„Megértem én, hogy nincs idő mindennel foglalkozni, különösen jelentéktelen apróságokkal, amikor nyakunkon Habony Árpád Gucci táskája, de azért néha, legalább néha szóba kerülhetne más is. És néha, legalább néha jó lenne szemlézni a környező országok sajtóját, nem csak akkor, amikor azok is a Gucci táskáról írnak. (…) Különösen érdemes lenne olykor belemélyedni a román lapokba. Ezerszer színesebbek, érdekesebbek, információban gazdagabbak és bátrabbak, mint a hazai sajtó, többek között azért, mert ilyesmiket is meg merészelnek írni: „Islanda pregateste un ac pentru cojocul bancilor comerciale.”. A Cotidianul főcíme magyarul annyit tesz, hogy „Izland készül móresre tanítani a kereskedelmi bankokat”.
A Bayer által idézett cikk az izlandi sajtót idézi, mivel ott a parlament olyan törvénytervezetet készített elő, amely „alapjaiban törheti meg a nemzetközi uzsoravilág monetáris terrorizmusát.” A kereskedelmi pénzintézetek hitelt a jövőben csak a jegybank segítségével nyújthatnának, a jegybank visszakapná az ország monetáris bázisának növelésére, továbbá a pénzkibocsátásra vonatkozó tényleges monopóliumát. Szerinte ez az egyik legfőbb liberális alapvetés lemészárlása, a nemzeti bank visszaadása a nemzetnek. A Fidesz-alapító publicista emlékeztet rá, hogy Izland az egyetlen ország, ahol a 2008-as válság után a bankvezérek mellett a kormányfőt is lecsukták. Izland egyedüli abban is, hogy nem vállal garanciát kereskedelmi bankjai veszteségeiért, nem társadalmasítja a magánhiányokat. „Mert ez a liberalizmus lényege: a haszon magánügy, a kárért viszont, amelyet a tőke okozott, közösen viseli a felelősséget a társadalom”.
Bayer úgy látja, azért nem foglalkozik a magyar liberális sajtó az izlandi törvénytervezettel, mert ha abból törvény lesz, „az olyan lesz, mint a harci kürt riadója. Az európai államok monetáris rabláncából kieshet végre az első szem.” Ezért hallgatta agyon az Euronews Noam Chomsky interjúját is, amelyben a nyelvész egyértelművé tette, hogy szerinte le kellene írni a görög, a portugál és a spanyol adósságot is. További részletek a Magyar Hírlapban.
A publicista néhány napja lapunknak azt mondta, a ráosztott szerepre régóta rájátszik, tudna ő politikailag korrekt is lenni, “de akkor nem történne semmi. (…) Szerdán és szombaton le kell adjak egy-egy vezércikket, aminek tízből tán kétszer ülök neki úgy, hogy ezt most tényleg nagyon meg akarom írni. De a profi múzsája, ugye, a határidő.”
