Beer Miklós a Népszabadságnak azt mondta: örülne, ha az egyház és a templomba járó emberek gondolkodásában az anyagiasság helyét átvenné „a Szent Ferenc-i értelemben vett” lelki szabadság, mert a nagylelkűség felszabadító. Ő már átélte, amikor egyszer valaki végső elkeseredésében tőle kért 300 ezer forintot. Összesen 320 ezer forintja volt a bankban, de némi tépelődés után odaadta. Másnap pontosan 300 ezer forint érkezett számlájára. Fogalma sincs, kitől. Ebből az a tanulság, hogy bízni kell az emberekben, abban, hogy megoldódnak a gondok. Tőle idegen, hogy az egyház szolgáltatásaiért – esketés, temetés – pénzt kérk. A püspök nem érti, miért tartották különlegesnek, hogy körlevélben vállalt szolidaritást a cigányokkal, karácsonyi szentmiséjében az elesettekkel. „A jézusi példa a szolidaritásról, egymás segítéséről szól.” A katolikus egyház ugyanakkor aránytalanul keveset költ az elesettek támogatására, mert költségvetését csaknem teljesen felemészti templomai fenntartása. Nagyon szeretné, ha idővel legalább annyit áldozhatnának a szegényekre, mint a templomokra.
Beer Miklós a közmunka kiterjesztését nem tartja ördögtől valónak. „Mert a segélynél nincs megalázóbb”, de következő lépésnek a valódi munkahelyek megteremtését tartaná. Ő nem az autógyárakban, hanem a mezőgazdaságban hisz, meg abban, hogy jó irányba megy az ország, de nem lehet mindent a kormánytól várni. „A finomhangolást a társadalomnak kell elvégeznie, ha azt akarjuk, hogy csökkenjen a távolság gazdagok és szegények között.” A hatalmon lévő politikusok „urizálása” ezzel nem fér össze, ez őt is roppantul bosszantja. „A felelős politikai vezetőnek érzékenynek kell lennie a közemberek problémái iránt.” A püspök idézi is a néhai Mindszenty bíborost, aki azt mondta: „Amíg Magyarországon éhező ember van, addig az én asztalomon ne legyen luxusétel.” Nem várja a politikai vezetőktől, hogy szerényen éljenek, de a kirívó eseteket nem lehet megengedni. A politikusnak fel kell készülnie rá, hogy kirakatban van.
Fotó: MTI/Mészáros János
Orbán Viktor menekültekről mondott szavai kapcsán Beer Miklós fontosnak tartja, hogy „a miniszterelnök különbséget tett a politikai menedékkérők és a gazdasági bevándorlók között”, bár sokszor ez nem szétválasztható. Ő keresztényként nem mondhat mást: „Minden ember iránt szolidárisnak kell lennünk. Senki sem saját maga választja meg, hova születik, de mindenkinek joga van az élethez.” A határok lezárását egyébként se látja megvalósíthatónak. „A népvándorlást nem lehet megállítani.” Szerinte nagy kihívás, hogy egyensúlyba kerüljenek az „őslakosok” és a bevándorlók érdekei. „Ajtót kell nyitni az emberek felé, közéjük kell menni. Nem mentség, hogy a közvetlen környezetünkben nincsenek rászorulók. Fekvőbetegekkel is a kórházban találkozhatunk, nem a Váci utcában sétálgatva. A cigányok esetében is ugyanez érvényes. Ahelyett, hogy mindenféléket mondogatunk rájuk, tessék elmenni közéjük, megérteni őket.”
A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni vérengzés kapcsán azt mondta, határt kellene szabni a sajtószabadságnak, mert a sajtó „is képes bűnöket elkövetni és sebeket okozni”. Egyetért a Fidesz–KDNP ötletével, hogy legyen külön törvényi tétel a „vallásgyalázás”, illetve a vallási szimbólumok védelme. A keresztet védelem alá helyezné. A püspök szerint az újságírók gyötörték a pápát, aki nagyon fáradt volt, ezért mondta a Fülöp-szigetekről hazatérőben, hogy a jó katolikusok „nem olyanok, mint a nyulak. (…) Hibázott, kicsúszott a száján egy rossz hasonlat. Mindenkivel előfordul, hogy a legkisebb bántó szándék nélkül, de nem a leginkább megfelelő kifejezést használja. A pápa a felelősségteljes családtervezésre kívánta felhívni a figyelmet”. Szerinte ennek része az abortusz elutasítása, de az egyház csak a határokat jelöli ki, egyértelmű válasza nincs mindenre, a gyerekvállalás kényes kérdés. Ferenc pápát tiszteli, például azért, mert a túl „magabiztos európai kereszténységet szembesíti az őseredeti krisztusi erénnyel. Karácsony előtt volt egy mondata, ami különösképpen megtetszett: szeretné, ha keresztény módon ünnepelnénk. Ami azt jelenti, hogy a külső csillogás mögött mindig ott kell lennie a nagylelkű segítségnyújtásnak”.
