A Heti Válasz nemrégiben cikkben mutatta be: jelentősen rosszabbul járnak azok az általános iskolások, akik délután 4-ig az iskolában maradnak. A jelenlegi szabályozás szerint az általános iskolás gyerekeknek 8 és 16 óra között kell az iskolában lenniük, kivéve, ha a szülő az igazgatótól felmentést kér a délutáni foglalkozás – leánykori nevén napközi – alól. A tanév második félévétől nemcsak a délelőtti tanítási órák számítanak mulasztott hiányzásnak, hanem a délutáni “bent nem töltöttek” is. Ez annyit jelent, hogy egy felmentetett gyerek (például akiért a szülei el tudnak menni az utolsó óra után, haza mernek engedni egyedül) egy igazolt betegség miatt kihagyott tanítási napot megúszhat 6 mulasztott órával. Egy, egész nap nyitva tartó iskola keretei között élő gyereknél ez már legalább 8 óra, nála a délután kiesett időt is számolják, neki jóval gyorsabban összejön 250 mulasztott óra, ami súlyos következményekkel járhat.
Fotó: Kummer János
Az iskolától hivatalosan – különórára, edzésre, otthoni közös tanulásra hivatkozva – “kikért” gyerekeknél csak az okozhat gondot, hogy jelentősen nőttek általában a kötelező óraszámok. Egy betegségnél náluk is több lesz a mulasztott óra, de fel nem mentett társaikra ez hatványozottan igaz. Náluk egy influenza csak egy héttel számolva azonnal negyven órát jelent. Márpedig a köznevelési törvény értelmében, ha a tanulónak egy tanítási évben az igazolt és igazolatlan mulasztása együttesen a 250 tanítási órát meghaladta és emiatt a teljesítménye év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető, a tanítási év végén nem minősíthető. Hacsak a nevelőtestület nem engedélyezi, hogy osztályozóvizsgát tegyen.
Ráadásul, ha a tanulónak nem volt elég évközi érdemjegye (egy félévben tantárgyanként legalább 3), osztályt kell ismételnie. Tehát 250 mulasztott óra után sem automatikus az osztályozó vizsga, annak szükségességéről a tantestület dönt. Ha úgy ítéli meg, hogy szükséges az eljárás, a szülő nem tehet semmit, esetleg kérheti, hogy független bizottság előtt tegyen osztályozó vizsgát gyermeke.
Próbaüzem gépházzaja?
“Ésszerűtlen” – mondja Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke, aki szerint a jogalkotó ott követte el a hibát, hogy – mivel 2013. szeptember 1-e óta kötelező 16 óráig az iskolában maradni – a tanórák utáni időszakot kötelező „egyéb foglalkozásnak” minősítette, így a mulasztást valóban igazolni kell. Az egyesület álláspontja szerint a jogszabályt meg kell változtatni, “hiszen az iskolai délutáni foglalkozás lehet kulturális vagy sporttevékenység, játék vagy kirándulás is, ezek azonban nem tanítási órák, a 250 órás keretbe nem számíthatnak bele.”
Ezért az egyesület közérdekű javaslattal fordul az EMMI Köznevelési Államtitkárságához. Azt kérik: ha az igazgató a tanulót a szülő kérelmére felmenti – az általános iskolában 16 óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól, hiányzása ne számítson bele a 250 óra hiányzási limitbe, ha betegség, vagy más esemény miatt igazoltan távol marad.
De milyen szakmai megfontolások vezethették az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), amikor a diszkriminatívnak tűnő változtatás mellett döntött? A MSZOE elnöke nagyot sóhajt, erre ugyanis nincs válasza. Azt mondja, már a 16 óráig tartó kötelező iskolai jelenlét koordinációja is kifogott a minisztériumon: “Nem adtak az iskoláknak, a pedagógusoknak szinte semmilyen útmutatást. Amikor bementünk a tőlünk nem messze lévő iskolába, a gyerekek délután ordítozva futkároztak a folyosón, mert az intézmény nem tudott mit kezdeni az új rendszerrel.”
Márpedig hímezned kell!
Csak kevesen tudják, hogy idén májusban nagy döntés előtt állnak az iskolások: már ekkor meg kell ugyanis mondaniuk, milyen szakkörre, délutáni foglalkozásra szeretnének járni a következő tanévben. Ez csak egy lehetőség, nem kötelező, minden év májusában esedékes és a következő tanévre érvényes. “Viszont ha a gyerek – nyilván szülei segítségével – meghozta a döntést, akkor ugyanúgy kötelező részt vennie, mint egy tanítási órán” – magyarázza Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szövetségének elnöke, aki szerint túlontúl optimista feltételezés, hogy egy negyedikes gyerek májusban meg tudja mondani, hogy ötödikesként horgászszakkörre, kézimunka-foglalkozásra vagy fociedzésre szeretne járni.
Ha a tipp rossz volt és ötödikesként a példában említett gyerek rájön, hogy mégsem érdekli a kézimunka, két lehetőség van. “Ha talál az iskolában olyan szakkört, ahová át tud iratkozni, szerencséje van” – mondja Mendrey László, viszont ha nincsen érdeklődésének megfelelő foglalkozást, marad a színes fonalak és rámák között, mert emlékezzünk a törvényre: a délutáni foglalkozásokról való hiányzást össze kell írni és beleszámít a 250 órás keretbe.
Fotó: Kummer János
“Ez a szabályozás diszkriminatív, mivel azok, akik nem választották a délutáni iskolai jelenlétet, sokkal nyugodtabbak lehetnek mulasztott óráik miatt” – jelenti ki a pedagógus, aki Keszei Sándorhoz hasonlóan szükségesnek tartja a szabályozás megváltoztatását a hátrányos megkülönböztetés megszűntetése érdekében. “Hogy ne legyen az, hogy Józsi rosszabbul jár, mert választott valamit, míg Pisti, aki nem érdeklődik semmi iránt, kimarad a bonyodalmakból.”
Mendrey László szerint a hiányzásokkal alapvetően nincs nagy gond: mióta 2010 júniusában az Országgyűlés egy törvénymódosítással iskolalátogatáshoz kötötte a családi pótlékot, azóta “mindenki komolyabban veszi a hiányzásokat.” A PDSZ elnöke úgy látja: a szezonális, tömeges távollét a jellemző, legutóbb például az influenzajárvány idején kongtak az iskolák az ürességtől.
A magyar-történelem és médiaszakos tanár, érdekvédő hozzáteszi: az egésznapos általános iskola egy jól működő konstrukció lehet, csak nem Magyarországon, “ugyanis nálunk ez a rendszer nem létezik, csak a neve ez.” Ugyanis az egésznapos iskolában délelőtt és délután is van tanítási óra. A köztes időben megfelelő lehetőség van a diákok – és a pedagógusok (!) – kikapcsolódására, feltöltődésére. A tanulók mind az írásbeli, mind pedig szóbeli házi feladataikat elvégzik, megtanulják. Ilyen rendszert működtet sikeresen Hollandia és Finnország is.
“Otthonra sem hétközben, sem pedig hétvégén nincs kötelező feladatuk, ennek előnyeivel mind a szülők, mind a pedagógusok, a diákok, s az egész társadalom tisztában van. Ezért áldozni is hajlandóak rá.”
