Egy tegnapi hír szerint a 258 lelket számláló Bezedek polgármestere azért hagyja ott pozícióját, mert kevesli, sőt, megalázónak tartja havi 51 ezer forintos tiszteletdíját és 7854 forintos költségtérítését. Az 500 főnél kevesebb lakost számláló települések polgármestereinek fizetéscsökkentése az önkormányzati választások egyik forró témája volt.
A kormány elfordította volna tekintetét a falvakról vagy ésszerűsíti azok működését? Hová juthat egy ennyire kis közösség vezető nélkül, lassan elsorvadó önkormányzatisággal? Egyáltalán miért volt szükség az Önkormányzati Törvény megváltoztatására, amely értelmében 2014. október 13-ától az érintett települések vezetői bruttó 149 575 forintot vihetnek haza?
Kiszelly Zoltán politológus szerint miattunk, választók miatt. “Összességében lakossági elvárás, hogy a politika kevesebbe kerüljön. Nemcsak nálunk, hanem külföldön is” – mondja. Szerinte méltányos, hogy miután az állam több feladatot – például iskolákat – átvett az önkormányzatoktól, azoknak a kisebb terheléséhez alacsonyabb bért szabtak meg.
“Amíg Ausztriában vagy a Lajtán túl a kistelepülések polgármesterei jellemzően társadalmi munkában végzik a politikai feladatokat, mert van egy tisztes polgári jövedelmük és nincsenek rászorulva arra, hogy a politikával pénzt keressenek, addig nálunk sok faluban az állami vagy önkormányzati állás az, ami biztos megélhetést jelent”. Kiszelly Zoltán úgy látja: a fizetések megnyírbálásával az ország lehetőségeihez igazították a kistelepülések kérdését. Egyszerű racionalizációról van szó, amely nem most kezdődött, 2010-ben például csökkentették az önkormányzati testületek létszámát is.
Bezárt bolt Hajdú-Bihar megyében
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Nem az ő kutyájuk kölyke?
A kormánypárt 2010 óta tartó, egyértelműen a központosítás irányába mutató intézkedéseiről beszél Ceglédi Zoltán politikai elemző is. Ő úgy látja: a centralizáció, a pénzek és a feladatok felfelé irányítása csorbítja az önkormányzatiságot. “Már a járások kialakítása is a feladatok, a hatáskörök és ami a legfontosabb: a finanszírozás elvételéről szólt, láthatóan az iskolák és az egészségügyi intézmények átvétele is ebbe az irányba mutat” – mondja és egy másik összefüggésre is rámutat: minél kisebb egy település, annál valószínűbb, hogy helyi, független polgármester áll a testület élén. “Az ilyen kis közösségekben mindenki ismer mindenkit, a pártpolitika csak másodlagos szempont” – így a Fidesznek nem érdeke, hogy túl sok pénzt elszórjon a településvezetőknek.
Kiszelly Zoltán az önkormányzatiság, a helyi érdekvédelem lehetőségeinek csökkenése kapcsán a helyi népszavazás lehetőségét említi. Szerinte összefogással lehet fellépni a “központi akarat ellen”, jó alternatíva lehet az önkéntes társulás, “így kistérségi vagy járási formában tudnak megoldani bizonyos ügyeket ezek a települések.” Jó példát is hoz: nemrégiben az egész ország felfigyelt a talpraesett, jelentős sikereket felmutató hernádszentandrási polgármesterre, Üveges Gáborra. “Ahol jó polgármester van, ahol jó közösség van, ahol van fantázia, ott a nehézségeket meg tudják oldani” – magyarázza.
“A kormány nem segíti, hanem ellehetetleníti az összefogást” – hangzik Ceglédi Zoltán állásfoglalása. Úgy látja, a kormány célja most nem az alulról építkező összekapaszkodások szorgalmazása, hiszen az érdeke éppen az, hogy a pártpolitikával kevésbé foglalkozó települések függő helyzetbe kerüljenek. “Választott vezetők helyett mindent kinevezett emberekkel igyekeznek megoldani” – mondja és komoly kritikával illeti a jelenlegi szabáyozást, amely sem hatáskörök, sem finanszírozás tekintetében nem segíti a kistelepülések önállósodását. “Közvetett falurombolás zajlik” – Ceglédi Zoltán diagnózisát arra alapozza, hogy egy bizonyos településméret alatt a kormány ellehetetleníti az ön-kormányzást, tehát azt, hogy az érintett kisközösségek döntsenek lakóhelyük kérdéseiről. “Akárhány kistelepülés áll össze, a kormány megmondta, hol van a járási hivatal, kinevezték és nem megválaztották ezek vezetőit. Szétverték a régiók rendszerét, nem pedig megerősíteni igyekeztek” – mondja, hozzátéve, hogy arról még nem is beszélt, hogy a polcon magasabban lévők hogyan sakkoznak azzal, hogy hol legyen a központ és melyik település milyen támogatást kapjon.
Egy település túlélését – a jogon és az adminisztráción túlmutató szempontokon túl – emberi tényezők is meghatározzák. Ha egy településnek nincs gazdája, egy olyan tisztségviselő, akit a lakók maguk választottak, akkor a kisközösség szinte “elanyátlanodik”. “Rengeteg kérdés van, amit helyi szinten tudnak megoldani legeredményesebben. Már most sok probléma van azzal, hogy a gyámügyi vagy a szociális támogatásokkal kapcsolatos ügyekben nem helyben születnek döntések” – vázolja Ceglédi Zoltán, aki szerint a gazdátlan települések sorsa a lassú kihalás, elsorvadás lesz.
Az a település, amelynek nincsen háziorvosa (Magyarországon jelenleg körülbelül 200 ilyen település van), ott az iskolába már nem adják be azt a néhány megszülető gyereket sem. Ott nem nem kapkodnak a vezetői pozíciókért, lasszóval kell fogni az embereket, akik odébb is állnak a közmunlások bérét alig meghaladó tiszteletdíj és a fásultság miatt. Az ilyen etlepülés néhány év, évtized múlva egy-két idős ember egyre sivárabb otthona lesz. Szép lassan megszűnik létezni.
A KSH Területi statisztikai évkönyv, 2013 című kiadványának adatai szerint összesen 290 735-en élnek 499 vagy annál kevesebb főt számláló településen. A legtöbben a hátrányos helyzetű Baranyában (49 614) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (36 560 fő) várják, hová vezet a központosítás: a felzárkózáshoz vagy lassú, csendes elmúláshoz.
