„A Putyin elleni európai és amerikai narratíva legfontosabb motívuma most az, hogy Putyin háborút vív Ukrajna ellen, lerohant, megtámadott egy független országot, és abból területeket szakított ki magának” – írja a Magyar Hírlap főmunkatársa. Szerinte azonban az események megértéséhez ismerni kell az Egyesült Államok szerepét, mert a kijevi Majdan téren, 2013 őszén Viktor Janukovics legitim elnök és kormánya ellen többek között olyan szereplők léptek fel, mint a Jobb Szektor, amely valódi náci párt, „terrorcselekményektől és hétköznapi, valamint politikai gyilkosságoktól sem riadt vissza. A nyugati és az amerikai médiában ezekből az alakokból lettek az ukrán »szabadságharcosok«, az »Európa- és Nyugat-barát« hazafiak, akik ellenállnak Janukovicsnak. Aki egy kicsit is figyelte az eseményeket, nagyon hamar rádöbbent, hogy a Majdanon nem csak ukránok harcolnak ukránok ellen, hanem jelen van egy másik erő is: az Amerikai Egyesült Államok”.
Bayer Zsolt ezt követően hosszan ír arról, mi mindenre képes Washington (meg a CIA és az FBI) azért, hogy Ukrajnából amerikai támaszpontot csináljon az Oroszország ellen irányuló rakéták számára, illetve Moszkva és az EU gazdasági együttműködését megakadályozza. Amerika retteg egy valódi eurázsiai gazdasági társulástól, „a Berlin–Moszkva tengely mindig is réme volt az Egyesült Államoknak, ezért a zavarkeltés és Ukrajna „felégetése” igazán nem nagy ár ezen együttműködés megakadályozásáért”.
Oldalvágás a civileknek
Érvelése igazolására a publicista emlékeztet rá, hogy az úgynevezett „puha erő módszerét” alkalmazta az Egyesült Államok Venezuelában, Chilében, Iránban is. „Washingtonnak soha sem számítottak az értékek és az elvek” – írja Bayer, aki ennek igazolására idézi a volt brüsszeli biztos, Andor László 11 éve írt Olaj és politika című esszéjét. Abból külön kiemeli, hogy Andor a Chávez ellen felhasznált és Amerika által támogatott civileket nem tartotta civileknek, hanem „idegen zsoldban álló politikai” aktoroknak. Bayer szerint „talán nem tanúság (sic!) nélkül való ez most és itt Magyarországon, amikor az Egyesült Államok kormánya harcol a magyarországi »civil« szervezetekért.
E párhuzamok után Bayer azt is furcsállja, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa nem ismeri el a Krím félsziget elszakadását Ukrajnától, miközben ezt azonnal megtették Koszovó esetében. „Kelet-Ukrajnában az ottani orosz többség szintén el akar szakadni Ukrajnától, illetve a legutóbbi, minszki béketárgyalásokon beleegyezett abba, hogy megelégszik a széles körű autonómiával. Oroszország pedig természetesen támogatja a szeparatistákat.” Bayer írása végén azt kéri, „magyarázza meg valaki, Oroszországnak miért kellene tétlenül néznie, hogy amerikai rakétákat telepítsenek a NATO-támaszponttá váló Ukrajnába”.
