban lennénk. Az utolsó, és legsúlyosabb főbűn, hogy a hatalom úgy játszott az intézményekkel, mintha homokozóban lenne. Nem csoda, hogy elveszett minden bizalom. (…) Ez az egész egy gombóc, ami a rendszerváltás óta a torkunkban van, azóta nem bírtuk sem lenyelni, sem kiköpni; és ez ma már megoldhatatlannak tűnik.
Pápa Levente, az Együtt alelnöke: Sokat vitatkoztunk, miért szorul ki a magyar közbeszédből a tolerancia, a píszí, illetve, hogy miért tudják őket felhasználni populista politikusok. Sarkítva arra gondolok, amikor azt mondják, úgy kell megoldani a romakérdést, hogy nem hívom őket cigányoknak, de egyébként csak politikai célra használják fel őket. Mondtak valamit, majd nem lett semmi – a többség így élte meg a problémák „megoldását”. Ezért ma nagyon sok ember gondolja úgy, hogy a píszí bullshit. Nem a píszível van baj, hanem, hogy lejárattuk. Méghozzá azért, mert a demokratikus intézményeket nem töltöttük meg tartalommal. Ezért is tudta ledarálni a Fidesz az egészet: az emberek nem tudják, miért fontos a médiahatóság, az ombudsman.
Daróczi Gábor, a Romaversitas igazgatója: Kicsi voltam, nem emlékszem a toleranciakampányra. De ha a rendszerváltás környéki romapolitikáról kéne beszélnem, azt mondanám, finoman fogalmazva, hogy érdekesen összerakott kisebbségi önkormányzati rendszert láttunk. (…) Az nem úgy működik, hogy ha az országnak erős a gazdasága, akkor majd kiépül a szociális ellátórendszer, hanem fordítva. Akkor van esélyünk a magas GDP-re, ha van egy jól működő intézményrendszerünk, például oktatásunk. Van város, ahol már kétszer burkolták a főteret az elmúlt években, a cigánysorra mégsem jutott negyven méter aszfalt. (…) Aki elmúlt 25 éves és itt ül, ebben a teremben, annak is iszonyú a felelőssége abban, hogy a demokrácia most úgy néz ki, ahogy. Megkaptuk, nem volt háború, de nem tanították az iskolában, nem éltük meg a nyomorúságos hétköznapjait. Nem gyakorolták a gyerekeink, mit jelent a választás. Én most korrupciót oktatok középiskolában. Mindegy, hogy pesti elitiskolába, vagy a pécsi Gandhiba megyünk, arról, hogy pártpolitika, képviselő, költségvetés, fogalmuk sincs a tanulóknak. Most el akarják venni tőlünk a demokráciát, aminek az ország egyik fele tapsol, a másik meg úgy van vele, hogy vigyék csak, mi azt sem tudjuk, mi ez. (…) Csak állapítsuk meg tényként: a Fidesz nem csak megvalósította a Jobbik 2010-es oktatási programját, hanem egy kicsit túl is teljesítette. A Fidesz „úr és szolga”-alapú társadalmat akar létrehozni, és ahhoz ez az oktatási rendszer stimmel. Nem akarnak társadalmi mobilitást, nem akarnak semmit, csak hogy legyen egy szűk elit, akiket szolgál az alattuk lévő kilencven százalék. Ennyi a cél, a többi süket duma.
