Eleni Tsakopoulos Kounalakis 2010 és 2013 között volt az USA budapesti nagykövete. A 320 oldalas, angol nyelven megjelent könyv – melyben részletesen ír budapesti éveiről és arról, hogyan látta a magyarországi politikát – magyar–amerikai viszony alakulásáról szóló részeit az Index ismertette.
Kounalakis és Orbán Viktor állítólag már első találkozásukkor nem találták a közös hangot, és ez végig így is maradt. 2010-ben, az akkor ellenzéki vezérszerepben lévő Orbánt már bemutatkozó látogatásán felbőszítette a nagykövet azzal, hogy a gazdasági válságból való kilábalást és a rendszerváltozás óta elért fejlődést méltatta. Orbán viszont katasztrófának minősítette az addig eltelt két évtizedet, mert szerinte a kommunista milliomosok, és a bolsevik milliárdosok mindent elloptak.
Kounalakis úgy találta, hogy Orbán rendszerint elbűvöli a tárgyalópartnereit, ezért az amerikaiakat egy idő után már előre figyelmeztette: bármit is olvastak vagy hallottak a magyar kormányfőről, szimpatikusnak fogják találni. Az is feltűnt neki, hogy Orbán a találkozók elején magát és kollégáit mindig szabadságharcosokként mutatja be. A magyar miniszterelnök szabadságfogalma azonban teljesen más, mint az ókori görögöké vagy az amerikaiaké, és a személyes szabadsághoz semmi köze: Orbán számára a szabadság a bárki idegen befolyásától való szabadságot jelenti, aki nem magyar – írja könyvében.
Utolsó találkozásukkor sem tudták áttörni a köztük lévő falat: Orbán Kundera regényére utalva azt mondta Kounalakisnak, „Mi, magyarok a történelmünk súlyától szenvedünk. Önök, amerikaiak a történelmük könnyűségétől”, mire a nagykövet erre azzal válaszolt, hogy Kundera számára a szabadság az elnyomástól való szabadságot is jelentette, különösen a kormány általi elnyomástól. Orbán ekkor mondta, hogy „All this talk about democracy is bullshit!″, majd sértődötten kifejtette, hogy kétharmaddal választották meg, legjobb tudása szerint próbálja megoldani az ország rengeteg problémáját, és majd a következő választáson le lehet őt váltani, ha ez nem tetszik az embereknek – idézi a nagykövetet a portál.
Kounalakis ugyanakkor könyvében többször is hangsúlyozza, hogy Magyarország végső soron az Egyesült Államok szövetségese és barátja, a magyar törvényekről pedig a magyaroknak kell dönteniük, és az így kijelölt határt az amerikaiak nem léphették át. Clintonnak Orbán személyiségét még úgy írta le, mint egy okos, racionális embert, akinek bár más fogalmai vannak a szabadságról, a demokráciáról és a piacgazdaságról, mint az amerikaiaknak, de azért az energiabiztonság kérdésében és a nemzetközi ügyekben megbízható partner.
Az azeri baltás
Nagyköveti évei mélypontjának az új alaptörvény elfogadását tekinti a volt nagykövet, mert Orbánék magasról tettek a fenntartásaikra és tanácsaikra. Egyik legnagyobb sikerének pedig azt, hogy az amerikai diplomáciai gépezet beindításával végül a sokáig habozó Európai Unió is nyomást helyezett a magyar kormányra, ami így kénytelen volt alkotmánymódosításokkal visszakozni több problémás kérdésben is.
Kounalakis szerint talán maga Martonyi János – akit könyvében az egyik kedvenc kormánytagjának nevez – sem tudott arról, hogy az azeri baltás gyilkost, Ramil Safarovot Magyarország kiadja Azerbajdzsánnak, és az amerikai nagykövetséget is meglepte a hír. Amikor leültek erről beszélni Martonyival, a külügyminiszter alig mert Kounalakis szemébe nézni, és nem is próbálta különösebben védeni a baltás gyilkos kiadását. Ez volt a volt amerikai nagykövet szerint az az eset, amikor a magyarok megbízhatóságába vetett hitük megingott.
Németh Lászlóné és a túlzott őszinteség
Kounalakis könyvében Németh Lászlóné egykori fejlesztési miniszter túlzott őszinteségéről is szó esik: „Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter elmondta nekem, hogy minden héten leült Orbánnal, átnézték a középítkezési projektek listáját, és eldöntötték, melyikeknek legyen prioritása és melyik pályázatok nyerjenek.” – írja a volt nagykövet. Németh Lászlóné kifejtette neki: „Ha egy magyar vállalat pályázata versenyképes egy osztrák vagy német vállalatéval, akkor igen, nyerni fognak. Miért kellene, hogy német vállalatok építsék a magyar utakat? És ha a Közgép az egyetlen magyar vállalat, amelyik meg tudja csinálni, miért ne nyerhetnék továbbra is a pályázatokat?”
(Az Index interjút is készített a volt nagykövettel, ide kattintva elolvashatja!)
