Nincs a magyar társadalomnak diktatúraimádó része. Orbán Viktor mondhat bármit a demokráciák, autokráciák előnyeiről, a magyarok többségét ez nem érdekli. Az olyan fogalmak, mint demokrácia, autokrácia, totalitarizmus, liberális, illiberális nem sokat mondanak egy olyan közegben, ahol a háztartások 73 százalékának semmiféle megtakarítása nincs, az emberek hónapról hónapra élnek. A demokrácia nem épült be az emberek tudatába – mondja a társadalomkutató a hetilapnak.
„Ha potom pénzért eladják a fejed fölül a gyárat, ha munkanélküli vagy, ha azt látod, hogy pártalapon osztogatják a pénzt, paripát, ha kilöknek egy új társadalmi konszenzusból, vesztesnek érzed magad, és ezen semmiféle demokrácia nem segít.”
2010 után a dolog súlyosabb lett, mert a vesztesek aránya továbbra is hetven százalék feletti, viszont a demokrácia is elveszett, miközben a félfeudális gondolkodásmód most is itt van velünk. Csepeli komoly veszélyre figyelmezteti Orbánt.
„Viszont – és ezt nyomatékosan üzenem a miniszterelnöknek – a magyar nemzetkarakternek van egy általa fel nem mért tulajdonsága. Ha a társadalmat tartósan frusztrálják, ha azt sugallják neki, hogy úgysem tudja befolyásolni a saját életét, ha az látszik, hogy egyesek teljesítmény nélkül, szemtelen, arrogáns, pimasz módon kérkednek a hatalmukkal, a rendszer Döbrögi sorsára juthat. Vigyázat, Lúdas Matyi nem demokratikus szereplő, inkább a lázadásra való fogékonyság megtestesítője. Egy esetleges mai lázadás háttere az, hogy a rendszer négymillió szegény embert gyakorlatilag leírt, négy-öt millió középosztálybelit bizonytalanságban tart, és alig több mint egymillió lehet a rezsim haszonélvezőinek a száma.”
Csepeli nem teljesen pesszimista, mert szerinte a magyarokban él a kiegyezés vágya.
„A kiegyezés létező, kipróbált, a nemzetkarakterbe beépült lehetőség, ami elvezethet a demokráciához, de csak akkor, ha társul a gazdasági siker, a felkapaszkodás élményével. (…) A döntő mindig a megélhetés.”
A szociálpszichológus szerint egy autoriter rendszer is lehet sikeres, ha felvilágosodott.
„Ne áltassuk magunkat, a Ferenc József-i világ is ez volt, Horthy első korszaka, leszámítva a numerus clausust, szintén jellemezhető ezzel, Rákosi nyilván nem, de 1963 után a Kádár-rezsim is leírható ily módon. Erre van fogadókészség, de a felvilágosulatlan abszolutizmusra nincs.”
A Kádár-korszak társadalmának kis szabadságai, egérútjai eltűntek. már nincsenek alkuk a hatalommal. A piacgazdaságra rátelepült a Magyar Bálint által leírt maffiaállam, de még nem tudta teljesen felfalni.
„Kádár idején a legalitás és az illegalitás között volt egy szürke zóna, az némi mozgásszabadságot jelentett, ám ilyesmi már nincs: vagy legálisan működsz, vagy illegálisan. (…) Most vagy van valami, vagy nincs.”
Még nem látható, mi lesz a Fidesz és a Jobbik versenyfutásának vége, jöhet egy gondatlanságból elkövetett diktatúra is.
A kormány szimbolikus politikájában már eddig is a radikálisok követeléseit valósította meg. Csepeli azt hiszi, ha a Jobbik már valóban a kapuk előtt áll majd, „előjön az a fajta megegyezési készség, ami benne van a magyar politikai kultúrában, és akkor a Fidesz normálisabb része meg a baloldalon levő, nehezen megnevezhető alakzatok összefognak ellene.” Választhatjuk a diktatúrát is, csak nem bírnánk ki.
„Ahogy Bibó mondta: mi gyakran összekeverjük a kívánatost a nem kívánatossal, nem gondolkodunk előre, nagyon nem vagyunk racionálisak. Lehet tehát, hogy bekövetkezik egy gondatlanságból elkövetett diktatúra, de az nem lesz hosszú életű.” További részletek a legfrissebb 168 Órában.
Néhány éve Csepeli – amikor még a középosztály és nem a keményen dolgozó kisember volt a Fidesz célcsoportja – lapunkban már figyelmeztetett rá, hogy ez a réteg Magyarországon a nyugat-európai egyharmada lett, de nem lehet csak a szűk középosztályra figyelni, mert a mélyszegénység terjedése, bővített újratermelődése mérgezi a föntebb lévők életét is, a valódi középosztály pedig fogja magát, lelép, és Amerikától Svédországig lesz belőle középosztály.
EMLÉKEZTETŐÜL
Magyar Bálint szerint Orbán Viktor rendszere azért maffiaállam, mert nem írható le egyszerűen a korrupt rendszerek váltógazdaságával, ahol különböző politikai erők oligarchái küzdenek.
„A posztkommunista maffiaállamban már egyértelműen érvényesül, hogy az a főnök, aki a riválisát a törvényhozás, az adóhivatal, az ügyészség vagy a rendőrség bevetésével törvényen kívül tudja helyezni. Az nevet a végén, aki hatalmi eszközökkel ki tudja iktatni a másikat a rendszerből.” (Magyar Bálint)
Magyarországon a Fidesz monopolizálta hatalmát, már nem a gazdaság befolyásolja a politika szereplőit, hanem a maffiaállam. Egy politikai vállalkozás vált ugyanis gazdaságivá, maga alá hajtva az állam, a közhatalom teljes eszköztárát. Magyar Bálint azért használja analógiaként a maffiát, mert az is egy patriarchális rendszer családfőjének jogosítványait terjeszti ki illegitim módon.
Az olasz maffia harcol az állammal, a maffiaállamban azonban a patriarchális családfő a legfőbb közhatalmi jogosítványok birtoklója is. A miniszterelnök keresztapaként viselkedik, „nem kormányoz, rendelkezik”. Vagyonról, státuszról, emberi helyzetről. Magától értetődően teszi ezt, amire egy szimpla diktatúrában – Magyar Bálint szerint – nem lenne meg a legitimációja.
„Poligarcha az, aki legitim politikai hatalomból, politikai vállalkozásként szerez magának illegitim gazdasági vagyont. Míg politikai hatalma nyílt, gazdasági hatalma, vagyona rejtett.” (Magyar Bálint)
